Az én elcsajosodásom története

Elöljáróban leszögezném, Lököttke ötlete volt, hogy én is megírjam ezt

Kezdjük ott, hogy egy bátyám van, mindig is inkább vele játszottam kiskoromban katonásdit,meg kocsikáztunk, mint hogy babáztam volna. Soha nem érdekeltek a lányos dolgok, melegítőt hordtam, és fiúsra volt vágatva a hajam. A fiúkkal mindig is jobban kijöttem,mint a lányokkal, pedig nem zárkóztam el előlük sem. /Ez most változni látszik, mert a CSAM-on van pár drága csajszi, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni, és nagyon megkedveltem őket...remélem ők is engem/
Aztán egyszer vállig érő volt a hajam, amikor kissé 'formára' vágattattam a hajam, és -akkoriban nagyon menő volt a Dallas-, ámulva néztek rám az osztálytársaim, hogy pont úgy nézek ki, mint a Priscilla Prestley! Akkoriban ő nagyon jó csajnak számított. És ekkor kezdtem el érdeklődni először a csajosabb dolgok iránt. Mint szoknya, hogy milyen szép a szőke haj...stb. Ez odáig fajult, hogy 11 évesen kijelentettem, amint lehet befestetem a hajam szőkére, és ha elköltözöm a szülői háztól, nekem pink házam lesz, pink konyhával, pink falakkal, pink kótyaóllal...sőt!, nekem kutya is csak akkor kell, ha pink! Teljesen meg voltam zakkanva, és akkor már ugye bátyámmal játszani is cikis volt. De pár év elteltével jött egy 'szőkehullám'. Szinte mindenki szőke lett, és ez akkora traumát okozott nekem -hisz mindig ki akartam valamivel tűnni a tömegből, egyedi lenni-, hogy egycsapásra megútáltam minden olyan dolgot, ami csajos. 13 évesen először fellázadtam édesanyám ellen, és nem engedtem, hogy többé levágattassa a hajam, mert nekem hoszzú haj kell. Egész picikori álmom volt, hogy legalább a hajam legyen szép hosszú, mint a többi lánynak. Ez volt az új célkitűzésem, és csak erre koncentráltam. Újra bő, fiús cuccokat hordtam, előtérbe helyeződött a zöld szín :hi-hi: Bolondulok a zöld minden egyes árnyalatáért Ez az egyetlen szín, amihez mindig is hűséges maradok.
Sokszor megkaptam, hogy túl fiús vagyok, így senkinek sem fogok kelleni majd, de engem nem érdekelt különösebben.
Hosszú évek munkájaként a hajam meglehetősen hosszúra nőtt -a térdhajlatomig leért- és így mindig volt mit rajtam bámulni a fiúknak. Majd jöttek a vasak a fejemebe Végülis amit akartam meglett,mindenki megbámult rajtam valamit...persze, soha nem a Nőt Na,volt azért olyan, akinek így is Nő voltam a szemében, de hát tudjuk, ennek a kapcsolatnak már vége... Azóta sok mindent átértékeltem. Gimis koromban jártam társastáncra, és a vizsgára szépnek kellett lenni. Fodrász, smink, ruha, magassarkú...és be kell valljam, nagyon is élveztem ezt a felhajtást, és a végeredményen én csodálkoztam el a legjobban! NŐnek néztem ki És életemben talán először tetszettem magamnak. De persze kikenve mindenkiből lehet szépet kihozni; másnap újra a régi 'nyomi' voltam.
Idő közben a hajamtól muszájból megváltam, és nem éreztem jól magam. Nem találtam régi önmagam, vagy aki a lelkem mélyén voltam. Fiam születése után ugye megint kiütközött rajtam női mivoltom, hogy ez nem jó rajtam, az nem jó rajtam...másoktól 'megkaptam', hogy ha rocker vagyok, miért színes ruhákban mászkálok?! Hozzá teszem nem vagyok 100%-os rocker És ha az is lennék, akkor sem kínlódnék full feketében, mert az számomra lehangoló, nyáron borzalmas viselet, és különben is, én szeretem a színeket! Ekkor, mondjuk úgy, furcsán öltözködtem. Amióta a CSAM-ot ismerem, ha meglátok egy pink dolgot, naná hogy ez jut róla eszembe, és Ti, és mindig mosolygok, ha rózsaszínt látok És ami felvidít, az jó, és kezd tetszeni újra a rózsaszín.
Lapul a szekrényem mélyén pár szoknya, szűk felső...de utcára sosem merném felvenni őket, mert tartok attól mások mit mondanának. Nem érdekel mások véleménye, sose érdekelt,de azért mégis! Hisz mások látnak minket teljes valónkban, és ugye nem csak magunk miatt akarunk mi Nők csinosan kinézni
Nemrég egy barátnőm beszélt rá egy babarózsaszín ruhára. Felpróbáltam, tetszett, de vaciláltam, majd azt mondta:-Ha rendes pasit akarsz magadnak fogni, akkor vedd ezt meg, és próbálj kicsit csajosabb holmikat hordani!:szédül: Mondanom sem kell, tudtam, hogy igaza van. Mióta egyedülálló vagyok, hogy a viharba ne akarnék tetszeni a férfiaknak! :kac-kac:
Azóta a hajam is már nő hála istennek, mert én hosszú hajjal érzem jól magam, és tudom, hogy többet ki lehet belőlem hozni, csak nem tudom hol és hogyan fogjak hozzá. Nem akarok persze cicababa lenni, meg muszáj egy kis vagányságot is megtartanom ahhoz, hogy teljesen a lelkemet adja vissza az öltözködésem, de rengeteg változtam, mind belsőre,mind külsőre, és merek csajosabb lenni!
Most egy hosszú út elején állok, de végig csinálom ezt is, mert Nőnek születtem, és aként is akarok élni, és amit csak tudok meg is teszek ennek érdekében. Viszont a zöld acélbetétesemről, a piercingekről, és a hosszú hajamról nem mondok le soha Jah, és már 3 tetkó megvan a fejemben is,már csak meg kell csináltatni
Szóval hajrá csajok, hajrá csajosabb cuccok!