Divat lett a tetszikelés, pedig ha csak tehettem, egész életemben tartózkodtam tőle.
Általánosban volt egy nagyon jó énektanárunk A Hunyadi János Ének-zenei Általános iskolában: Pocsai Ildikó néni. Amellett, hogy nagyon jó szakember volt, és ő vezette az iskola énekkarát, a kamarakórus(oka)t, és a citerazenekart is, úgy emlékszem, nagyon rendben volt külsőleg-belsőleg egyaránt.
Sosem felejtem el az Ildikó néni állandóan tökéletes frizuráját, ami mindig úgy állt, mintha most jött volna a fodrásztól, és a csinos, nőies ruháit. Lehet, hogy folyamatos készültségben volt, hiszen az énakkar és a citerazenekar is mindig minden fesztivált és versenyt megnyert, és ha netán váratlanul beállított egy újságíró, hogy interjút készítsen azzal, akinek ez köszönhető, nem nézhetett ki úgy, mint aki a turkálóból öltözködik.
Ugyanilyen pedáns volt minden megnyilvánulása. Szépen és választékosan beszélt, és erre tanított minket is.
Ha például egy tanuló odament hozzá azzal, hogy: "Ildikó néni, teccik tudni, hogy hány óra van?" Ildikó néni csak annyit válaszolt, hogy "Nem tetszik, de tudom.".
Azóta is a hideg ráz, amikor felnőtt embereket hallok tetszikelni. Igaz, hogy a magyar nyelvben nehézséget jelent, hogy van tegező és magázó formája, de egy felnőtt embernek muszáj ismernie és a kellő időben helyesen használnia mindkettőt. Sajnos úgy látom, nem mindenkinek volt egy ilyen Ildikó nénije, aki megtanítsa neki, hogy kell megkérdeznie magázódva egy felnőtt embernek, hogy "Ildikó néni tudja, hogy mennyire hálás vagyok, hogy ezt nekem megtanította?"
Általánosban volt egy nagyon jó énektanárunk A Hunyadi János Ének-zenei Általános iskolában: Pocsai Ildikó néni. Amellett, hogy nagyon jó szakember volt, és ő vezette az iskola énekkarát, a kamarakórus(oka)t, és a citerazenekart is, úgy emlékszem, nagyon rendben volt külsőleg-belsőleg egyaránt.
Sosem felejtem el az Ildikó néni állandóan tökéletes frizuráját, ami mindig úgy állt, mintha most jött volna a fodrásztól, és a csinos, nőies ruháit. Lehet, hogy folyamatos készültségben volt, hiszen az énakkar és a citerazenekar is mindig minden fesztivált és versenyt megnyert, és ha netán váratlanul beállított egy újságíró, hogy interjút készítsen azzal, akinek ez köszönhető, nem nézhetett ki úgy, mint aki a turkálóból öltözködik.
Ugyanilyen pedáns volt minden megnyilvánulása. Szépen és választékosan beszélt, és erre tanított minket is.
Ha például egy tanuló odament hozzá azzal, hogy: "Ildikó néni, teccik tudni, hogy hány óra van?" Ildikó néni csak annyit válaszolt, hogy "Nem tetszik, de tudom.".
