Nehéz egy viszonylag rövid blogba összesűríteni az elmúlt hétvége történéseit, de megpróbálkozom vele. (Megpróbáltam, nem ment. Folytatásos teleregény 1. fejezete következik. A Szerk.)
1.nap - megérkezés
Az úgy kezdődött, hogy pénteken fél 5-kor volt a találkozó egy benzinkúton, ahová – némi késéssel ugyan, de - mindenki szerencsésen odatalált. Kábé fél 6-kor sikerült is elindulnunk. Dóri a vezérhagyma, én pedig a sereghajtó. Ősi skót szokásokat tiszteletben tartva az M3 pálya helyett a 3-as utat választottuk. Kb. du. 6 óra, Kerepestarcsa. Az idő ragyogó, a kocsisor kígyózó. Baleset. 15 perc araszolgatás, majd go! Go-go-go…gondolkozzunk, hol is kell lekanyarodni a 3-asról? Veszettül sasoljuk az út mellett a "Poroszló” táblát. (Valószínűleg a színesfémtolvajok áldozata lett, mert nem láttunk egyet sem. ) Különben is marha nehéz körforgalomban billegve még a töméntelen infót is elolvasni. (Pláne honnan tudja az ember lánya, hogy Poroszló=Debrecen? )
[/COLOR][/SIZE][/FONT]Mindegy, megyünk tovább, majdcsak meglesz. Úgy a 160-as km-tábla környékén megvilágosodtam, hogy hát ha Miskolc 20 km., akkor kicsit lehet hogy túllőttünk a célon! Dóri is így gondolta, mert miután beértem és szóltam, heves bólogatással értett egyet. Hátraarc és előre vissza!
(szerkesztői megjegyzés: pont jókor álltunk meg, ugyanis előttünk kb. 50 méterrel egy németjuhász kutyus kószált az úton. Szegény teljesen meg volt ijedve, azt se tudta, hol van és merre menjen? Hiába hívtuk, nem mert odajönni hozzánk, ezért míg a többiek a térképet nézték, én nyomtam a dudát, mikor jött egy autós. Ha már a kuty nem megy le az útról, legalább ne üssék el. Végülis bekóválygott a bokrok közé. Remélem, nem is jött vissza az útra.)
Megtaláltuk a térképen a Poroszlóra vezető legrövidebb utat, Borsodivánkán keresztül. Ja. Megtaláltuk. A térképen. Csak nem a valóságban. De most tényleg nem mi voltunk a hülyék, az 1. táblán még ott volt, aztán a 2-on és a 3-on, ahol le kellett volna kanyarodni, ott nem volt! De tényleg! Még jó, hogy a helyi erők a segítségünkre siettek, így némi útbaigazítással (“a vasúti sín után balra, aztán a kocsmánál jobbra, aztán a Giziék házánál megint balra és ott már asszem ki lesz írva") rátalátunk a borsodivánkai útra. Este fél 10-kor. Itt már én mentem elöl. Tábla: Egerlövő, Borsodivánka. Megvaaaan! Másik tábla. Valami szép sárga tábla egy csomó betűvel. Nem foglalkozunk vele! Hiba volt. A tábla ugyanis azt jelezte, hogy E.lövő és B.ivánka közt rossz az út. De hazudott, mert a rossz kifejezés nem fedte a valóságot. Néhol volt a kátyúk (mit kátyúk, ipari kutak!) között egy kis aszfaltnak látszó folt is. 12 km gyökkettővel, töksötétben, békainvázió kersztbe-kasul az úton, placcsanás (béka-tömeggyilkosság), rázkódás, mintha centrifugáznának… de egyszer ennek is vége lett, beértünk Poroszlóra. (zónaidő: cca. 22:10) Örömujjongás. Keressük meg a kempinget. Kit tudja hol van? Senki. Ki tudja hogy hívják? Fűzfa. Nem nyárfa? Fűzfa vagy nyárfa? Ott egy Fűzfa, nézzük meg. Nem nyert. akkor Nyárfa. Vissza. Templom. Jó tájékozódási pont (gondoljuk mi). Telefonos segítség. Két embertől. Két különböző. Merthogy két templom van ebben a … faluban. Azért fél 11-re csak bekeveredtünk a célállomásra. Összesítés: Terv: 130 km, 3 óra. Tény: 198 km, 5 óra. A többiek szerintem már hülyére röhögték magukat rajtunk.
Gyors bemutatkozás, még gyorsabb kaja (már akinek, mert én nem szeretem a halat, de helyette legalább ittam egyet), kicsi dumcsi, aztán nagy alvás.
Reklám után visszajövünk!
1.nap - megérkezés
Az úgy kezdődött, hogy pénteken fél 5-kor volt a találkozó egy benzinkúton, ahová – némi késéssel ugyan, de - mindenki szerencsésen odatalált. Kábé fél 6-kor sikerült is elindulnunk. Dóri a vezérhagyma, én pedig a sereghajtó. Ősi skót szokásokat tiszteletben tartva az M3 pálya helyett a 3-as utat választottuk. Kb. du. 6 óra, Kerepestarcsa. Az idő ragyogó, a kocsisor kígyózó. Baleset. 15 perc araszolgatás, majd go! Go-go-go…gondolkozzunk, hol is kell lekanyarodni a 3-asról? Veszettül sasoljuk az út mellett a "Poroszló” táblát. (Valószínűleg a színesfémtolvajok áldozata lett, mert nem láttunk egyet sem. ) Különben is marha nehéz körforgalomban billegve még a töméntelen infót is elolvasni. (Pláne honnan tudja az ember lánya, hogy Poroszló=Debrecen? )
[/COLOR][/SIZE][/FONT]Mindegy, megyünk tovább, majdcsak meglesz. Úgy a 160-as km-tábla környékén megvilágosodtam, hogy hát ha Miskolc 20 km., akkor kicsit lehet hogy túllőttünk a célon! Dóri is így gondolta, mert miután beértem és szóltam, heves bólogatással értett egyet. Hátraarc és előre vissza!
(szerkesztői megjegyzés: pont jókor álltunk meg, ugyanis előttünk kb. 50 méterrel egy németjuhász kutyus kószált az úton. Szegény teljesen meg volt ijedve, azt se tudta, hol van és merre menjen? Hiába hívtuk, nem mert odajönni hozzánk, ezért míg a többiek a térképet nézték, én nyomtam a dudát, mikor jött egy autós. Ha már a kuty nem megy le az útról, legalább ne üssék el. Végülis bekóválygott a bokrok közé. Remélem, nem is jött vissza az útra.)
Megtaláltuk a térképen a Poroszlóra vezető legrövidebb utat, Borsodivánkán keresztül. Ja. Megtaláltuk. A térképen. Csak nem a valóságban. De most tényleg nem mi voltunk a hülyék, az 1. táblán még ott volt, aztán a 2-on és a 3-on, ahol le kellett volna kanyarodni, ott nem volt! De tényleg! Még jó, hogy a helyi erők a segítségünkre siettek, így némi útbaigazítással (“a vasúti sín után balra, aztán a kocsmánál jobbra, aztán a Giziék házánál megint balra és ott már asszem ki lesz írva") rátalátunk a borsodivánkai útra. Este fél 10-kor. Itt már én mentem elöl. Tábla: Egerlövő, Borsodivánka. Megvaaaan! Másik tábla. Valami szép sárga tábla egy csomó betűvel. Nem foglalkozunk vele! Hiba volt. A tábla ugyanis azt jelezte, hogy E.lövő és B.ivánka közt rossz az út. De hazudott, mert a rossz kifejezés nem fedte a valóságot. Néhol volt a kátyúk (mit kátyúk, ipari kutak!) között egy kis aszfaltnak látszó folt is. 12 km gyökkettővel, töksötétben, békainvázió kersztbe-kasul az úton, placcsanás (béka-tömeggyilkosság), rázkódás, mintha centrifugáznának… de egyszer ennek is vége lett, beértünk Poroszlóra. (zónaidő: cca. 22:10) Örömujjongás. Keressük meg a kempinget. Kit tudja hol van? Senki. Ki tudja hogy hívják? Fűzfa. Nem nyárfa? Fűzfa vagy nyárfa? Ott egy Fűzfa, nézzük meg. Nem nyert. akkor Nyárfa. Vissza. Templom. Jó tájékozódási pont (gondoljuk mi). Telefonos segítség. Két embertől. Két különböző. Merthogy két templom van ebben a … faluban. Azért fél 11-re csak bekeveredtünk a célállomásra. Összesítés: Terv: 130 km, 3 óra. Tény: 198 km, 5 óra. A többiek szerintem már hülyére röhögték magukat rajtunk.
Gyors bemutatkozás, még gyorsabb kaja (már akinek, mert én nem szeretem a halat, de helyette legalább ittam egyet), kicsi dumcsi, aztán nagy alvás.
Reklám után visszajövünk!
