Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Azért vannak a jóbarátok...

Miért is?

Naív vagyok, és túlságosan megbízom az emberekben. Boldogan élek birge kicsi világában, és nem akarok róla tudni, hogy a valódi élet milyen is. Tudom, mondták már sokan - leginkább a lajhár, akinek épp aktuális sérelmeimet sírtam el rendszerint. Nem tehetek róla; nekem kell birge kicsi világa, mert bár időnként pofára esek, ha azt kellene hinnem hogy az emberek eredendően rosszak, és mindig a legrosszabbra kellene készülnöm, alighanem Dunának mennék inkább záros határidőn belül.

Elsírtam már e fórumon: egykorvolt szobatársam csúnyán keresztbetett nekem, amikor nyáron el akartam költözni otthonról. Vártam, csak vártam rá, hiszen megbeszéltük: együtt fogunk lakni. Igaz, nem mondta biztosra, de én szalasztgattam el a lehetőségeket egymás után, hiszen rá vártam: ha én találok lakást, ő meg nem, nagyon-nagyon szemétnek éreztem volna magam, és nem vette volna be a gyomrom. Majd egyszer jött a hír: nélkülem költözik. Azóta nem beszélünk, bár miután lenyugodtam, próbáltam újra felvenni vele a kapcsolatot; ő szemmel láthatólag nem akarta.
Nem volt igazi barát - mondhatjuk. Valószínűleg tényleg, hiába is éreztem annak.

Összeköltöztem utána "férjemmel", mert korrekt ajánlatot tett: három hónapig egy minimális összeget, majd utána megbeszéljük. S én a barátság és a kedvesség jegyében állva hozzá a dologhoz, nem vertem ki a hisztit olyanok miatt, hogy hiányos a bútorzat, vagy hogy a nem tökéletes szigetelés miatt hideg van a szobában. Hiszen haverok vagyunk.
Kezdtem egyenesbe jönni az életemmel. Volt egy zugom, ami csak az enyém, három munkám amibe kezdtem beleszokni, az iskolai félév is lassan a végéhez közeledett, újpasi pedig egyre többet aludt nálam, kezdtünk összecsiszolódni. Minden szépnek tűnt.
Ekkor lakótásr bejelentette az ígért emelést, meg is nevezte a konkrét összeget: drágállottam kissé. Egy szoba a világ végén, amiben hideg van és nincs szekrény, barátok között nem kerülhet ennyibe. Pláne, hogy az utóbbi időben csak én mosogatok, takarítok; csak én csinosítgatom a lakást, és sokszor rendet is én rakok utána. "Nem baj" mondta "megvan az utódod." Ennyi. Délutánig átgondolva a dolgot szemlesütve közöltem vele, hogy tán mégis próbáljuk meg; akkorra már megígérte a másiknak. Régi ismeretségünk nem ér annyit, hogy egy új valakinek azt mondja: bocs, mégsem.

Hát ennyit ért az egykorvolt nagy barátság.
Bízni akarok az emberekben.
Kell a túléléshez.
Tud valaki egy szobát valahol?

Hozzászólások

Hát nagyon sajnálom, hogy kirúgtak, pláne így... De hátha most találsz fűtött albit! Garázzsal... :))))))
 
A legmélyebb depresszión már túl vagyok, a netet bújva találtam olyan helyeket, ami ennél olcsóbb is, meg közelebb is van a városhoz... csak ezt a barát-dolgot sajnálom. Szar, hogy mindig hátbaszúrnak, akikben megbízok. Azt sem lehet csinálni, hogy senkiben nem bízik az ember!
 
Most idézzem Gangsta Zolee-t?
"Isten hozott drága öcsém, ez a való világ!"

Szerintem jobb jóindulatúan naívnak lenni, mint folyton átbaszni mindenkit, akit csak lehet, és másokon átgázolva jutni előre...
 
Ha nagyon vulgáris akarok lenni, akkor szopsz vagy szopatsz;) Lehet, hogy a f@sz rossz oldalán állok, viszont reggelente nem köpöm le magam a tükörben. Végülis ez is valami:)
 
Nézd, erről a dologról az a vicc jut az eszembe, amikor két csiga megy az országút szélén. Azt mondja az egyik: "Egyszer átmegyek a túloldalra." Mire a másik, lemondóan: "Áááá, oda születni kell..."

Na, szerintem így van ez a naivitással is. Hidd el, ha ilyennek születtél ilyen maradsz (és ez most nem fenyegetés). De talán jobb is..., mint ahogy már az utolsó hozzászólásodban írod is. Tudom, nem vigasztal, én is ilyen vagyok és még sokan mások is. Volt, hogy én is csalódtam, de valahogy magadnak kell ezt rendbe tenni magaddal és megkapaszkodni olyanba, aki megérdemli (biztosan van ilyen is :)). Egyenlőre csak ilyen okosságokat tudok mondani, albérlet címet nem... :)
 
Nem baj, már rámozdultam a keresésre, és találtam egy-két ígéreteset.. de fontos szempont lesz ám a motortárolási lehetőség!
 
Én a másik oldalon vagyok, már nem is számolom, hogy az eddigi albérlő társaim mennyivel tartoznak, de már 100000 felett van. Én is naív vagyok, de nem bánom, csak néha fáj. :((
Birge, neked meg sok szerencsét. (bocs a nagybetűért, de mondat eleje:D)
 
V
Ez nagy csalódás lehetett:( :(
Engem néha a nagy szívem sodor bajba...
Drukkolok Neked hogy találj egy olcsó szobát, de ha valamit hallok szólok.:)
 
Hát birge, ilyen az élet sajnos. :(

Fel a fejjel! Itt az ideje, hogy megtaláld magadnak álmaid albérletét.
Segítek költözni, szerintem Jeges is! :)
 
Hát, ha ez segítene valamit...megkérdezem a volt kolléganőmet hogy most hogy állnak a dolgai, mert ő is albérletezik, de most olyan helyre került ahol sosincs otthon a tulajcsaj és baromira unja az életét, egyszerűen egyedül érzi magát. Nagyon jó indulatú és kedves és segítőkész meg minden ilyesmi, jófej és szeret barátkozni és emberek között lenni, csak jót tudok róla mondani, ja és nagyon becsületes...éppen ezért már párszor őt is pofára ejtették. Szóval most úgy tudom helyet keresgél, beajánlhatlak Titeket egymásnak?:D Megkérdezzem hol tart a dologban és ha költözik merrefelé megy?
 
birge,kirugjam a lakómat?????????????????????
Érted mindent!!!!!!!!!!!!!!!!
Már bánom/öszintén/!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
 
Bendzso ne tégy ilyet, azért, mert velem kib@sztak, még nem kell mással is. Ancsipancsinak viszont megköszönném, ha ajánlgatna.
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
birge
Olvasás
538
Hozzászólások
32
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

birge további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére