Szabadnak születtem, és ezt kezdem végre megérteni és ami még fontosabb, megélni is. Megtaláltam önmagam.
Három a magyar igazság, harmadszorra kezdem az életem. Mindig szinte a nulláról és hátszél nélkül. Nem egyszerű az élet nőként és egyedülálló anyaként, ezt sokan tapasztaljuk. Ma is még a férfiak uralják a világot, ez engem nem is zavar, csak hagyjanak élni. Nem vagyok feminista és divat szingli sem, nem szeretek órákat tölteni a plázákban, boltba be és ki, próbáljunk fel még 100 ruhát. Ez nem az én világom, de tiszteletben tartom azokat is, akiknek ez az életcéljuk.
Nekem más céljaim voltak és vannak.
Köszönhetem nagyon sok embernek azt, hogy az vagyok ma, aki. A szüleimnek és a bátyámnak, mert életem első 17 évében ők voltak a meghatározóak. Nem kivételeztek velem, mert lány vagyok, kaptam egy-két apait, mert megérdemeltem, a többit a bátyámmal elintéztük.
Nem babáztam, mert a tesómmal szerettem játszani, maradt a foci, fára mászás és a kisautó. Apukám ugyanúgy tanított pecázni, biciklizni, motorozni, mint a fiát. Nem zavart a konyhába, amikor bütykölte a motort/autót vagy épp a mosógépet. Különbség csak az éjszaki kimaradásban volt, mert lány vagyok, korábban kellett hazaérnem.
Nem akadtak ki, amikor nem akartam gimnáziumba menni, és nem tagadtak ki, mert fiatalon anya lettem.
Jöhet a nagybetűs ÉLET.
A jó és rossz kapcsolatok, is sokat formáltak rajtam, az újra kezdést is ennek köszönhetem. Egy fantasztikus tinédzser fiú anyukája vagyok, és ez a legszebb dolog, amit annak idején kaptam. Anyaság, munka és tanulás, még egy bizonyítvány. A többi nem számít, hogy én nyúltam mellé, vagy ő bántott, már régen mellékes.
Kezdjük újra, mindent az elejéről. Albérlet, szülői ház, albérlet ... Sok nélkülözés nekem, és még több munka. Hitel, lakásvásárlás, munka, és az anyaság. Újabb szakma és az érettségi megszerzése, mert igenis vannak még álmaim. Boldog voltam újra és "páratlan". Soha nem voltam magányos, a kisfiam, a családom, és a barátok mindig mellettem voltak. Egy idő után a gyengédség hiányzott.
Nem kerestem, nem értem rá, mégis megtalált a "szerelem". Remények és álmok... De vajon az enyémek? Összeköltözés, lakások el, vegyünk közöset, házasság. Anyaság és család, munka és a változatosság kedvéért tanulás. Már 4 szakmával és érettségivel a kezemben 25 évesen beiratkoztam a főiskolára. Biztos, ami tuti, ne legyen egyszerű nappali tagozatra és két szakra. Mondanom sem kell, nehéz volt össze egyeztetni. De egy újabb álmom teljesült, diplomát szereztem, egyszerre kettőt is. A szüleim mindig büszkék voltak rám, de aznap, majd 29 évesen, mikor átvettem a diplomáimat ...
... volt minden.
Már csak néhány dolog volt, ami hiányzott az életemből. Volt olyan, amiről tudtam és olyan is amit csak éreztem. Mondhatni megvolt mindenem, és mégsem. A családi ház drága dolog, főleg ha az ember lánya építészhez megy feleségül. Nem lehet venni, csak építeni, na de ha nincs miből???
A saját vágyaim, hogy na most végre, megtehetem, lehet motorom, jogsim. Na az ebben a kapcsolatban sem játszott sok szerepet. Mert minek az neked, ott az autó. Annyiért majdnem telket lehet venni. Miért nem jó neked egy kis robogó?
Néhány év házasság után rá kellett jönnöm ez nem az én életem.
Albérlet, munka és anyaság. Akkor kezdjünk neki ismét, harmadszorra már sikerülnie kell! Mindig azt láttam, hogy a nők ilyenkor összerogynak, mint a rongybabák és jön a világvége. Nálam ez másképp zajlott le.
Az események nagyon pörögtek. Fél év telt el azóta, hogy elköltöztem a közös lakásból. Azóta már a válást is kimondták, mert mindenben meg tudtunk egyezni. A barátok jó része elveszett számomra a válással. Olyan volt, mint amikor költözésnél kidobjuk a sok kacatot. Az a néhány barát, aki mellettem maradt, az már mondható igazi barátnak. Találkoztam egy csodálatos emberrel, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok.
És végre rájöttem, hogy mi hiányzott mindig is. A szabadság. Az a szabadság szeretet, amit édesapám adott át nekünk és nevelt belénk. Ami a legfontosabb szabad lehetek.
Köszönhető annak, hogy Ő is szabad lélek, és motoros és hogy 260 km a távolság az állandó lakhelyeink között 
, bár 14 napból 5-8 együtt vagyunk.
Köszönhetem annak is, hogy a fiamat sikerült az önállóságra és megbízhatóságra nevelni. Már ha nevezhetjük nevelésnek azt a folyamatot, ami az elmúlt 14 és fél évben zajlott.
Vissza is kanyarodhatok az elejére, köszönhetem a családomnak, mert mindig mellettem álltak. Nem is igazán anyagilag, sokszor "csak" lelkileg. Támogatták a döntéseimet és szerettek minden önzés nélkül.
Itt vagyok! Az álmaim teljesültek, lassan mind. Kereshetek új álmokat, mert nélkülük nincs miért küzdeni. Azt mondta a nagymamám, hogy nagyot kell álmodni.
Megtettem!
Egyedül álló anyaként megvettem a saját házamat!!! Meglesz végre a motorra a jogosítványom, és megveszem álmaim motorját is. Mivel friss jogsival nem merném hajtani, így kell egy, amin tényleg megtanulok rendesen motorozni.
De előbb utóbb kigurul a Hondám is a szalonból
A szabadság a motorozás, vagy a motorozás a szabadság? Nem tudom rá a választ. Itt ülök a dobozok között és csak mosolygok.
Harmadszorra sikerült???
Három a magyar igazság, harmadszorra kezdem az életem. Mindig szinte a nulláról és hátszél nélkül. Nem egyszerű az élet nőként és egyedülálló anyaként, ezt sokan tapasztaljuk. Ma is még a férfiak uralják a világot, ez engem nem is zavar, csak hagyjanak élni. Nem vagyok feminista és divat szingli sem, nem szeretek órákat tölteni a plázákban, boltba be és ki, próbáljunk fel még 100 ruhát. Ez nem az én világom, de tiszteletben tartom azokat is, akiknek ez az életcéljuk.
Nekem más céljaim voltak és vannak.
Köszönhetem nagyon sok embernek azt, hogy az vagyok ma, aki. A szüleimnek és a bátyámnak, mert életem első 17 évében ők voltak a meghatározóak. Nem kivételeztek velem, mert lány vagyok, kaptam egy-két apait, mert megérdemeltem, a többit a bátyámmal elintéztük.
Nem babáztam, mert a tesómmal szerettem játszani, maradt a foci, fára mászás és a kisautó. Apukám ugyanúgy tanított pecázni, biciklizni, motorozni, mint a fiát. Nem zavart a konyhába, amikor bütykölte a motort/autót vagy épp a mosógépet. Különbség csak az éjszaki kimaradásban volt, mert lány vagyok, korábban kellett hazaérnem. Nem akadtak ki, amikor nem akartam gimnáziumba menni, és nem tagadtak ki, mert fiatalon anya lettem.
Jöhet a nagybetűs ÉLET.
A jó és rossz kapcsolatok, is sokat formáltak rajtam, az újra kezdést is ennek köszönhetem. Egy fantasztikus tinédzser fiú anyukája vagyok, és ez a legszebb dolog, amit annak idején kaptam. Anyaság, munka és tanulás, még egy bizonyítvány. A többi nem számít, hogy én nyúltam mellé, vagy ő bántott, már régen mellékes.
Kezdjük újra, mindent az elejéről. Albérlet, szülői ház, albérlet ... Sok nélkülözés nekem, és még több munka. Hitel, lakásvásárlás, munka, és az anyaság. Újabb szakma és az érettségi megszerzése, mert igenis vannak még álmaim. Boldog voltam újra és "páratlan". Soha nem voltam magányos, a kisfiam, a családom, és a barátok mindig mellettem voltak. Egy idő után a gyengédség hiányzott.
Nem kerestem, nem értem rá, mégis megtalált a "szerelem". Remények és álmok... De vajon az enyémek? Összeköltözés, lakások el, vegyünk közöset, házasság. Anyaság és család, munka és a változatosság kedvéért tanulás. Már 4 szakmával és érettségivel a kezemben 25 évesen beiratkoztam a főiskolára. Biztos, ami tuti, ne legyen egyszerű nappali tagozatra és két szakra. Mondanom sem kell, nehéz volt össze egyeztetni. De egy újabb álmom teljesült, diplomát szereztem, egyszerre kettőt is. A szüleim mindig büszkék voltak rám, de aznap, majd 29 évesen, mikor átvettem a diplomáimat ...
... volt minden. Már csak néhány dolog volt, ami hiányzott az életemből. Volt olyan, amiről tudtam és olyan is amit csak éreztem. Mondhatni megvolt mindenem, és mégsem. A családi ház drága dolog, főleg ha az ember lánya építészhez megy feleségül. Nem lehet venni, csak építeni, na de ha nincs miből???
A saját vágyaim, hogy na most végre, megtehetem, lehet motorom, jogsim. Na az ebben a kapcsolatban sem játszott sok szerepet. Mert minek az neked, ott az autó. Annyiért majdnem telket lehet venni. Miért nem jó neked egy kis robogó?
Néhány év házasság után rá kellett jönnöm ez nem az én életem.
Albérlet, munka és anyaság. Akkor kezdjünk neki ismét, harmadszorra már sikerülnie kell! Mindig azt láttam, hogy a nők ilyenkor összerogynak, mint a rongybabák és jön a világvége. Nálam ez másképp zajlott le.
Az események nagyon pörögtek. Fél év telt el azóta, hogy elköltöztem a közös lakásból. Azóta már a válást is kimondták, mert mindenben meg tudtunk egyezni. A barátok jó része elveszett számomra a válással. Olyan volt, mint amikor költözésnél kidobjuk a sok kacatot. Az a néhány barát, aki mellettem maradt, az már mondható igazi barátnak. Találkoztam egy csodálatos emberrel, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok.
És végre rájöttem, hogy mi hiányzott mindig is. A szabadság. Az a szabadság szeretet, amit édesapám adott át nekünk és nevelt belénk.
Ami a legfontosabb szabad lehetek. Köszönhető annak, hogy Ő is szabad lélek, és motoros
és hogy 260 km a távolság az állandó lakhelyeink között , bár 14 napból 5-8 együtt vagyunk. Köszönhetem annak is, hogy a fiamat sikerült az önállóságra és megbízhatóságra nevelni. Már ha nevezhetjük nevelésnek azt a folyamatot, ami az elmúlt 14 és fél évben zajlott.
Vissza is kanyarodhatok az elejére, köszönhetem a családomnak, mert mindig mellettem álltak. Nem is igazán anyagilag, sokszor "csak" lelkileg. Támogatták a döntéseimet és szerettek minden önzés nélkül.
Itt vagyok! Az álmaim teljesültek, lassan mind. Kereshetek új álmokat, mert nélkülük nincs miért küzdeni. Azt mondta a nagymamám, hogy nagyot kell álmodni.
Megtettem! Egyedül álló anyaként megvettem a saját házamat!!! Meglesz végre a motorra a jogosítványom, és megveszem álmaim motorját is. Mivel friss jogsival nem merném hajtani, így kell egy, amin tényleg megtanulok rendesen motorozni.
De előbb utóbb kigurul a Hondám is a szalonból A szabadság a motorozás, vagy a motorozás a szabadság? Nem tudom rá a választ. Itt ülök a dobozok között és csak mosolygok.
Harmadszorra sikerült???
