Voltaképp miért is ne? A változatosság kedvéért természetesen megint motorozásról lesz szó
Hétfő hajnal, a többször is eltolt eredetiségvizsga napja, előző nap Wolfie kapott egy kis törődést Csacska Zurától, úgyhogy elméletileg ha pöccre nem is, mert az aksi lemerült, de mindenesetre egy kisebb tolásra már indulnia kell.
Csak azzal nem számolt senki, hogy hétfő reggel igazából péntek tizenharmadika van. Én eleve úgy ébredtem, mint akit megvertek, fájt mindenem, nem forgott oldalra a fejem, a szemem ki akart ugrani a helyéből, minden kiesett a kezemből, és lefelé menet a bukósisakot is odacsapkodtam kicsit a vasajtónak. Kétszer mentem vissza a lakásba, amikor ráébredtem, hogy ezt-azt otthon felejtettem, és elnézve (meg hallgatva) hűséges kísérőmet, a SzomszédMotorosSrácot, ő sem volt sokkal jobb állapotban. Meg is egyeztünk, hogy ebből sok jó már nem fog kisülni, ezért csak nagyon lassan és óvatosan fogunk ma motorozni. Alighanem ezt a Wolfie is így gondolta, merthogy a tolás sem segített rajta, azt sem mondta, hogy hörr, de a benzint már vígan csorgatta végig az udvaron. Bevallom őszintén, negyed órányi szerencsétlenkedés után az én türelmem is elszállt, úgyhogy közöltem vele: ha nem indul el, akkor már csak egy helyre megyek vele, és az a legközelebbi szeméttelep lesz, ahol jó esetben alkatrésznek, rossz esetben pedig fémforgácsnak fogom eladni. Értett is a szóból: öt percen belül vígan pöfögött, gond nélkül el is jutottunk az eredetiségvizsgálatra, a félelmem is elpárolgott hamar (bár egy egészséges mértékű azért maradt belőle). Miután kimondták a boldogító „végeztünk”et, még kiszerencsétlenkedtem valahogy a garázsból (a pasi eleinte akart segíteni, de aztán úgy döntött, hogy inkább diszkréten röhög a sarokban, de a látványra a felesége is előkerült), el is indultunk, és mindössze három-négy utcasarokkal arrébb, a kereszteződés közepén fulladtam le. Már kezdtem volna a fémforgácstelepet emlegetni, de rögtön bocsánatot is kértem, mert kiderült, hogy _valaki_ megint elfelejtette kinyitni a benzincsapot. Remélem, előbb-utóbb megjegyzem
Ezután egy kicsit tekeregtünk még a környéken (igen, végre nyitott benzincsappal) eközben a következőket tanultam meg motorozási technikámról:
[FONT="]Na, biztos, hogy el mertek vinni engem a Pilisbe? [/FONT]
Hétfő hajnal, a többször is eltolt eredetiségvizsga napja, előző nap Wolfie kapott egy kis törődést Csacska Zurától, úgyhogy elméletileg ha pöccre nem is, mert az aksi lemerült, de mindenesetre egy kisebb tolásra már indulnia kell.
Csak azzal nem számolt senki, hogy hétfő reggel igazából péntek tizenharmadika van. Én eleve úgy ébredtem, mint akit megvertek, fájt mindenem, nem forgott oldalra a fejem, a szemem ki akart ugrani a helyéből, minden kiesett a kezemből, és lefelé menet a bukósisakot is odacsapkodtam kicsit a vasajtónak. Kétszer mentem vissza a lakásba, amikor ráébredtem, hogy ezt-azt otthon felejtettem, és elnézve (meg hallgatva) hűséges kísérőmet, a SzomszédMotorosSrácot, ő sem volt sokkal jobb állapotban. Meg is egyeztünk, hogy ebből sok jó már nem fog kisülni, ezért csak nagyon lassan és óvatosan fogunk ma motorozni. Alighanem ezt a Wolfie is így gondolta, merthogy a tolás sem segített rajta, azt sem mondta, hogy hörr, de a benzint már vígan csorgatta végig az udvaron. Bevallom őszintén, negyed órányi szerencsétlenkedés után az én türelmem is elszállt, úgyhogy közöltem vele: ha nem indul el, akkor már csak egy helyre megyek vele, és az a legközelebbi szeméttelep lesz, ahol jó esetben alkatrésznek, rossz esetben pedig fémforgácsnak fogom eladni. Értett is a szóból: öt percen belül vígan pöfögött, gond nélkül el is jutottunk az eredetiségvizsgálatra, a félelmem is elpárolgott hamar (bár egy egészséges mértékű azért maradt belőle). Miután kimondták a boldogító „végeztünk”et, még kiszerencsétlenkedtem valahogy a garázsból (a pasi eleinte akart segíteni, de aztán úgy döntött, hogy inkább diszkréten röhög a sarokban, de a látványra a felesége is előkerült), el is indultunk, és mindössze három-négy utcasarokkal arrébb, a kereszteződés közepén fulladtam le. Már kezdtem volna a fémforgácstelepet emlegetni, de rögtön bocsánatot is kértem, mert kiderült, hogy _valaki_ megint elfelejtette kinyitni a benzincsapot. Remélem, előbb-utóbb megjegyzem
Ezután egy kicsit tekeregtünk még a környéken (igen, végre nyitott benzincsappal) eközben a következőket tanultam meg motorozási technikámról:
- Kanyarügyben van még hova fejlődni, mert nem egészséges a kis ívhez mindkét érkező sávot felhasználni
- Ám ha autó vagy más áll az egyik sávban, akkor rögtön elég nekem egy is (nem, akadály nélkül még nem megy a szűk kanyar)
- Kipipálva néhány para: bogár a szemben (ezt még a múltkor), görcs a combban, nyomvályú, balkanyar a Gyömrői útra, miközben minden oldalról nagy, gonosz és ellenséges autók jönnek
- Közlekedni és tájékozódni még most sem tudok egyszerre, és nem vagyok benne biztos, hogy ezt valaha meg fogom tanulni
- A reflexeket még hozzá kéne tanulni a sebességhez, mert ötvennél még félek erősen
- Meg kéne tanulni vészfékezni (úgy általában: fékezni és nem lassítani), hátha egyszer még szükség lesz rá
[FONT="]Na, biztos, hogy el mertek vinni engem a Pilisbe? [/FONT]