Óriási dilemma előtt állok és a véleményetekre vagyok kíváncsi.Az egész úgy indult,hogy évekkel ezelőtt elhatároztuk a párommal,hogy elköltözünk a szülői házból és együtt kezdünk új életet.Amikor ezt elmondtuk Anyámnak,ő kapott a lehetőségen és közölte,hogy szeretne velünk jönni,vegyünk együtt egy nagy házat,ő már úgyis idős(most 70),segítségre lesz szüksége.Megbeszéltük a párommal és úgy döntöttünk,hogy vállaljuk.Úgy lett megoldva,hogy az új házon ő lett a haszonélvező,hogy ha odakerül a sor,ne kelljen adóznunk mégegyszer.Összetettük hát a vagyonunkat és megvettük álmaink házát.Az első 3 évben nem is volt gond,csakhogy jött a gyerek és nekünk a kicsire kellett több figyelmet fordítani,nem Anyámra.Ami nála úgy jelentkezett,hogy egyre több "hülyeséget" kezdett csinálni meg mondani.Eleinte nem vettük komolyan,csak amikor már durva dolgokat vágott a fejünkhöz.Például volt rá eset,hogy reggel elszaladtam boltba és mikor hazaértem nekem esett,hogy milyen egy sz.r,szemét alak vagyok,hogy hol jártam egész éjjel,miért iszom el az összes pénzt,meg minden.Én meg csak pislogtam,hogy mi van?!Elmentünk vele orvoshoz,aki közölte velünk,hogy ez egy természetes időskori agysorvadás,visszafordíthatatlan,maximum nyugtatókat tud neki felírni,hogy ne izgassa fel magát.Mi nem akartuk lenyugtatózni,mondtuk,hogy nincs még akkora baj,majd megoldjuk szép szóval.Ment is ez egy darabig,de a helyzet folyamatosan romlik.Már ott tartunk,hogy elmegyünk valahova egy délutánra és mire hazaérünk,minden redőny leengedve,ablakok becsukva,mert jött egy csúnya felhő vagy egy kis szél fújt és ő becsukta.A házban meg az udvaron minden elpakolva,de a leglehetetlenebb helyekre,amit persze letagad,hogy ő lett volna.Ez így elsőre nem is tűnik olyan nagy bajnak,csakhogy rendszeresen már elég idegesítő,hiába mondtuk neki,hogy ne csinálja,hagyja úgy.Ráadásul a párom elég háklis arra,hogy ha valaki bemászkál a mi szobánkba,mondván ő se teszi ezt.Szerintem igaza van,de lehet,hogy elfogult vagyok.Vagy volt olyan,hogy az összes ruháját kipakolta,hogy az nem az övé,biztos kicseréltük.Meg hogy a nejem éjjel bemászkál hozzá lopni.De volt,hogy éjjel felöltözött,hogy neki mennie kell,de mikor kérdeztük,hogy hova,azt nem tudta,csak hogy mennie kell.Azóta nem alszunk nyugodtan éjjel,minden kis zajra ugrik valamelyikünk,nehogy lelépjen.Szóval szellemileg már nincs a toppon és hiába kéri tőle az ember,hogy ne csinálja,felesleges beszéd.Ilyenkor mindig azt a választ kapjuk,hogy mi csak fogjuk be a szánkat,neki ne mondjuk meg hogy éljen,mert örüljünk,hogy megvette nekünk a házat,nélküle sehol se lennénk.Állandóan azt hallgatjuk,hogy hálátlan dögök vagyunk,ki akarjuk nyírni őt,direkt mindig csak bántjuk.Dolgozunk mindketten,direkt váltott műszakban,hogy valaki mindig mellette legyen.Mit tud az ember ilyenkor tenni?Az Anyámnak vagy a páromnak adjak igazat.Szegény már nagyon ki van,sokszor veszekszünk az anyám miatt.Mindent ő csinál,mos,főz,takarít,gyógyszert intézi neki,magyarán mindent biztosítunk neki,a kisujját se kell mozdítania.Már ott tartunk,hogy nem örül neki a nejem,hogy ha bárhova is el akarok menni(motorozni,pecázni,kocsmázni),mert akkor ő itthon marad a megtestesült rosszindulattal,aki nem hagyja békén még éjjel se,mert bemegy hozzá a szobába,hogy hol az urad,mikor jön haza,miért nincs itthon,biztos megcsal.
Elegem van belőle és tudom,hogy a családi béke érdekében szét kéne költöznünk,csakhogy mivel már ilyen idős,hova mehetne egyedül és hogyan látná el magát?Ezt a párom is tudja,de már egyre nehezebben tolerálja a hülyeségeit.
Ti mit tennétek a helyemben?
Elegem van belőle és tudom,hogy a családi béke érdekében szét kéne költöznünk,csakhogy mivel már ilyen idős,hova mehetne egyedül és hogyan látná el magát?Ezt a párom is tudja,de már egyre nehezebben tolerálja a hülyeségeit.
Ti mit tennétek a helyemben?
