A vágy biza csuda jó dolog - de ha még akarat meg tettvágy is párosul hozzá, ottan már különleges dolgok történhetnek.
Történt ugyanis, hogy a makacs fejembe vettem valamit, történetesen: nem akarok benzintyúk maradni, ahogy egy-ketten már megjegyezték. Nekem jogsi kell, mert nem elég, ha csak más háta mögül érezhetem azt az érzést, amitől remeg a lábam, és a lelkem nem bennem, hanem felettünk száll jó magasan.
Az álomnak több dolog is útjába állt, egy-kettő példa gyanánt: a korom, ami nem épp nagy szám, a súlyom, ami szintén nem valami eget rengető érték, no meg a Jóisten nem volt bőkezű, amikor lemérte hogy mekkora is legyek.
Ezekből sajnos összeadódik, hogy nem lehet sem magas ülésű, sem kicsit súlyosabb dolgokról álmodoznom. (Párdon: álmodozni szabad, csak nem lesz belőle semmi.)
Szerencsémre a párom támogatott, így aztán egy nap munka után lóhalálában rohantunk Zuglóból Dunakeszire, a Mille motorhoz, hátha találunk valami nekem valót. Kezdőként semmi hűdenagyra nem vágyom, annak is örülök, ha a kis 50-essel el tudok majd furikázni.
Az üzlet épp zárt, no de az eladó rendes volt, még gyorsan körbevezetett és bemutatta az említett kis ötvenest.
Nem volt felhőtlen a találkozást - finnyás nőcske lévén sok mindennek kell klappolnia a szerelemhez. A Derbi GPR 50es sem nem tetszett, se nem volt kényelmes, se nem volt megfelelő úgy semmilyen szempontból... Hiába, no, lehet másnak bejön, szíve joga, én passzoltam a lehetőséget.
Lehorgasztott fejjel baktattam körbe a többi vas között, míg a párom az eladóval csevegett (megjegyzem, az 1200-es Guzzi után elég nevetségesen nézett ki a Derbin). És akkor megláttam és szerelem volt és boldogság. Rögtön felpattantam rá, jött a sóhaj: áh, ez kényelmes és leér a lábam! Támasz fel, újabb meglepetés hopp és még könnyű is, még az én 45 kilómmal is. A kormányra rásimult a tenyerem, kicsit ráhajolva éreztem, ez nekem lett teremve.
Párom még mindig beszélgetésben, mondom magamnak, addig is megnézem, mit tud. Rápillantottam a cetlijére, hümmögve vettem tudomásul, hogy kezdésnek éppen megfelelő, árban is kifizethető, főleg, mert akció volt rajta, 400-at engednek belőle, ráadásul forgalomba helyezéssel együtt.
Körülbelül eddigre ért oda az eladó, meg a párom is, mindkettejük szemében furcsa fény: tudtam, itt készül valami. A zömök férfi halkan közli, hogy örül, hogy tetszik, de ehhez bizony már nem elég a B-s jogsi, merthogy 125-öst fogtam ki magamnak.
Nem baj, mondom, megoldjuk, de nekem lesz ilyenem!
Elhamarkodott kijelentés volt.
Zártak, így mennünk kellett, de végigvigyorogtam az utat, még új szerelmem neve sem tört le, pedig először mosolyra görbültek tőle ajkaim.
Hazaérve aztán boldogan újságoltam mindenkinek, még haza is csörögtem, mit találtam. Ám a galád család lelkesedésem helyett kijelentette, nem fogok ilyen masinára ülni, amíg nincs meg a B-s jogsim, mert ők ezt ki nem fizetik.
Engem viszont nem ragadtattak el a négykerekűek, ráér az még.
Ha valamit elhatározok, és abban valaki avgy valami akadályoz, csak még jobban akarom. Márpedig nekem lesz A-s jogsim, még ha korlátozott is, még idén, és igenis, ha nem is most, de valamikor a jövőben újra találkozunk a szerelmemmel, és akkor már haza is fogom hozni, addig éljek.
Már azt is tudom, hova fogok beiratkozni, mégpedig a jövő héten, és csakazértismeglesz, saját költségen.
Csak egy kérdés maradt függőben: piros-fekete vagy fekete-fehér összeállításban tetszik nektek jobban?
Derbi Mulhacén 125
Történt ugyanis, hogy a makacs fejembe vettem valamit, történetesen: nem akarok benzintyúk maradni, ahogy egy-ketten már megjegyezték. Nekem jogsi kell, mert nem elég, ha csak más háta mögül érezhetem azt az érzést, amitől remeg a lábam, és a lelkem nem bennem, hanem felettünk száll jó magasan.
Az álomnak több dolog is útjába állt, egy-kettő példa gyanánt: a korom, ami nem épp nagy szám, a súlyom, ami szintén nem valami eget rengető érték, no meg a Jóisten nem volt bőkezű, amikor lemérte hogy mekkora is legyek.
Ezekből sajnos összeadódik, hogy nem lehet sem magas ülésű, sem kicsit súlyosabb dolgokról álmodoznom. (Párdon: álmodozni szabad, csak nem lesz belőle semmi.)
Szerencsémre a párom támogatott, így aztán egy nap munka után lóhalálában rohantunk Zuglóból Dunakeszire, a Mille motorhoz, hátha találunk valami nekem valót. Kezdőként semmi hűdenagyra nem vágyom, annak is örülök, ha a kis 50-essel el tudok majd furikázni.
Az üzlet épp zárt, no de az eladó rendes volt, még gyorsan körbevezetett és bemutatta az említett kis ötvenest.
Nem volt felhőtlen a találkozást - finnyás nőcske lévén sok mindennek kell klappolnia a szerelemhez. A Derbi GPR 50es sem nem tetszett, se nem volt kényelmes, se nem volt megfelelő úgy semmilyen szempontból... Hiába, no, lehet másnak bejön, szíve joga, én passzoltam a lehetőséget.
Lehorgasztott fejjel baktattam körbe a többi vas között, míg a párom az eladóval csevegett (megjegyzem, az 1200-es Guzzi után elég nevetségesen nézett ki a Derbin). És akkor megláttam és szerelem volt és boldogság. Rögtön felpattantam rá, jött a sóhaj: áh, ez kényelmes és leér a lábam! Támasz fel, újabb meglepetés hopp és még könnyű is, még az én 45 kilómmal is. A kormányra rásimult a tenyerem, kicsit ráhajolva éreztem, ez nekem lett teremve.
Párom még mindig beszélgetésben, mondom magamnak, addig is megnézem, mit tud. Rápillantottam a cetlijére, hümmögve vettem tudomásul, hogy kezdésnek éppen megfelelő, árban is kifizethető, főleg, mert akció volt rajta, 400-at engednek belőle, ráadásul forgalomba helyezéssel együtt.
Körülbelül eddigre ért oda az eladó, meg a párom is, mindkettejük szemében furcsa fény: tudtam, itt készül valami. A zömök férfi halkan közli, hogy örül, hogy tetszik, de ehhez bizony már nem elég a B-s jogsi, merthogy 125-öst fogtam ki magamnak.
Nem baj, mondom, megoldjuk, de nekem lesz ilyenem!
Elhamarkodott kijelentés volt.
Zártak, így mennünk kellett, de végigvigyorogtam az utat, még új szerelmem neve sem tört le, pedig először mosolyra görbültek tőle ajkaim.
Hazaérve aztán boldogan újságoltam mindenkinek, még haza is csörögtem, mit találtam. Ám a galád család lelkesedésem helyett kijelentette, nem fogok ilyen masinára ülni, amíg nincs meg a B-s jogsim, mert ők ezt ki nem fizetik.
Engem viszont nem ragadtattak el a négykerekűek, ráér az még.
Ha valamit elhatározok, és abban valaki avgy valami akadályoz, csak még jobban akarom. Márpedig nekem lesz A-s jogsim, még ha korlátozott is, még idén, és igenis, ha nem is most, de valamikor a jövőben újra találkozunk a szerelmemmel, és akkor már haza is fogom hozni, addig éljek.
Már azt is tudom, hova fogok beiratkozni, mégpedig a jövő héten, és csakazértismeglesz, saját költségen.
Csak egy kérdés maradt függőben: piros-fekete vagy fekete-fehér összeállításban tetszik nektek jobban?
Derbi Mulhacén 125
