Ez a Yama már megint kihúzta nálam a gyufát! Mostanában megtalál mindenféle kis taknyos vasakat, és azokon furikázik. Persze nem sokáig, de azért csak piszkálja a kipufogómat, és ráadásul azokról még írogat is, én meg leshetek a garázsban miközben hétágra süt a nap. Idén én csak a mindennapokban vagyok jó meg a reprezentációra, de hogy szórakozni is magával vigyen... hát rettentő egy gazdám van.
Ráadásul azokat az újakat még le is mosogatja, finom puha pólóval kipolírozgatva adja vissza, miközben rólam csak az eső veri le a sarat. Aztán pedig odavisz mindenféle csillogó új vasak közé jó retkesen és sárosan, mint valami rettenetes vén öreg szörnyet, jah, és ráadásul még mutassam is meg nekik, hogy a muraközi tud ám vágtázni is, meg hogy lehagyja a taknyosokat... Na jó, ez nem esett nehezemre.
Na, szóval, ma megmondtam neki, hogy ez itt az én territóriumom, és ne hozzon ide mindenféle kis csilivili taknyokat. Először is körbehugyoztam a garázst (köszönjék meg, hogy megtűröm benne az Uborkát), aztán a bejárat előtt is megjelöltem a placcot egy kicsit, majd a műterem előtt rafinált voltam ám, mert ott csak indulás előtt tócsáztam egy félméterest, hagytam a labornál is nyomot. Azt hiszi nem tudom én az elzárt benzincsapot megnyitni? Hát leeresztem én a nyenyőt magamból önállóan, nem kell engem tekergetni... És különbenis, hol van a negyedik kmspirál, azt mikor fogom végre megkapni? Végül Yama megunta a benzinjelölgetésemet, és beadta a derekát, hogy elvisz a mosóba végre, hogy jól látszon, hol eresztem a nyenyőt. A kútnál ahol lemosott, megéreztem ám a kis taknyosok szagát, biztos ami biztos tettem jelet a kút bejáratához, a pisztoly mellé, és a mosóba is egy alaposat, merthogy arra a kútra én járok kajálni, és tudja meg mindenki, hogy az az én helyem, az én gazdám, és csak engem szeret. A fürdetés után hagyott kicsit száradni, és akkor elkezdte magyarázni, hogy de én akkor is az ő Lova maradok, meg hiába a hiszti. De én akkor se akartam elindulni, vegye tudomásul, hogy velem kell foglalkozni. Végül megfenyegetett, ha nem viszem haza, az első szőrőstalpú gyalogosnak a nevére irat, és jelölgethetem annak a kapuját, vagy elrohadhatok akár az országút szélén is, míg el nem visznek a közterületesek a zúzdába. Erre beindultam neki szipogva, majd hazáig durrogtam neki, és most megálltam a kapu mellett jól nevelten, és még nem hugyoztam neki oda. De legalább megint Söndörrel majd rámugranak és végre majd velem is fognak foglalkozni....
Ráadásul azokat az újakat még le is mosogatja, finom puha pólóval kipolírozgatva adja vissza, miközben rólam csak az eső veri le a sarat. Aztán pedig odavisz mindenféle csillogó új vasak közé jó retkesen és sárosan, mint valami rettenetes vén öreg szörnyet, jah, és ráadásul még mutassam is meg nekik, hogy a muraközi tud ám vágtázni is, meg hogy lehagyja a taknyosokat... Na jó, ez nem esett nehezemre.
Na, szóval, ma megmondtam neki, hogy ez itt az én territóriumom, és ne hozzon ide mindenféle kis csilivili taknyokat. Először is körbehugyoztam a garázst (köszönjék meg, hogy megtűröm benne az Uborkát), aztán a bejárat előtt is megjelöltem a placcot egy kicsit, majd a műterem előtt rafinált voltam ám, mert ott csak indulás előtt tócsáztam egy félméterest, hagytam a labornál is nyomot. Azt hiszi nem tudom én az elzárt benzincsapot megnyitni? Hát leeresztem én a nyenyőt magamból önállóan, nem kell engem tekergetni... És különbenis, hol van a negyedik kmspirál, azt mikor fogom végre megkapni? Végül Yama megunta a benzinjelölgetésemet, és beadta a derekát, hogy elvisz a mosóba végre, hogy jól látszon, hol eresztem a nyenyőt. A kútnál ahol lemosott, megéreztem ám a kis taknyosok szagát, biztos ami biztos tettem jelet a kút bejáratához, a pisztoly mellé, és a mosóba is egy alaposat, merthogy arra a kútra én járok kajálni, és tudja meg mindenki, hogy az az én helyem, az én gazdám, és csak engem szeret. A fürdetés után hagyott kicsit száradni, és akkor elkezdte magyarázni, hogy de én akkor is az ő Lova maradok, meg hiába a hiszti. De én akkor se akartam elindulni, vegye tudomásul, hogy velem kell foglalkozni. Végül megfenyegetett, ha nem viszem haza, az első szőrőstalpú gyalogosnak a nevére irat, és jelölgethetem annak a kapuját, vagy elrohadhatok akár az országút szélén is, míg el nem visznek a közterületesek a zúzdába. Erre beindultam neki szipogva, majd hazáig durrogtam neki, és most megálltam a kapu mellett jól nevelten, és még nem hugyoztam neki oda. De legalább megint Söndörrel majd rámugranak és végre majd velem is fognak foglalkozni....
