Szeretném előre jelezni, hogy ez nem egy vidám blog lesz, de valamiért úgy érzem ki kell "beszéljem" magamból a dolgokat.
Úgy érzem nem sok értelme van az életemnek. Mielőtt bárki azt hiszi :nem vagyok depis és öngyilkos hajlamom sincs...inkább mérges vagyok magamra és arra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok.
Itt élek Németországban már több mint 2 éve és még mindig csak a magyarországi "életünket" fizetjük a banknak a párommal!!!! Sokszor megkaptuk már: "Ohh ti könnyen vagytok...külföldön dolgoztok". Ez a külföldön dolgoztok dolog NEM egyenlő azzal, hogy meg van tömve a zsebünk. SŐŐT...ha valaki ott kezdte ahol mi(hiteles moci, hiteles lakás, hiteles autó) kijelenthetem ku..va nehéz. Mert ugye többek között azért is jöttünk ki, hogy mindezeket tudjuk fizetni....de mára már odáig fajultak a dolgok, hogy még a külföldi fizetésünkkel is éppen csak megélünk hónapról hónapra!!!! Szóval álmodozhatom én túrákról és saját motorrol...mondjam azt hogy a következő 10 évben esélytelennek látom. Hacsak nem sikerül legalább a magyarországi lakástól megszabadulni a lehető legjobb áron. De ugye ez is tök gáz, mert senkinek sincs pénze, hogy megvegye. Ráadásul sokkal kevesebbet ér most mint mikor 3 éve megvettük(jelzem azóta nem laktunk benne). Amikor megvettük azért ezt vettük meg mert sok lehetőség van benne...viszont nem túl szép állapotban van(festés minimum és az ablakok cserére szorulnak). Szóval ha valakinek Dunaújvárosban szüksége van lakásra akkor jelezze, mert egyezkedhetünk.
Itt állok 24 éves fejjel és mondjam azt, hogy végre jó lenne találni valami olyan munkát amit tényleg magaménak mondhatok(Egy kis vidám rész következik......jelentkeztem motorkerékpár szerelőnek....várom a visszajelzést...szóval lehet hogy legalább ez összejön és akkor kitanulhatom a szakmát egy műhelyben. 3 nap meló és 2 nap suli.)És ha esetleg egy meló összejön, akkor pár évet le kéne ott húznom mielőtt gyereket vállalok...ez pech mert 5-6 éven belül azért ezen is túl kéne lenni. És akkor hol marad a motorozás??? Nem mintha korhoz lenne kötve de hogy is szokták mondani: fiatalon is szeretnék ÉLNI!!!
Sajnos(vagy nem sajnos) nem születtem olyan családba(mint itt sokan), hogy apuci és anyuci 16-17 éves koromra megveszi az első BMW-met..persze természetesen csakis az extrákkal felszerelt verziót. És mire lediplomázok(jobb esetbe) addigra van egy minimum 110 négyzetméteres házam(hitel nélkül) mert ugye a szülők ezt is elintézéték!
Ami ehhez még hozzá tartozik, hogy ahol eddig dolgoztam(kertészet) kitettek mert nem voltam hajlandó 1000%-osan úgy ugrálni ahogy azt a főnöknő kívánta(mellesleg folyamatos konfliktusom volt már eddig is vele). Tudom hogy makacs vagyok és sajnos a számat sem tudom tartani de kérdem én: közületek ki lett volna az aki húsvétkor péntektől hétfőig reggel 8tól este 17 óráig hajlandó lett volna a kertészetben ugrálni ugyanazért az éhbérért mint mindig és ráadásul azzal a tudattal hogy más helyeken dupla fizut kaptak jah és ezért elmentem betegállományba szóval nem csak úgy ellógtam. Nah de ez van...már VAN MÁSIK munkahelyem
Nem azt mondom hogy pénzben jobb de kb 100 euróval kapok kevesebbet viszont fele annyi órát kell dolgoznom érte.
Szóval azért történnek picit jó dolgok is...de ezek még mindig nem a terveim megvalósulásai.
De úgy tűnik ez az év nem lesz olyan happy mint a tavalyi...mindez kezdődött a Nagypapám halálával februárban
, aztán a Mamám is lebetegedett és most úgy néz ki Anyukám sincs egészségügyileg a helyzet magaslatán mert csípőprotézisre van szüksége. És még csak azt sem tudom mondani itt az új helyemen hogy kéne egy hét szabi és hazautazok szüleimhez támasznak(nah meg pénzem sincs igazán rá)
(Ráadásul anyák napja is lesz. Valami virágot valahogy kéne rendeznem Anyukámnak.)
Egyszóval olyan jó lenne ha már történne valami IGAZÁN JÓ DOLOG AZ ÉLETEMBEN ami nem azt mondom hogy könnyítse meg teljesen a további életet de legalább könnyítsen rajta icurkapicurkát.
Hát mondjátok: Sokat kívánok???
Olyan jó lenne hallani némi buzdítást vagy ötletet....megoldást...
Köszönöm hogy végigolvastad.
Úgy érzem nem sok értelme van az életemnek. Mielőtt bárki azt hiszi :nem vagyok depis és öngyilkos hajlamom sincs...inkább mérges vagyok magamra és arra, hogy mennyire szerencsétlen vagyok.
Itt élek Németországban már több mint 2 éve és még mindig csak a magyarországi "életünket" fizetjük a banknak a párommal!!!! Sokszor megkaptuk már: "Ohh ti könnyen vagytok...külföldön dolgoztok". Ez a külföldön dolgoztok dolog NEM egyenlő azzal, hogy meg van tömve a zsebünk. SŐŐT...ha valaki ott kezdte ahol mi(hiteles moci, hiteles lakás, hiteles autó) kijelenthetem ku..va nehéz. Mert ugye többek között azért is jöttünk ki, hogy mindezeket tudjuk fizetni....de mára már odáig fajultak a dolgok, hogy még a külföldi fizetésünkkel is éppen csak megélünk hónapról hónapra!!!! Szóval álmodozhatom én túrákról és saját motorrol...mondjam azt hogy a következő 10 évben esélytelennek látom. Hacsak nem sikerül legalább a magyarországi lakástól megszabadulni a lehető legjobb áron. De ugye ez is tök gáz, mert senkinek sincs pénze, hogy megvegye. Ráadásul sokkal kevesebbet ér most mint mikor 3 éve megvettük(jelzem azóta nem laktunk benne). Amikor megvettük azért ezt vettük meg mert sok lehetőség van benne...viszont nem túl szép állapotban van(festés minimum és az ablakok cserére szorulnak). Szóval ha valakinek Dunaújvárosban szüksége van lakásra akkor jelezze, mert egyezkedhetünk.
Itt állok 24 éves fejjel és mondjam azt, hogy végre jó lenne találni valami olyan munkát amit tényleg magaménak mondhatok(Egy kis vidám rész következik......jelentkeztem motorkerékpár szerelőnek....várom a visszajelzést...szóval lehet hogy legalább ez összejön és akkor kitanulhatom a szakmát egy műhelyben. 3 nap meló és 2 nap suli.)És ha esetleg egy meló összejön, akkor pár évet le kéne ott húznom mielőtt gyereket vállalok...ez pech mert 5-6 éven belül azért ezen is túl kéne lenni. És akkor hol marad a motorozás??? Nem mintha korhoz lenne kötve de hogy is szokták mondani: fiatalon is szeretnék ÉLNI!!!
Sajnos(vagy nem sajnos) nem születtem olyan családba(mint itt sokan), hogy apuci és anyuci 16-17 éves koromra megveszi az első BMW-met..persze természetesen csakis az extrákkal felszerelt verziót. És mire lediplomázok(jobb esetbe) addigra van egy minimum 110 négyzetméteres házam(hitel nélkül) mert ugye a szülők ezt is elintézéték!
Ami ehhez még hozzá tartozik, hogy ahol eddig dolgoztam(kertészet) kitettek mert nem voltam hajlandó 1000%-osan úgy ugrálni ahogy azt a főnöknő kívánta(mellesleg folyamatos konfliktusom volt már eddig is vele). Tudom hogy makacs vagyok és sajnos a számat sem tudom tartani de kérdem én: közületek ki lett volna az aki húsvétkor péntektől hétfőig reggel 8tól este 17 óráig hajlandó lett volna a kertészetben ugrálni ugyanazért az éhbérért mint mindig és ráadásul azzal a tudattal hogy más helyeken dupla fizut kaptak jah és ezért elmentem betegállományba szóval nem csak úgy ellógtam. Nah de ez van...már VAN MÁSIK munkahelyem
Nem azt mondom hogy pénzben jobb de kb 100 euróval kapok kevesebbet viszont fele annyi órát kell dolgoznom érte. Szóval azért történnek picit jó dolgok is...de ezek még mindig nem a terveim megvalósulásai.
De úgy tűnik ez az év nem lesz olyan happy mint a tavalyi...mindez kezdődött a Nagypapám halálával februárban
, aztán a Mamám is lebetegedett és most úgy néz ki Anyukám sincs egészségügyileg a helyzet magaslatán mert csípőprotézisre van szüksége. És még csak azt sem tudom mondani itt az új helyemen hogy kéne egy hét szabi és hazautazok szüleimhez támasznak(nah meg pénzem sincs igazán rá) (Ráadásul anyák napja is lesz. Valami virágot valahogy kéne rendeznem Anyukámnak.)Egyszóval olyan jó lenne ha már történne valami IGAZÁN JÓ DOLOG AZ ÉLETEMBEN ami nem azt mondom hogy könnyítse meg teljesen a további életet de legalább könnyítsen rajta icurkapicurkát.
Hát mondjátok: Sokat kívánok???
Olyan jó lenne hallani némi buzdítást vagy ötletet....megoldást...
Köszönöm hogy végigolvastad.
