A profibbak: Zépé, Babulu, Évci már korán reggel elhúztak, útba ejtve a Szépasszony-völgyét, biztosítva az esti jó hangulatot. Délben, mikor mi elindultunk, Zépé leadta a helyzetjelentést, hogy már megvan a Medina, lassan elindulhatnánk..
A 200 km-es autópályákat annyira nem csipázzam, baromira nem történik általában semmi, csak elzsibbad a jobb kezem, meg a nyakam bedurran mert legutóbb a kinézett plexi elfogyott mire odaértem érte. Bár a "nem történik semmi"" múltkor kb 80 km-es zuháréban teljesedett ki (ráadásul sietnem kellett, és aztán meg szarrá ázva előadni), most a változatosság kedvéért vitorlázássá fajult. Mondjuk a Lóóót felborítani szélerővel már feladat, de ha ketten ülünk rajta, azért a kamion mögül kibukkanva már meglökdöshető rendesen. Na szóval szépen levitorláztunk, közben imádkoztunk a felhőkhöz hogy ne takargassák el a napot, mert olyankor legalább 3-4 fokkal nőtt a melegérzetünk. Az autópálya végén Lóóó benyögte az éheset, majd takarékra állítva pont a Lukoil kútig hajlandó volt még elzarándokolni. A kúton fogadott a meglepetés, miszerint a 16 literes (tartalékkal együtt) tankomba lehet ám 17,5 L-t is tankolni! A kúton ráadásul a Lóóónak eszébe jutott első kereket nyikorgatni, így aztán Mamócához már úgy gördülünk be, hogy közben meg hullott szép csöndesen a hajam, hogy már megint mi a jóédes nyikorognivaló támadt...
Mamócáék jófajta kerítésszaggatóval fogadtak, miről rögtön eszembe jutott a pinnyakoládás koktélkeverhetnékem, ezrét Zépét telefonos segítségkértük a boltban, hogy dobja be a kosárba még az ananászlét. A hangulatot megalapozván azonnal fellógattam magam a hintára, szétszagoltam a kalácsot sülés közben, majd megérkezett a bolti különítmény, és megrohamoztuk kollektíven a kondért. Közben Boncza küldött egy titkos érkezek sms-t, majd nemsoká jól meg is érkezett. Az ótópályán ő is dacolt a fagyhalállal egy sort, így gyorsan belelötyköltünk egy kis ablakmosót kiolvasztás céljából. Az ablakmosó a pinnyakoláda gyümölcslémentes verziója, mire megérkezett, már szegénynek nem maradt ananászlé.
A fiatalabbak (Söndör, Mamócapapa, Mamócagyerökök és pótgyerök, Söndörjányok, Zipi, Nikóca, TT100 meg még nemtom, ha valakit kihagytam boccs) evés után rögtön nekiálltak focizni, mi meg csak úgy nézelődtünk és örültünk a futkosásuknak, megtaláltam a víájpí kilátót és fel is másztam a tetejére (tönkrakás szúrós gyökerekkel). Volt egy kis kutyisimizés is, aztán ránéztünk a Lóóóra, mégis mi a bélés nyekeregnivalója támadt. Első kanyarban kihullott a hajam mert első kerékcsapágy emlegetés merült fel, aztán a szétszedés után kiderült, csak a nyomorult km spirál szivatott megint a kihajtásnál, és az nyikorgott.
Söndör rábeszélt a Lóóó lelkére, miszerint ez ám nem járja, igy feltámogatták a fiúk szép nagy fatönkökre, jól szétszedtük és összeraktuk, nyikorgás megszűnt és egész éjjel láblógathatott. Mamóca, nálad még a Lóóó is fullextrásan érezte magát, hiszen felpolcolt patákkal szunyálhatott... Söndör konstatálta a lócselekményt, miszerint vagy elfáradt az ótópályán, vagy szimplán most jött rá az ötperc, hogy foglalkozzanak mán vele megint...
Mamóca motormosott, négyen néztük, hárman fotózták és videózták, és hát igen szép lett az a vas, jót tett az asszisztencia. A videót kéretik hamarosan belinkelni, vannak alatta szövegek, és ahogy Zépé kivitte a széket, hogy nézze...!
Aztán besötétedett, dumáltunk egy jót, a srácok bekockultak a kockán majd szép lassan fellőttük a pizsit. Pusztítottunk még egy adagot a világraszóló kalácsból, az egy olyan kalács, amit addig zabál az ember fia meg lánya, amíg lát belőle... Aztán előre kialakított koreográfia szerint mindenki elfoglalta szunyálóhelyét, bevackoltunk a kuckókba. A pinyós különítmény felfedezte a titokzatos délután lecsempészett szerkezetünk funkcióját, miszerint a kétszemélyes gumimatrac felfújását végeztük vele (sokak bánatára csak ilyen egyszerű produkció volt), majd miután a seggem egy szintbe került a fejemmel, részemről reggelig nem történt semmi azon kívül, hogy Söndör elvette a kispárnámat. (Pedig direkt megkérdeztem, kell-e neki, és akkor azt mondta, nem...).
Na de reggel! A nyomorult gumimatrac félig leengedte magát, így fejjel előrefelé lógva, kispárna nélkül konstatáltam, hogy valami ótvar nagy bulit alhattam át az éjjel, mert ezek még a padlószőnyeget is ráncosra gyűrték... Nikóca eltűnt az alvóhelyéről, Tété környékén viszont megszaporodtak a szivacsok, állítólag éjjel odavonszolt magának egyet, a rajta békésen szunyáló nővel együtt. Zipi és Bonca félájultan hevert fejvégről egymásnak, később kiderült megfejelődtek - számomra már nem tiszta hogy ki mikor mit és hogyan, és úgy látom jónak, jobb is ha nem tudom... sőt, ti se tudjátok! Aztán kiderült még később, hogy Zipi nem is volt félájult, hanem féléjszaka radarozott a matracok jövése-menése felett... Állítólag Nikóca tud a legtöbbet az éjszakai buliról, mert ő csak egy órát aludt. Őt kérdezzétek.
Ezek után reggel én el is vonultam kávét kevertetni Söndörnek, és mire leértem a lötyivel, már odalent konszolidálódott a szőnyegpadló helyzete is. Söndörjányok azóta is emlegetik milyen jót aludtak, lehet később odajárunk majd hozzátok aludni... Aztán szétreggeliztük az agyunkat (istenkirály a mogyorókrémes kalács), Mamócáék ismét kitettek magukért, majd fellapátoltuk magunkat és motorokra pattantunk. Lovat lemásztattuk a pódiumáról, hálás volt a lábtartóért, mert mukkanás nélkül folytatta tovább a dolgot, és még a km-t is mutatta. Jót tett a békés éjszak a raplis lelkivilágának.
Elmentünk városnézni, de legfőképp fagyit nyalni, aztán visszafelé a vasakhoz, látjuk kistörpe lepattan a műanyagmociról és tép ezerrel a motorok felé. Anya rohan utána fullgázon és visítva, de még sikerült elkapnia a porontyot mielőtt nekirohant volna a vasaknak, vagy az útra rohant volna ki. Kiderült a vasakhoz rohant, mit neki műanyagmoci, ha ott vannak az igaziak! Jó ízléssel lestoppolta Mocimami vasát és feltettük rá, Bonca meg keresett egy másik gyereket, amit az ő vasára tehetett fel. több gyerek nem volt a környéken, néhány nagymamakorú hölgy volt még jelen vidáman mosolyogva, de őket nem akartuk felültetni...
Aztán elindultunk a véradós buliba, épp a hastáncos lányok produkciójára érkeztünk. Volt egy bálnatestű táncos, így hiába rázta még két karcsúbb hajadon, a nézők nagy része csak óvatosan tekintett a pódium felé... Aztán elmentünk regisztrálni a vérszívók irányába, és beálltunk a sorba. Véradásnál van regisztráció, egészségügyi kérdőív (nápolyi és vízosztás), megnézik a vérnyomást, hemoglobin szintet, és egy dokibácsi kikérdez, majd eldönti adhatsz-e vért. Ha szigorútekintetű dokibácsi tovább enged a rendszeren, bekerülsz a zacsimatrácázós szakaszba. Szegény TT matricáit elkeverték, exrahosszan nézették vele végig amint vért adunk, ide bökő oda tű, ide véreszacsi oda szilikoncső. Mire sorra került már hullafehér volt, és lelkileg is kikészült, de Nikóca tartotta benne a lelket. Közben persze mi voltunk a leghangosabb csapat a véradó ágyak környékén, mert aki nem volt soron, az buzdította a fekvőket és ide-oda óbégattunk egymásnak odabent, legfőképp TT vérét szívtuk még a vöröskeresztesekkel együtt. TT most egy ideig szerintem vérszegény leszel...
Végül őt is lecsapolták, le is nyugodott tőle, békésen összeverődtünk még egy kicsit, előkerült Zenkő és Jeges is.
A kint várakozók belefutottak valami nyúzpépörfotósba is, de szegényke nem tudta kivárni, hogy összeverődjön a társaság, olyan sokáig tartott a regisztrációtól kezdve a végéig a véradás. Annyi eszünk meg nekünk se volt, hogy összeálljunk egy csoportfotóra mielőtt elindulnánk hazafelé, úgyhogy a falkafotózás elmaradt. Mamóca még idegenvezetett minket egy kanyart a falumúzeumban - nagyon szépen köszönjük az egyéni élménybeszámolókkal külön érdekes volt!
Aztán még lebratyiztunk egy 750-es Kawa GT tulajjal, neki is volt egy madmax vasa és messziről tisztára úgy festett, mint egy lóóótesó. Kiderült ő is kiszúrta az arrébb parkoló Lóóót, de a korversenyben bizony 4 évet rávertünk a kawára.
Aztán elbúcsúztunk, a Lukoil kútnál még integettünk és hazagurultunk...
Sok ilyet kell még... Mocimami, köszönjük a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat!
A 200 km-es autópályákat annyira nem csipázzam, baromira nem történik általában semmi, csak elzsibbad a jobb kezem, meg a nyakam bedurran mert legutóbb a kinézett plexi elfogyott mire odaértem érte. Bár a "nem történik semmi"" múltkor kb 80 km-es zuháréban teljesedett ki (ráadásul sietnem kellett, és aztán meg szarrá ázva előadni), most a változatosság kedvéért vitorlázássá fajult. Mondjuk a Lóóót felborítani szélerővel már feladat, de ha ketten ülünk rajta, azért a kamion mögül kibukkanva már meglökdöshető rendesen. Na szóval szépen levitorláztunk, közben imádkoztunk a felhőkhöz hogy ne takargassák el a napot, mert olyankor legalább 3-4 fokkal nőtt a melegérzetünk. Az autópálya végén Lóóó benyögte az éheset, majd takarékra állítva pont a Lukoil kútig hajlandó volt még elzarándokolni. A kúton fogadott a meglepetés, miszerint a 16 literes (tartalékkal együtt) tankomba lehet ám 17,5 L-t is tankolni! A kúton ráadásul a Lóóónak eszébe jutott első kereket nyikorgatni, így aztán Mamócához már úgy gördülünk be, hogy közben meg hullott szép csöndesen a hajam, hogy már megint mi a jóédes nyikorognivaló támadt...
Mamócáék jófajta kerítésszaggatóval fogadtak, miről rögtön eszembe jutott a pinnyakoládás koktélkeverhetnékem, ezrét Zépét telefonos segítségkértük a boltban, hogy dobja be a kosárba még az ananászlét. A hangulatot megalapozván azonnal fellógattam magam a hintára, szétszagoltam a kalácsot sülés közben, majd megérkezett a bolti különítmény, és megrohamoztuk kollektíven a kondért. Közben Boncza küldött egy titkos érkezek sms-t, majd nemsoká jól meg is érkezett. Az ótópályán ő is dacolt a fagyhalállal egy sort, így gyorsan belelötyköltünk egy kis ablakmosót kiolvasztás céljából. Az ablakmosó a pinnyakoláda gyümölcslémentes verziója, mire megérkezett, már szegénynek nem maradt ananászlé.
A fiatalabbak (Söndör, Mamócapapa, Mamócagyerökök és pótgyerök, Söndörjányok, Zipi, Nikóca, TT100 meg még nemtom, ha valakit kihagytam boccs) evés után rögtön nekiálltak focizni, mi meg csak úgy nézelődtünk és örültünk a futkosásuknak, megtaláltam a víájpí kilátót és fel is másztam a tetejére (tönkrakás szúrós gyökerekkel). Volt egy kis kutyisimizés is, aztán ránéztünk a Lóóóra, mégis mi a bélés nyekeregnivalója támadt. Első kanyarban kihullott a hajam mert első kerékcsapágy emlegetés merült fel, aztán a szétszedés után kiderült, csak a nyomorult km spirál szivatott megint a kihajtásnál, és az nyikorgott.
Söndör rábeszélt a Lóóó lelkére, miszerint ez ám nem járja, igy feltámogatták a fiúk szép nagy fatönkökre, jól szétszedtük és összeraktuk, nyikorgás megszűnt és egész éjjel láblógathatott. Mamóca, nálad még a Lóóó is fullextrásan érezte magát, hiszen felpolcolt patákkal szunyálhatott... Söndör konstatálta a lócselekményt, miszerint vagy elfáradt az ótópályán, vagy szimplán most jött rá az ötperc, hogy foglalkozzanak mán vele megint...
Mamóca motormosott, négyen néztük, hárman fotózták és videózták, és hát igen szép lett az a vas, jót tett az asszisztencia. A videót kéretik hamarosan belinkelni, vannak alatta szövegek, és ahogy Zépé kivitte a széket, hogy nézze...!
Aztán besötétedett, dumáltunk egy jót, a srácok bekockultak a kockán majd szép lassan fellőttük a pizsit. Pusztítottunk még egy adagot a világraszóló kalácsból, az egy olyan kalács, amit addig zabál az ember fia meg lánya, amíg lát belőle... Aztán előre kialakított koreográfia szerint mindenki elfoglalta szunyálóhelyét, bevackoltunk a kuckókba. A pinyós különítmény felfedezte a titokzatos délután lecsempészett szerkezetünk funkcióját, miszerint a kétszemélyes gumimatrac felfújását végeztük vele (sokak bánatára csak ilyen egyszerű produkció volt), majd miután a seggem egy szintbe került a fejemmel, részemről reggelig nem történt semmi azon kívül, hogy Söndör elvette a kispárnámat. (Pedig direkt megkérdeztem, kell-e neki, és akkor azt mondta, nem...).
Na de reggel! A nyomorult gumimatrac félig leengedte magát, így fejjel előrefelé lógva, kispárna nélkül konstatáltam, hogy valami ótvar nagy bulit alhattam át az éjjel, mert ezek még a padlószőnyeget is ráncosra gyűrték... Nikóca eltűnt az alvóhelyéről, Tété környékén viszont megszaporodtak a szivacsok, állítólag éjjel odavonszolt magának egyet, a rajta békésen szunyáló nővel együtt. Zipi és Bonca félájultan hevert fejvégről egymásnak, később kiderült megfejelődtek - számomra már nem tiszta hogy ki mikor mit és hogyan, és úgy látom jónak, jobb is ha nem tudom... sőt, ti se tudjátok!
Aztán kiderült még később, hogy Zipi nem is volt félájult, hanem féléjszaka radarozott a matracok jövése-menése felett... Állítólag Nikóca tud a legtöbbet az éjszakai buliról, mert ő csak egy órát aludt. Őt kérdezzétek.Ezek után reggel én el is vonultam kávét kevertetni Söndörnek, és mire leértem a lötyivel, már odalent konszolidálódott a szőnyegpadló helyzete is. Söndörjányok azóta is emlegetik milyen jót aludtak, lehet később odajárunk majd hozzátok aludni...
Aztán szétreggeliztük az agyunkat (istenkirály a mogyorókrémes kalács), Mamócáék ismét kitettek magukért, majd fellapátoltuk magunkat és motorokra pattantunk. Lovat lemásztattuk a pódiumáról, hálás volt a lábtartóért, mert mukkanás nélkül folytatta tovább a dolgot, és még a km-t is mutatta. Jót tett a békés éjszak a raplis lelkivilágának.Elmentünk városnézni, de legfőképp fagyit nyalni, aztán visszafelé a vasakhoz, látjuk kistörpe lepattan a műanyagmociról és tép ezerrel a motorok felé. Anya rohan utána fullgázon és visítva, de még sikerült elkapnia a porontyot mielőtt nekirohant volna a vasaknak, vagy az útra rohant volna ki. Kiderült a vasakhoz rohant, mit neki műanyagmoci, ha ott vannak az igaziak! Jó ízléssel lestoppolta Mocimami vasát és feltettük rá, Bonca meg keresett egy másik gyereket, amit az ő vasára tehetett fel.
több gyerek nem volt a környéken, néhány nagymamakorú hölgy volt még jelen vidáman mosolyogva, de őket nem akartuk felültetni...Aztán elindultunk a véradós buliba, épp a hastáncos lányok produkciójára érkeztünk. Volt egy bálnatestű táncos, így hiába rázta még két karcsúbb hajadon, a nézők nagy része csak óvatosan tekintett a pódium felé... Aztán elmentünk regisztrálni a vérszívók irányába, és beálltunk a sorba. Véradásnál van regisztráció, egészségügyi kérdőív (nápolyi és vízosztás), megnézik a vérnyomást, hemoglobin szintet, és egy dokibácsi kikérdez, majd eldönti adhatsz-e vért. Ha szigorútekintetű dokibácsi tovább enged a rendszeren, bekerülsz a zacsimatrácázós szakaszba. Szegény TT matricáit elkeverték, exrahosszan nézették vele végig amint vért adunk, ide bökő oda tű, ide véreszacsi oda szilikoncső. Mire sorra került már hullafehér volt, és lelkileg is kikészült, de Nikóca tartotta benne a lelket.
Közben persze mi voltunk a leghangosabb csapat a véradó ágyak környékén, mert aki nem volt soron, az buzdította a fekvőket és ide-oda óbégattunk egymásnak odabent, legfőképp TT vérét szívtuk még a vöröskeresztesekkel együtt. TT most egy ideig szerintem vérszegény leszel... Végül őt is lecsapolták, le is nyugodott tőle, békésen összeverődtünk még egy kicsit, előkerült Zenkő és Jeges is.
Aztán még lebratyiztunk egy 750-es Kawa GT tulajjal, neki is volt egy madmax vasa és messziről tisztára úgy festett, mint egy lóóótesó. Kiderült ő is kiszúrta az arrébb parkoló Lóóót, de a korversenyben bizony 4 évet rávertünk a kawára
.Aztán elbúcsúztunk, a Lukoil kútnál még integettünk és hazagurultunk...
Sok ilyet kell még... Mocimami, köszönjük a vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat!
