Húúú, de nagyon hamar reggel van… Az Olaszokon semmiféle jele az előzőnapi bulinak megjegyzem is nekik, hogy ti többet aludtatok, mint én vagy mi történt?
Nevetnek Grappával kínálnak, de én csak egy kávét iszom és megköszönöm a lehetőséget, hogy itt lehettem, invitálom őket jöjjenek el hozzám nálunk is van tenger igaz nem sós de az a Magyarok tengere… címet cserélünk, és megígérjük jövünk megyünk egymáshoz.
Lassan tovább lépek Makarszkán valami szállást kéne találnom először is aztán majd felfedezem a serivás lehetőségeit.
Kanyargok, élvezem, hogy megy az út felfele a hegyekbe kicsit felhős az, ég de viszont meleg van majd 30 fok jobbra tenger, balra 800-1000 méter magas hegyek.
Szinte perceknek tűnt mire letoltam 250 km et az első utcában megállok, nem sokat akarok gatyázni csak annyi kell, hogy egy ágyat, keressek.
Nem sok idő míg találok, de az ár magasabb, mint a máshol s a szoba sem olyan színvonalas, viszont tiszta.
Lepakolok irány a strand, nem fizetős általában a Horvátoknál a tengeri strand nem az, de vannak ellen példák is erre. Beleülök, a vízbe kellemesen hűsít ez a mai nap teteje… Néha kimászok, szinte éget a nap, keresek egy helyet ahol ehetnék, valamit gyorsan.
A strandon eszem egy imbisben a kedves fiatal pincérlány kis melleiből majdnem mindent megmutat s a közönség igen csak hálás érte, jó magam is. Csevapcsicsát eszem nem hal ugyan, de telik a bendő, hozzá természetesen Karlovacko.
Tespedek a strandon pedig lassan menni kéne pihenni, de nem nagyon van kedvem. Holnap irány Mostar meg kellene nézni, ha már ennyit hallottam róla. Este egy büfében iszom, sajnálom a pénzt üdítőre drágább, mint a sör így marad a Karlovacko.
Visszabandukolok a szállásra, gyors fürcsi s már alszom is, a kabócák zenéjét nem is hallom pedig nyomják…
reggel sietve kelek, bealudtam, már tűz a nap s párás a meleg éjjel esett kicsit.
Málházás, öltözés, tankolás irány a határ van nálam külön téve kis címletű euró, mert hallottam ezt-azt már…
Már problémás a határ nem a Horvát, hanem a Másik, azt mondja, hangos a motor már le akar venni, mondom, akkor visszafordulok, erre összecsapja a papírom és int, mehetek.
Ahogy haladok Mostar fele néha kicsit ijesztőileg hat kilőtt házak figyelmeztető táblák Aknamező felirattal, hát ez eléggé meglep az út, endurónak való szegény horni kapja a kiképzést rendesen.
Nem tom mi van ma rendőr rendőr hátán megállít, elveszi a papírokat, kérdezem mi a probléma, nem válaszol, valamit mond, nem értem. kérdezem Németül, Olaszul... nem értem, mutatja 30 euró és mehetek asszem ez a vám odaadom nem vitatkozom nem is érteném. Nem szegi kedvem indulok tovább, viszont szívesen fotóztam volna, de beázott a kis gép nem tettem zacskóba, áldom az eszem, hogy a laposka, abban volt… Néha szörnyű a kilőtt házakat látni s van falu ahol egy szál ember sincsen,de közel vagyok már.
Mostar gyönyörű lenne, de még itt is látszik a háború pusztítása. Nem szándékozom, maradni s a motort sem tenném le sehová 1 percre sem hagynám ott, inkább lassan kocogok, úgy nézelődöm. Találok egy parkolót iszom a hozott vizemből és haladok tovább vissza Horvátba az irány Pitvicén keresztül Karlovac, a tervek szerint ott alszom, s remélem világosban odaérek.
Pitvicén jártam már aki teheti mindenképpen nézze meg mivel a világörökség része nem szabad elmenni mellette csak úgy...a "régi úton sok az öreg autó óvatosan kell menni, rendesen kanyarog de nem olyan mit a tengerparti út.
Szemereg az eső s egyre jobban s jobban esik ahogy közeledek, kellemetlen oldalszél, minden játszik...
Fáradok kicsit hosszabb pihenőt tervezek a tankolásnál, megállok forró kávé melegíti a vizihullához hasonlító kezem, már rég átázott a kesztyű, megnézem 14,5 fok van. Igyekszem Karlovácba keresgélek szobát nem nagyon sikeres a dolog erre egy kis Motelben találok szobát, nem alkudozom kiveszem mert fázom 17 fok is ha lehet.
A forró fürdő felmelegít leslattyogok a bárba de nem tok bemenni mert valami rendezvényre készülnek valami helyi banda lép fel.
Nincs kedvem tovább keresni elkönyvelem hogy maradok reggel korán kellene indulni hazafele, szombat este van valaki akinek a szülinapján ott kell hogy legyek.
Este szolíd sörözés, a banda hanyagolható, irány a szállás és alvás, viszont nem áll vissza kitartóan esik....
Nevetnek Grappával kínálnak, de én csak egy kávét iszom és megköszönöm a lehetőséget, hogy itt lehettem, invitálom őket jöjjenek el hozzám nálunk is van tenger igaz nem sós de az a Magyarok tengere… címet cserélünk, és megígérjük jövünk megyünk egymáshoz.
Lassan tovább lépek Makarszkán valami szállást kéne találnom először is aztán majd felfedezem a serivás lehetőségeit.
Kanyargok, élvezem, hogy megy az út felfele a hegyekbe kicsit felhős az, ég de viszont meleg van majd 30 fok jobbra tenger, balra 800-1000 méter magas hegyek.
Szinte perceknek tűnt mire letoltam 250 km et az első utcában megállok, nem sokat akarok gatyázni csak annyi kell, hogy egy ágyat, keressek.
Nem sok idő míg találok, de az ár magasabb, mint a máshol s a szoba sem olyan színvonalas, viszont tiszta.
Lepakolok irány a strand, nem fizetős általában a Horvátoknál a tengeri strand nem az, de vannak ellen példák is erre. Beleülök, a vízbe kellemesen hűsít ez a mai nap teteje… Néha kimászok, szinte éget a nap, keresek egy helyet ahol ehetnék, valamit gyorsan.
A strandon eszem egy imbisben a kedves fiatal pincérlány kis melleiből majdnem mindent megmutat s a közönség igen csak hálás érte, jó magam is. Csevapcsicsát eszem nem hal ugyan, de telik a bendő, hozzá természetesen Karlovacko.
Tespedek a strandon pedig lassan menni kéne pihenni, de nem nagyon van kedvem. Holnap irány Mostar meg kellene nézni, ha már ennyit hallottam róla. Este egy büfében iszom, sajnálom a pénzt üdítőre drágább, mint a sör így marad a Karlovacko.
Visszabandukolok a szállásra, gyors fürcsi s már alszom is, a kabócák zenéjét nem is hallom pedig nyomják…
reggel sietve kelek, bealudtam, már tűz a nap s párás a meleg éjjel esett kicsit.
Málházás, öltözés, tankolás irány a határ van nálam külön téve kis címletű euró, mert hallottam ezt-azt már…
Már problémás a határ nem a Horvát, hanem a Másik, azt mondja, hangos a motor már le akar venni, mondom, akkor visszafordulok, erre összecsapja a papírom és int, mehetek.
Ahogy haladok Mostar fele néha kicsit ijesztőileg hat kilőtt házak figyelmeztető táblák Aknamező felirattal, hát ez eléggé meglep az út, endurónak való szegény horni kapja a kiképzést rendesen.
Nem tom mi van ma rendőr rendőr hátán megállít, elveszi a papírokat, kérdezem mi a probléma, nem válaszol, valamit mond, nem értem. kérdezem Németül, Olaszul... nem értem, mutatja 30 euró és mehetek asszem ez a vám odaadom nem vitatkozom nem is érteném. Nem szegi kedvem indulok tovább, viszont szívesen fotóztam volna, de beázott a kis gép nem tettem zacskóba, áldom az eszem, hogy a laposka, abban volt… Néha szörnyű a kilőtt házakat látni s van falu ahol egy szál ember sincsen,de közel vagyok már.
Mostar gyönyörű lenne, de még itt is látszik a háború pusztítása. Nem szándékozom, maradni s a motort sem tenném le sehová 1 percre sem hagynám ott, inkább lassan kocogok, úgy nézelődöm. Találok egy parkolót iszom a hozott vizemből és haladok tovább vissza Horvátba az irány Pitvicén keresztül Karlovac, a tervek szerint ott alszom, s remélem világosban odaérek.
Pitvicén jártam már aki teheti mindenképpen nézze meg mivel a világörökség része nem szabad elmenni mellette csak úgy...a "régi úton sok az öreg autó óvatosan kell menni, rendesen kanyarog de nem olyan mit a tengerparti út.
Szemereg az eső s egyre jobban s jobban esik ahogy közeledek, kellemetlen oldalszél, minden játszik...
Fáradok kicsit hosszabb pihenőt tervezek a tankolásnál, megállok forró kávé melegíti a vizihullához hasonlító kezem, már rég átázott a kesztyű, megnézem 14,5 fok van. Igyekszem Karlovácba keresgélek szobát nem nagyon sikeres a dolog erre egy kis Motelben találok szobát, nem alkudozom kiveszem mert fázom 17 fok is ha lehet.
A forró fürdő felmelegít leslattyogok a bárba de nem tok bemenni mert valami rendezvényre készülnek valami helyi banda lép fel.
Nincs kedvem tovább keresni elkönyvelem hogy maradok reggel korán kellene indulni hazafele, szombat este van valaki akinek a szülinapján ott kell hogy legyek.
Este szolíd sörözés, a banda hanyagolható, irány a szállás és alvás, viszont nem áll vissza kitartóan esik....
