Meseország : Luxemburg
Egyszer volt, hol nem volt egy gyönyörű, dimbes-dombos táj, s azon egy kis hercegség. Királyságnak csak jóindulatból nevezték őket, de nem zavart ez ott senkit, boldogan éltek, művelték a földjeiket, nevelték gyerekeiket. Nem akartak ők háborúzni, ha mégis csatazaj dúlta fel csodás környéküket az nem önhibájukból történt, egyszerűen csak átcsapott felettük a történelem vihara. Miután elült az égzengés és világégés rögvest nekiláttak az újjáépítésnek, így mostanára már csak néhány emléktábla, oszlop, szobor emlékeztet a több mint fél évszázaddal ezelőtti hősök emlékére. Ez a nép szereti hazáját, nem a mellét döngetve, kiabálva, hanem a mindennapok tetteivel. Füvet nyírnak, virágot ültetnek, véletlenül sem dobálják szét a szemetet, gondozzák házaikat, hagyományaikat. Megtanítják a gyerekeiket, hogy a házfalakra firkálni nem menő dolog, az utca nem kutya vécé, a kövezet nem szemetes. Nincs ipar az országban, nem fabrikálnak ők semmit, maximum kis kézműves dolgokat, megművelik a földjeiket, legeltetik a teheneiket, birkáikat, és főként szeretik a turistákat. Na jó, természetesen tőlük is elvárják, hogy betartsák a játékszabályaikat, de a rendőröknek nincs kiadva, hogy naponta hány csekket kell kiosztaniuk, mennyi bírságot kell kiróniuk. Ritkán látni őket, kevés a renitenskedő, egyszerűen átragad a helyiek hozzáállása és mentalitása az odalátogatókra is, élvezik a kanyarokat a városokon, falukon kívül, de ha beérnek szépen lassítanak, nem kell az óberhénak folyton a vártán állnia. Nem kell leláncolni a biciglit, ha otthagyod, holnap pont ott fogod megtalálni, a motoron nyugodtan otthagyhatod a bukót, a kesztyűt, senki nem fog hozzányúlni.
Rengeteg a motoros arrafelé, egyszerűen az adottságaik miatt. Fantasztikus utak, kanyarokkal, dimbi-dombival, széles, sima aszfalttal. Annyira jó, hogy volt, hogy visszaértünk Viandenbe valahonnan, lecuccoltuk a málhát és visszamentünk kicsit még motorozni. Kicsi ugyan, de a határok teljes átjárhatósága miatt ezt gyakran észre sem veszed. A szomszédaik is hasonlóképpen igényesek, még ha nem is mindegyik teljesen. Ha elmész egy körre, gyakran kétszer-háromszor-négyszer is határt lépsz, egyszerűen arra vezet az út, mész két falut a szomszéd országban, aztán visszatérsz Luxemburgba. A nyelvüket csak ők értik, talán még kicsit a franciák, mert arra hasonlít talán a legjobban, de bárhova mész, fogsz találni olyan embert aki útbaigazít, mert mindenki beszél valamilyen idegen nyelven. Ha motoros gúnyában vagy rád mosolyognak. Komolyan. Nem utálják a motorosokat, nincs velük semmi bajuk. Nem akarnak versenyezni, nem akarnak a nyakadra hágni, pont olyan jogú közlekedő vagy mint bármilyen más járgánnyal. Bringával is ! Sőt ! A bringásokat kicsit mintha elismernék, hegyre fel-le tekernek. Mindenkinek van külön parkoló : a bringásnak kitámasztóval, a motoroknak és az autóknak külön felfestve, táblával jelezve. Az éttermek Bikers-menu –ket hirdetnek, a szűk kis középkori utcácskákban helyet szorítanak a mociknak, mert azok még elféregetnek. Az utakon táblák vannak mindenfelé, hogy figyelj a motorosokra és motoros figyelj, ugye tudod mit tudsz és mit tud a géped ! A benzinkút vécéjének ajtajára ki van téve, hogy ne kínlódj, bent van hova letenni a bukid, felakasztani a kabátod !
De látnivaló is akad bőven : 17 váruk és kastélyuk van, állami kezelésbe vették őket, gyönyörűen karbantartják, vár-játékokat tartanak bennük. Vianden vára olyan mintha egy mesekönyvből lépne elő, tornyocskás, magasfalas, dombtetőre épült, letekintő, tiszteletet parancsoló. De gyönyörű La Rochette is, és a többi is. A várak alatti városok zeg-zugos utcáin, az újabb részeken járva teljesen biztossá válik, hogy ez tényleg Meseország. Én nem szeretem a giccses dolgokat, de itt a házakon lévő kis tornyok úgy néznek ki, hogy egész biztosan itt aludta álmát valamelyikben Csipkerózsika ! A legmagasabb hegyről lenézve sajnáltam, hogy nem vittem egy jó távcsövet, valahol a mezők és erdők szélén biztos lencsevégre kaphattam volna egy manót, vagy más erdei szerzetet. A hegy neve Monte Nikolaos, mi csak MonteMikulásnak hívtuk, lehet, hogy arrafelé onnan kezdi a melóját az öreg ? Vannak arra királylányok is, bár a hozzávaló királyfit valószínűleg külhonból kell importálni, mert vele nem találkoztunk, de amilyen szép a királylány lesz jelentkező bőven.
Fontos még, hogy jó társaságban menj oda. Mert ha csak fanyalognak, lusták a partnereid akkor megfoszthatnak az élményektől. Én jó társaságba keveredtem, Suzuval folyton tekeregtünk, szorgalmasan talpalt és motorozott, egész elkopott a csukája, meg a lábtartója, mert szinte minden kanyarban azon meg a bukóvason fordult. És volt türelme végigjárni a főváros ( Luxemburg ) várnegyedét, vakondosat játszani a kazamatákban, szakértőként szolgálni a várépítésben, a vári népek életében, barlangászni Han-sur-Lesse –ben, csónakázni a Rajna-vízesésnél és Passauban, dühöngeni az idióta belga lakókocsison a benzinkútnál és velem nevetni, pedig én rajta nevettem. De látogattunk és fotóztunk Harley’s kertet szakadó esőben, gárdistát tanulmányoztunk Schaffhausenben, eltévedtünk Liege-ben, megáztunk Roermondban ( is ), piacoztunk Maastrichtban, elmentünk Colpachba, mert ott lakott és dolgozott egy ideig Munkácsy de éppen felújítják, motoroztunk le-fel Luxemburg Citében, hogy átmehessünk a Viadukton, kalpagot vásároltunk neki Passauban ( a fél város gyönyörűségére és derültségére ), Duna-forrást látogattunk, ( pedig már járt ott ) boltot kerestünk Diekirchben ( neki kellett valami vacak ). Megettünk több kiló fagyit ha hideg volt ha nem, megittunk több vödörnyi kapuccsínót, hogy fenntartsuk Suzu vérnyomását, mert alacsony, pedig kétszer is majdnem felborította a motorját pusztán vérnyomás-emelés céljából, de aztán mindig inkább meggondolta. Szinte napjában ronggyá áztunk, befizettünk nyugdíjas kirándulásra a Viandeni libegőre, hogy ne csak mindig azt csináljuk amit én szeretnék, találkoztunk egy busznyi magyarral, meg Lajos bácsival aki 50 éve ott él! ( Amerre jártunk általában a helyieknek látványosságot jelentett a rendszámom, volt aki meg is tapogatta. ) Roptuk a Viandeni falu-napon a Don Pirate együttes zenéjére, sőt mivel németek a Suzu kornyikált is velük, sőt velem is, pedig nem is ittam semmit ! Az énekléskor. A falunapon meg kellett kóstolni a helyiek terményét, ezért kolbászt ettünk és bort ittam. Suzu indiánozni is akart, de valahogy kimaradt, pedig nagyon szuper az a kalandpark. De így is annyi jó volt, hogy egy évig lehetne sorolni. Akkor aztán újra útra kell kelni !
Minden percet nagyon élveztem ! Nagyon köszönöm Suzu ! Tényleg álom jó volt !
Ide még szeretném a "Nyaralás motoron" és a "Mese" galériát beszúrni, de nem megy. Kedves Modik legyetek szivesek ezt megtenni ! Köszönöm !
Egyszer volt, hol nem volt egy gyönyörű, dimbes-dombos táj, s azon egy kis hercegség. Királyságnak csak jóindulatból nevezték őket, de nem zavart ez ott senkit, boldogan éltek, művelték a földjeiket, nevelték gyerekeiket. Nem akartak ők háborúzni, ha mégis csatazaj dúlta fel csodás környéküket az nem önhibájukból történt, egyszerűen csak átcsapott felettük a történelem vihara. Miután elült az égzengés és világégés rögvest nekiláttak az újjáépítésnek, így mostanára már csak néhány emléktábla, oszlop, szobor emlékeztet a több mint fél évszázaddal ezelőtti hősök emlékére. Ez a nép szereti hazáját, nem a mellét döngetve, kiabálva, hanem a mindennapok tetteivel. Füvet nyírnak, virágot ültetnek, véletlenül sem dobálják szét a szemetet, gondozzák házaikat, hagyományaikat. Megtanítják a gyerekeiket, hogy a házfalakra firkálni nem menő dolog, az utca nem kutya vécé, a kövezet nem szemetes. Nincs ipar az országban, nem fabrikálnak ők semmit, maximum kis kézműves dolgokat, megművelik a földjeiket, legeltetik a teheneiket, birkáikat, és főként szeretik a turistákat. Na jó, természetesen tőlük is elvárják, hogy betartsák a játékszabályaikat, de a rendőröknek nincs kiadva, hogy naponta hány csekket kell kiosztaniuk, mennyi bírságot kell kiróniuk. Ritkán látni őket, kevés a renitenskedő, egyszerűen átragad a helyiek hozzáállása és mentalitása az odalátogatókra is, élvezik a kanyarokat a városokon, falukon kívül, de ha beérnek szépen lassítanak, nem kell az óberhénak folyton a vártán állnia. Nem kell leláncolni a biciglit, ha otthagyod, holnap pont ott fogod megtalálni, a motoron nyugodtan otthagyhatod a bukót, a kesztyűt, senki nem fog hozzányúlni.
Rengeteg a motoros arrafelé, egyszerűen az adottságaik miatt. Fantasztikus utak, kanyarokkal, dimbi-dombival, széles, sima aszfalttal. Annyira jó, hogy volt, hogy visszaértünk Viandenbe valahonnan, lecuccoltuk a málhát és visszamentünk kicsit még motorozni. Kicsi ugyan, de a határok teljes átjárhatósága miatt ezt gyakran észre sem veszed. A szomszédaik is hasonlóképpen igényesek, még ha nem is mindegyik teljesen. Ha elmész egy körre, gyakran kétszer-háromszor-négyszer is határt lépsz, egyszerűen arra vezet az út, mész két falut a szomszéd országban, aztán visszatérsz Luxemburgba. A nyelvüket csak ők értik, talán még kicsit a franciák, mert arra hasonlít talán a legjobban, de bárhova mész, fogsz találni olyan embert aki útbaigazít, mert mindenki beszél valamilyen idegen nyelven. Ha motoros gúnyában vagy rád mosolyognak. Komolyan. Nem utálják a motorosokat, nincs velük semmi bajuk. Nem akarnak versenyezni, nem akarnak a nyakadra hágni, pont olyan jogú közlekedő vagy mint bármilyen más járgánnyal. Bringával is ! Sőt ! A bringásokat kicsit mintha elismernék, hegyre fel-le tekernek. Mindenkinek van külön parkoló : a bringásnak kitámasztóval, a motoroknak és az autóknak külön felfestve, táblával jelezve. Az éttermek Bikers-menu –ket hirdetnek, a szűk kis középkori utcácskákban helyet szorítanak a mociknak, mert azok még elféregetnek. Az utakon táblák vannak mindenfelé, hogy figyelj a motorosokra és motoros figyelj, ugye tudod mit tudsz és mit tud a géped ! A benzinkút vécéjének ajtajára ki van téve, hogy ne kínlódj, bent van hova letenni a bukid, felakasztani a kabátod !
De látnivaló is akad bőven : 17 váruk és kastélyuk van, állami kezelésbe vették őket, gyönyörűen karbantartják, vár-játékokat tartanak bennük. Vianden vára olyan mintha egy mesekönyvből lépne elő, tornyocskás, magasfalas, dombtetőre épült, letekintő, tiszteletet parancsoló. De gyönyörű La Rochette is, és a többi is. A várak alatti városok zeg-zugos utcáin, az újabb részeken járva teljesen biztossá válik, hogy ez tényleg Meseország. Én nem szeretem a giccses dolgokat, de itt a házakon lévő kis tornyok úgy néznek ki, hogy egész biztosan itt aludta álmát valamelyikben Csipkerózsika ! A legmagasabb hegyről lenézve sajnáltam, hogy nem vittem egy jó távcsövet, valahol a mezők és erdők szélén biztos lencsevégre kaphattam volna egy manót, vagy más erdei szerzetet. A hegy neve Monte Nikolaos, mi csak MonteMikulásnak hívtuk, lehet, hogy arrafelé onnan kezdi a melóját az öreg ? Vannak arra királylányok is, bár a hozzávaló királyfit valószínűleg külhonból kell importálni, mert vele nem találkoztunk, de amilyen szép a királylány lesz jelentkező bőven.
Fontos még, hogy jó társaságban menj oda. Mert ha csak fanyalognak, lusták a partnereid akkor megfoszthatnak az élményektől. Én jó társaságba keveredtem, Suzuval folyton tekeregtünk, szorgalmasan talpalt és motorozott, egész elkopott a csukája, meg a lábtartója, mert szinte minden kanyarban azon meg a bukóvason fordult. És volt türelme végigjárni a főváros ( Luxemburg ) várnegyedét, vakondosat játszani a kazamatákban, szakértőként szolgálni a várépítésben, a vári népek életében, barlangászni Han-sur-Lesse –ben, csónakázni a Rajna-vízesésnél és Passauban, dühöngeni az idióta belga lakókocsison a benzinkútnál és velem nevetni, pedig én rajta nevettem. De látogattunk és fotóztunk Harley’s kertet szakadó esőben, gárdistát tanulmányoztunk Schaffhausenben, eltévedtünk Liege-ben, megáztunk Roermondban ( is ), piacoztunk Maastrichtban, elmentünk Colpachba, mert ott lakott és dolgozott egy ideig Munkácsy de éppen felújítják, motoroztunk le-fel Luxemburg Citében, hogy átmehessünk a Viadukton, kalpagot vásároltunk neki Passauban ( a fél város gyönyörűségére és derültségére ), Duna-forrást látogattunk, ( pedig már járt ott ) boltot kerestünk Diekirchben ( neki kellett valami vacak ). Megettünk több kiló fagyit ha hideg volt ha nem, megittunk több vödörnyi kapuccsínót, hogy fenntartsuk Suzu vérnyomását, mert alacsony, pedig kétszer is majdnem felborította a motorját pusztán vérnyomás-emelés céljából, de aztán mindig inkább meggondolta. Szinte napjában ronggyá áztunk, befizettünk nyugdíjas kirándulásra a Viandeni libegőre, hogy ne csak mindig azt csináljuk amit én szeretnék, találkoztunk egy busznyi magyarral, meg Lajos bácsival aki 50 éve ott él! ( Amerre jártunk általában a helyieknek látványosságot jelentett a rendszámom, volt aki meg is tapogatta. ) Roptuk a Viandeni falu-napon a Don Pirate együttes zenéjére, sőt mivel németek a Suzu kornyikált is velük, sőt velem is, pedig nem is ittam semmit ! Az énekléskor. A falunapon meg kellett kóstolni a helyiek terményét, ezért kolbászt ettünk és bort ittam. Suzu indiánozni is akart, de valahogy kimaradt, pedig nagyon szuper az a kalandpark. De így is annyi jó volt, hogy egy évig lehetne sorolni. Akkor aztán újra útra kell kelni !
Minden percet nagyon élveztem ! Nagyon köszönöm Suzu ! Tényleg álom jó volt !
Álom 2011-ben
Ide még szeretném a "Nyaralás motoron" és a "Mese" galériát beszúrni, de nem megy. Kedves Modik legyetek szivesek ezt megtenni ! Köszönöm !
