"Jó pap, holtig tanul" - és ez a mondás motorozáskor még inkább igaz!
Tegnap találkoztam egy ismerősömmel, akinek egy csodálatos, piros-fekete CBR 600 RR-je van. A motornak bomba formája és angol kifejezéssel élve smooth-os, magyarul finom, de mégis erős hangja van; és azok a lámpák! Iszonyatosan jó volt (olykor a visszapillantóba) nézni, ahogy jött mögöttem.
Nem mentünk túl nagy kört és sajnos az úticél felé vezető út elég rossz is volt, sok újat tanultam tőle. A srác már több vezetéstechnikai tréningen is részt vett és csak mesélte és mesélte a tapasztalatait. Elemezte a hibáimat, amik kezdő hibák, melyeket megosztok veletek is, hátha egy másik kezdő is olvassa és talán eszébe jut majd, ha motorozik.
Először is, ne nézd az utat lefele, inkább nézz távolabbra, előre - a rossz utak miatt, lassú tempónál túl sokat nézem, milyen az út minősége, mert rángat, mint az őrült és igyekszem kikerülni, hogyha valahol tényleg borzalmas, nehogy meglegyen a baj...fura, de pont emiatt lehetne más baj is...
Aztán, kanyarodáskor, különösen, ha fáradt vagyok, azért nem túl szép a kanyarodásom, mert nem azt nézem, hova kanyarodok, hanem szintén az utat stírölöm...plusz, mivel az alapjárat ingadozik és néha le akar fulladni 1-es-2-esben, ezért még azzal is játszani kell, ami igencsak megnehezíti a jó technika alkalmazását ezekben az esetekben - na meg a rutin hiánya...
Beszélt nekem a hátsó fék használatáról, amivel szépen lehet korrigálni a kanyarodást, és a piros lámpához érve, előresoroláskor a nyílegyenesen, nem kormányt rángatva gyökkettővel való haladást.
Szó volt arról, hogy a cross motorozás alkalmával, a különböző csúszások gyakorlásával mennyivel jobban lehet utána aszfalton is motorozni, hogy miket gyakoroltak és mennyire jól alkalmazható és akár életmentők is lehetnek a technikák, amiket tanult, illetve mennyi élménnyel lett gazdagabb...
A visszaút szuper volt és az is bekerült az élményeim közé, lévén kisebb forgalom volt, az út is jó volt, lehetett haladni, néhol előzni is, finoman húzni neki és pár helyen szépen kanyarogni is...nagyon élveztem.
Amikor legközelebb lehetőségem lesz rá, én is nagyon szeretnék részt venni vezetéstechnikai tréningen és baromira sajnálom, hogy most erre már nem maradt idő, meg azt is, hogy pont mikor kezdenék belejönni a motorozásba, kell az egészet itt-félbe hagynom. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy színész karrierje csúcsán van és hirtelen, valami nagy dolog miatt félbe kell hagynia. Remélem, hogy a következő szezonban már újrakezdőként végig tudom csinálni azt, amit már most elterveztem.
A motor súlyát is napról-napra jobban érzem, és nem csak elindulás után, hanem már alapból is, sőt, tegnap már egyedül bevittem a motort a garázsba (egy kicsit bonyolult helyen van, gödrös és nagyon keskeny, kanyargós, néhol felfelé kell menni, néhol lejtős az odavezető út), illetve félúttól betoltam. Nehéz volt, de ahogy megismerem, egyre kezelhetőbb és már nem tűnik olyan nagynak, akkor sem, ha áll
Amit még tapasztaltam: vannak kezdők, akiknek van érzéke ahhoz, amit éppen csinálnak és vannak olyan kezdők, akiknek nincs. A stílus, a vezetés módja totál különböző. Függ attól, van e valakinek tehetsége vagy érzéke az adott dologhoz, függ attól is, hogy mennyire akarja, szeretné csinálni azt és hogy mennyit gyakorol. Én borzalmasan akartam és szerintem elég hamar belejöttem. Az más kérdés, hogy még nagyon hosszú út áll előttem ahhoz, hogy elmondhassam, tudok motorozni. De pl. síelni nem tudtam megtanulni. Mondjuk, nem is annyira érdekelt, de a kétszeri nekifutás ellenére sem ment - a hiba pedig az volt, hogy más miatt akartam, nem belülről jött a késztetés, ez anno amolyan megfelelési kényszer volt, amit szerencsére minden téren és témában levetettem.
Mert a legfontosabb, hogy kizárólag saját magunknak akarjunk és tudjunk megfelelni és akkor nem lesz görcsös az, amit éppen csinálunk! Ráadásul, ha még élvezni is tudjuk már, könnyebb lesz a tanulási folyamat és boldoggá is tesz minket.
Tegnap találkoztam egy ismerősömmel, akinek egy csodálatos, piros-fekete CBR 600 RR-je van. A motornak bomba formája és angol kifejezéssel élve smooth-os, magyarul finom, de mégis erős hangja van; és azok a lámpák! Iszonyatosan jó volt (olykor a visszapillantóba) nézni, ahogy jött mögöttem.
Nem mentünk túl nagy kört és sajnos az úticél felé vezető út elég rossz is volt, sok újat tanultam tőle. A srác már több vezetéstechnikai tréningen is részt vett és csak mesélte és mesélte a tapasztalatait. Elemezte a hibáimat, amik kezdő hibák, melyeket megosztok veletek is, hátha egy másik kezdő is olvassa és talán eszébe jut majd, ha motorozik.
Először is, ne nézd az utat lefele, inkább nézz távolabbra, előre - a rossz utak miatt, lassú tempónál túl sokat nézem, milyen az út minősége, mert rángat, mint az őrült és igyekszem kikerülni, hogyha valahol tényleg borzalmas, nehogy meglegyen a baj...fura, de pont emiatt lehetne más baj is...
Aztán, kanyarodáskor, különösen, ha fáradt vagyok, azért nem túl szép a kanyarodásom, mert nem azt nézem, hova kanyarodok, hanem szintén az utat stírölöm...plusz, mivel az alapjárat ingadozik és néha le akar fulladni 1-es-2-esben, ezért még azzal is játszani kell, ami igencsak megnehezíti a jó technika alkalmazását ezekben az esetekben - na meg a rutin hiánya...
Beszélt nekem a hátsó fék használatáról, amivel szépen lehet korrigálni a kanyarodást, és a piros lámpához érve, előresoroláskor a nyílegyenesen, nem kormányt rángatva gyökkettővel való haladást.
Szó volt arról, hogy a cross motorozás alkalmával, a különböző csúszások gyakorlásával mennyivel jobban lehet utána aszfalton is motorozni, hogy miket gyakoroltak és mennyire jól alkalmazható és akár életmentők is lehetnek a technikák, amiket tanult, illetve mennyi élménnyel lett gazdagabb...
A visszaút szuper volt és az is bekerült az élményeim közé, lévén kisebb forgalom volt, az út is jó volt, lehetett haladni, néhol előzni is, finoman húzni neki és pár helyen szépen kanyarogni is...nagyon élveztem.
Amikor legközelebb lehetőségem lesz rá, én is nagyon szeretnék részt venni vezetéstechnikai tréningen és baromira sajnálom, hogy most erre már nem maradt idő, meg azt is, hogy pont mikor kezdenék belejönni a motorozásba, kell az egészet itt-félbe hagynom. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy színész karrierje csúcsán van és hirtelen, valami nagy dolog miatt félbe kell hagynia. Remélem, hogy a következő szezonban már újrakezdőként végig tudom csinálni azt, amit már most elterveztem.
A motor súlyát is napról-napra jobban érzem, és nem csak elindulás után, hanem már alapból is, sőt, tegnap már egyedül bevittem a motort a garázsba (egy kicsit bonyolult helyen van, gödrös és nagyon keskeny, kanyargós, néhol felfelé kell menni, néhol lejtős az odavezető út), illetve félúttól betoltam. Nehéz volt, de ahogy megismerem, egyre kezelhetőbb és már nem tűnik olyan nagynak, akkor sem, ha áll
Amit még tapasztaltam: vannak kezdők, akiknek van érzéke ahhoz, amit éppen csinálnak és vannak olyan kezdők, akiknek nincs. A stílus, a vezetés módja totál különböző. Függ attól, van e valakinek tehetsége vagy érzéke az adott dologhoz, függ attól is, hogy mennyire akarja, szeretné csinálni azt és hogy mennyit gyakorol. Én borzalmasan akartam és szerintem elég hamar belejöttem. Az más kérdés, hogy még nagyon hosszú út áll előttem ahhoz, hogy elmondhassam, tudok motorozni. De pl. síelni nem tudtam megtanulni. Mondjuk, nem is annyira érdekelt, de a kétszeri nekifutás ellenére sem ment - a hiba pedig az volt, hogy más miatt akartam, nem belülről jött a késztetés, ez anno amolyan megfelelési kényszer volt, amit szerencsére minden téren és témában levetettem.
Mert a legfontosabb, hogy kizárólag saját magunknak akarjunk és tudjunk megfelelni és akkor nem lesz görcsös az, amit éppen csinálunk! Ráadásul, ha még élvezni is tudjuk már, könnyebb lesz a tanulási folyamat és boldoggá is tesz minket.