Igen, ismét alkottam! A legszebb az egészbe, hogy most nem tudom arra fogni, hogy nehéz a motor, nem ér le a lábam stb. Most csak és kizárólag a saját agyi rövidzárlatomnak köszönhetem a bajt.
A történet ott kezdődik, hogy megbeszéltük páran, hogy elmegyünk pisztrángot enni, mert tegnap nyitott az erdei halsütő. Aztán a betervezett túra nettó 10 óra és majd 500 km-re kerekedett.
Már éjjel hülyeséget álmodtam és felébredtem korábban, mint kellett volna. Aztán találkoztunk a megbeszélt helyen és időben és elindultunk. Elöl az útvonaltervező, középen én hátulról meg a Drága fedezett. Többek közt a sok rendőr miatt is, hogy engem szedjenek ki a legkisebb eséllyel, mert akkor én kapok a pofámra (nem a jogsimhoz való motorom van).
Beérünk Gyöngyösre, gyors pisi és go tovább. Kis kavarodás után úgy döntöttünk nem hallgatunk a gps-re mennyünk most a 24-esen, majd jövünk vissza a másik úton.
El is indultunk, jöttek is a kanyarok, amit láttam már előre a térképen. Kezdtem élvezni, s az út sem tűnt olyan rossznak, mint ígérték. Elhagytuk Mátraházát és kicsit felkapcsoltunk a tempón, de azért bőven az ésszerűség határain belül (értsd nem nagyon mentünk 60-nál többet, mert itt már volt bőven kanyar)
Aztán jött egy balos kanyar és éreztem, hogy nem úgy lassulok ahogy kéne, nem elég a hátsó fék és vészesen közeledik az a szalagkorlát. Első féket nem akartam húzni, hogy ne menjen el az eleje. Már ki is néztem a kavicsos részt, ahol majd szépen befordulok, lassan. Vagy nem. Szépen jött a kavics aztán már feküdtem is. Egy sor káromkodás következett, majd imádkozás, hogy most már álljunk meg, mert nagyon jön az a korlát.
Közben a Zümi is haladt a kanyarba immáron az oldalán, kicsit gyorsabban mint én és meg is pördült, mire megállt. Szaladok, hogy leállítsam, de mire odaérek már hallom, hogy fullad a túlfolyt karbi miatt. A Drágám olyan gyorsan került ki és állt meg előttem, hogy el se lehet mondani. Gyorsba felkapta a motort, én meg nyomtam a kereket, mert persze az a levegőbe és csak csúszott volna (aki egyedül felállítja annak kezet csókolok)
Eddigre az elöl menő is visszaért és aggódva kérdi egybe vagyok-e. Mondom persze, csak a motor a motor. Félretoltuk, majd miközbe majdnem 3-an is letaroltak minket konstatáltuk, hogy nem vagyunk jó helyen. Közbe még megállt egy másik kolléga, hogy segítsen-e de mondtuk, hogy megoldjuk. A Drága motorját levitte a kolléga ő meg legurult a Zümivel egy közeli bekötőút szerűhöz.
Felmértük a károkat, de a legnagyobb gondot a váltó elhajlása és beakadása okozta. Szépen nekiálltunk visszahajlígatni. Nagy nehezen sikerült és valahogy az üreset is megtaláltuk. Közbe nézem, hogy a gomba megfogott mindent azon túl, hogy megpördítette a motort. Kapott még az új kormányvég és felhajlott a kuplung. A bal hátsó index letört, csak a kábel tartotta. És a pornak hála annyira mocskos lett a motor, hogy átment szürkébe minden része.
Aztán nekivetkőztem mert tudtam, hogy ez nem 5 perc lesz, HA be is indul. Éreztem a karom, s ekkor láttam az eredményét. A fél alkaromat eltakaró vérömleny. Kicsit fáj, de semmi eXtra.
Kb fél óra és 5 indítás után kicsit köhögve, kicsit kedvetlenül, de beindult. Tartottam neki pár percig a gázt, de csak csak megállt a lábán. Mivel elég rossz kis ösvénynél álltunk megkértük a magas kollégát, hogy menjen egy tesztkört, tesztelje a váltót.
Már kezdtünk aggódni, amikor visszaért és közölte, hogy ennek a vasnak csak az a baja, hogy hangos De a váltó szerinte jó, a kuplung használható. Kis megnyugvás. Beöltözés és én is tesztkört megyek. Remegő gyomorral, kézzel, lábbal de kijutok az útra. Ahogy meglátok egy földutat lekanyarodok. Már későn veszem észre, hogy nem nyomvályú, hanem árok méretű gödrök vannak. Hatalmas küzdelmek árán és megint majdnem eldőlve, de vissza tudtam jutni az útra s a pihenő helyre.
Aztán beöltözés és go haza. A kedves és segítőkész útvonaltervezőnktől elnézést kértünk és arra ösztönöztük, hogy menjen csak tovább mi ketten megyünk haza.
Életem leghosszabb kb. 15 km-re volt vissza Gyöngyösig. Itt a tesconál megáll, bemegy vesz szigszalagot, hogy az indexet felapplikáljuk (azóta is úgy és lehet úgy is marad, mert a műanyag tőrt le tőből) Itt még kicsi kuplungszerelés és irány Budapest.
Végre hazatértünk, el sem hittem. Pici pihi, kaja, kávé és irány szerelni a Zümit. Első körbe lánctakarítás, mert ahogy felnyalta a port ne tudjátok meg mi volt rajta. Aztán le is mostuk és újra szép színes lett Utána levettük az elhajlott kuplungkart. Melegítés, izgulás, hogy ne törjön el, ne fogyjon ki a gáz és óvatos kalapálgatások mellett siker Következett a sztender, mert eddig is alig értem el, de valahogy azt is betolta még beljebb, szóval csak úgy tudtam leszállni a vasról, ha a Drága kihajtotta nekem, ami nem állapot. Ez is pipa. Közbe még ki is szedtünk egy tonna olajsarat, amit a lánc sajna oda tol és végre magától felhajlik a rugó által, bár nem tudom meddig marad ilyen. Ezután pöccre indult és az üreset magától vette álló helyben (amit nem szokott)
Még egy út várt rám egy Piliscsaba-Bp. Ekkora már be is sötétedett, szóval alig láttam valamit, mert a Zümi lámpáját nem erre tervezték De a kuplung jobb lett mint volt, mert végre el is érem, a szetenderhez meg végre odaférek, s a váltó is teszi a dolgát, sőt az üreset is jobban veszi. Ehhez tényleg el kellett esni?
Summa summárom: abba a kanyarba csak amíg ott voltunk majdnem hárman csúsztak ki szintén, de a nagyobb rutin megmentette őket. A Zümiben ismét zörög valami, amit erősen a váltóból hallok. Ennek többszörösen sem örülök, mert végre jó volt a kis Darázs A szélesebb kormány és a bukógomba megmentette a tankot és a farokidomot, egy karcolás nélkül. A rendszámtartó eltört és a rendszám is kicsit meghajlott, pedig alig estem 40-50-nél. Az index csere lehet, hogy aktuálissá vált A tükör is kapott, de megint inkább kilazult, minthogy elhajoljon
A vérömleny az alkaromon hatalmas és lila és nagyon fáj. Találtam még eg lila csíkot a csípőmnél, valahogy becsípődhetett a bőr és a térdem is fáj picit, de a csizma, a kesztyű és a sisak ismét ellátta, amit kellett. A csizma koptatója megmaródott, a tyűnek már nincs fehér színe és a sisakon ismét kerekedett 3 marás De semmim se szakadt ki, csak mindenem csupa por
Hazafelé Gyöngyösig gyök kettővel is fostam és majdnem elestem vagy 3-szor, állítólag semmit sem dőltem, ez lehetett a gond, hogy ismét közeledett pár kanyar. Ahogy a Drága mögött ültem este visszafelé hozzájuk több kanyarba be kellett csuknom a szemem és úgy kapaszkodtam, hogy most nem tudom az izomláz miatt megmozdítani a karom. Életembe nem féltem még így motoron Azt hiszem, most megint fel kell építeni azt amin egy éve dolgozok, sőt talán még lejjebb süllyedt az önbizalmam. De hogy idén nem megyek a Mátrába az tuti.
A történet ott kezdődik, hogy megbeszéltük páran, hogy elmegyünk pisztrángot enni, mert tegnap nyitott az erdei halsütő. Aztán a betervezett túra nettó 10 óra és majd 500 km-re kerekedett.
Már éjjel hülyeséget álmodtam és felébredtem korábban, mint kellett volna. Aztán találkoztunk a megbeszélt helyen és időben és elindultunk. Elöl az útvonaltervező, középen én hátulról meg a Drága fedezett. Többek közt a sok rendőr miatt is, hogy engem szedjenek ki a legkisebb eséllyel, mert akkor én kapok a pofámra (nem a jogsimhoz való motorom van).
Beérünk Gyöngyösre, gyors pisi és go tovább. Kis kavarodás után úgy döntöttünk nem hallgatunk a gps-re mennyünk most a 24-esen, majd jövünk vissza a másik úton.
El is indultunk, jöttek is a kanyarok, amit láttam már előre a térképen. Kezdtem élvezni, s az út sem tűnt olyan rossznak, mint ígérték. Elhagytuk Mátraházát és kicsit felkapcsoltunk a tempón, de azért bőven az ésszerűség határain belül (értsd nem nagyon mentünk 60-nál többet, mert itt már volt bőven kanyar)
Aztán jött egy balos kanyar és éreztem, hogy nem úgy lassulok ahogy kéne, nem elég a hátsó fék és vészesen közeledik az a szalagkorlát. Első féket nem akartam húzni, hogy ne menjen el az eleje. Már ki is néztem a kavicsos részt, ahol majd szépen befordulok, lassan. Vagy nem. Szépen jött a kavics aztán már feküdtem is. Egy sor káromkodás következett, majd imádkozás, hogy most már álljunk meg, mert nagyon jön az a korlát.
Közben a Zümi is haladt a kanyarba immáron az oldalán, kicsit gyorsabban mint én és meg is pördült, mire megállt. Szaladok, hogy leállítsam, de mire odaérek már hallom, hogy fullad a túlfolyt karbi miatt. A Drágám olyan gyorsan került ki és állt meg előttem, hogy el se lehet mondani. Gyorsba felkapta a motort, én meg nyomtam a kereket, mert persze az a levegőbe és csak csúszott volna (aki egyedül felállítja annak kezet csókolok)
Eddigre az elöl menő is visszaért és aggódva kérdi egybe vagyok-e. Mondom persze, csak a motor a motor. Félretoltuk, majd miközbe majdnem 3-an is letaroltak minket konstatáltuk, hogy nem vagyunk jó helyen. Közbe még megállt egy másik kolléga, hogy segítsen-e de mondtuk, hogy megoldjuk. A Drága motorját levitte a kolléga ő meg legurult a Zümivel egy közeli bekötőút szerűhöz.
Felmértük a károkat, de a legnagyobb gondot a váltó elhajlása és beakadása okozta. Szépen nekiálltunk visszahajlígatni. Nagy nehezen sikerült és valahogy az üreset is megtaláltuk. Közbe nézem, hogy a gomba megfogott mindent azon túl, hogy megpördítette a motort. Kapott még az új kormányvég és felhajlott a kuplung. A bal hátsó index letört, csak a kábel tartotta. És a pornak hála annyira mocskos lett a motor, hogy átment szürkébe minden része.
Aztán nekivetkőztem mert tudtam, hogy ez nem 5 perc lesz, HA be is indul. Éreztem a karom, s ekkor láttam az eredményét. A fél alkaromat eltakaró vérömleny. Kicsit fáj, de semmi eXtra.
Kb fél óra és 5 indítás után kicsit köhögve, kicsit kedvetlenül, de beindult. Tartottam neki pár percig a gázt, de csak csak megállt a lábán. Mivel elég rossz kis ösvénynél álltunk megkértük a magas kollégát, hogy menjen egy tesztkört, tesztelje a váltót.
Már kezdtünk aggódni, amikor visszaért és közölte, hogy ennek a vasnak csak az a baja, hogy hangos De a váltó szerinte jó, a kuplung használható. Kis megnyugvás. Beöltözés és én is tesztkört megyek. Remegő gyomorral, kézzel, lábbal de kijutok az útra. Ahogy meglátok egy földutat lekanyarodok. Már későn veszem észre, hogy nem nyomvályú, hanem árok méretű gödrök vannak. Hatalmas küzdelmek árán és megint majdnem eldőlve, de vissza tudtam jutni az útra s a pihenő helyre.
Aztán beöltözés és go haza. A kedves és segítőkész útvonaltervezőnktől elnézést kértünk és arra ösztönöztük, hogy menjen csak tovább mi ketten megyünk haza.
Életem leghosszabb kb. 15 km-re volt vissza Gyöngyösig. Itt a tesconál megáll, bemegy vesz szigszalagot, hogy az indexet felapplikáljuk (azóta is úgy és lehet úgy is marad, mert a műanyag tőrt le tőből) Itt még kicsi kuplungszerelés és irány Budapest.
Végre hazatértünk, el sem hittem. Pici pihi, kaja, kávé és irány szerelni a Zümit. Első körbe lánctakarítás, mert ahogy felnyalta a port ne tudjátok meg mi volt rajta. Aztán le is mostuk és újra szép színes lett Utána levettük az elhajlott kuplungkart. Melegítés, izgulás, hogy ne törjön el, ne fogyjon ki a gáz és óvatos kalapálgatások mellett siker Következett a sztender, mert eddig is alig értem el, de valahogy azt is betolta még beljebb, szóval csak úgy tudtam leszállni a vasról, ha a Drága kihajtotta nekem, ami nem állapot. Ez is pipa. Közbe még ki is szedtünk egy tonna olajsarat, amit a lánc sajna oda tol és végre magától felhajlik a rugó által, bár nem tudom meddig marad ilyen. Ezután pöccre indult és az üreset magától vette álló helyben (amit nem szokott)
Még egy út várt rám egy Piliscsaba-Bp. Ekkora már be is sötétedett, szóval alig láttam valamit, mert a Zümi lámpáját nem erre tervezték De a kuplung jobb lett mint volt, mert végre el is érem, a szetenderhez meg végre odaférek, s a váltó is teszi a dolgát, sőt az üreset is jobban veszi. Ehhez tényleg el kellett esni?
Summa summárom: abba a kanyarba csak amíg ott voltunk majdnem hárman csúsztak ki szintén, de a nagyobb rutin megmentette őket. A Zümiben ismét zörög valami, amit erősen a váltóból hallok. Ennek többszörösen sem örülök, mert végre jó volt a kis Darázs A szélesebb kormány és a bukógomba megmentette a tankot és a farokidomot, egy karcolás nélkül. A rendszámtartó eltört és a rendszám is kicsit meghajlott, pedig alig estem 40-50-nél. Az index csere lehet, hogy aktuálissá vált A tükör is kapott, de megint inkább kilazult, minthogy elhajoljon
A vérömleny az alkaromon hatalmas és lila és nagyon fáj. Találtam még eg lila csíkot a csípőmnél, valahogy becsípődhetett a bőr és a térdem is fáj picit, de a csizma, a kesztyű és a sisak ismét ellátta, amit kellett. A csizma koptatója megmaródott, a tyűnek már nincs fehér színe és a sisakon ismét kerekedett 3 marás De semmim se szakadt ki, csak mindenem csupa por
Hazafelé Gyöngyösig gyök kettővel is fostam és majdnem elestem vagy 3-szor, állítólag semmit sem dőltem, ez lehetett a gond, hogy ismét közeledett pár kanyar. Ahogy a Drága mögött ültem este visszafelé hozzájuk több kanyarba be kellett csuknom a szemem és úgy kapaszkodtam, hogy most nem tudom az izomláz miatt megmozdítani a karom. Életembe nem féltem még így motoron Azt hiszem, most megint fel kell építeni azt amin egy éve dolgozok, sőt talán még lejjebb süllyedt az önbizalmam. De hogy idén nem megyek a Mátrába az tuti.