Kezdek fáradni. És úgy érzem, a türelmem véges. Közben pedig folyamatos önvizsgálattal büntetem magam.
Úgy tűnik, ezen a héten ismét a türelmemet teszik próbára az égiek. Vagy a naivságomat. Vagy mindkettő. De lehet, hogy végre meg kellene tanulnom nemet mondani. Akár szemtől szembe. Akár nagyon durván, ha éppen arra van szükség.
Ezen a héten ugyanis már három alkalommal kellett végighallgatnom olyan "előadásokat",amikre nem voltam kíváncsi. Ráadásul előre tudtam, hogy így lesz, mégis rábólintottam.
Kezdődött hétfőn, amikor egy barátnőm kedvéért végighallgattam egy hosszú történetnek álcázott előadást arról, hogy hogyan segítettek kisbabához egy negyvenéves nőt a Forever Living termékek. Emiatt nem mentem el zumbára. Másnap komplett listát kaptam róla, hogy miket kellene beszednem, miután beléptem a "klubba".
Kedden "hajnali" fél nyolckor keltem, hogy bemenjek a belvárosba egy sajtótájékoztatóra, ahol egy olyan új fékbetétről volt szó, amit nem gyártanak motorhoz. Már két hete küldték az első meghívót, majd kétnaponta hívtak a különböző kollégák a cégtől, hogy ugye ott leszek. Eleinte arra hivatkoztam, hogy a kiállításon vagyok, hiszen így is volt. A telefonomon nem olvasgattam e-maileket, csak Facebookoztam.
Aztán pár napig még sikerült halogatnom a választ azzal, hogy nemzeti ünnep van, és különben is száznál is több emilem érkezett a hosszú hétvége alatt. Végül nem bírtam tovább és igent mondtam, pedig a meghívón szereplő (autó) Fékhibák jelei workshop legkevésbé sem mozgatta meg a fantáziámat.
A belvárosban hatszáz forintot dobtam a parkolóórába, majd mikor az előadás alatt lejárt a parkolójegyem, gondoltam kipróbálom a mobil parkolást, és elküldtem vagy 10 SMS-t először rossz számra, aztán rossz rendszámmal. Nagyon remélem, hogy végül sikerült kijelentkeznem és nem pörög azóta folyamatosan a parkolóóra... Még szerencse, hogy a megjelent kis számú újságírót jelentős jutalomban részesítették. A kérdés már csak az, hogy hogy írjak cikket egy női motoros oldalra az autók fékbetétjeinek hibajelenségeiről.
Hogy komplett legyen a nap, délutánra még volt egy időpontom, de addig még volt üresen két és fél óra... Az történt ugyanis, hogy megtalált valaki egy "új üzleti vállalkozással", amibe "csak két embert vesznek be", és mivel "olyan jó barátnők voltunk mindig, pont rám gondoltak". Az MLM radarjaim azonnal jeleztek. Az állítólagos jó barátnőmmel ugyanis 5-10 mailt váltottam olyan 4-5 évvel ezelőtt, személyesen nem is találkoztunk soha.
Kétszer már sikerült lemondanom korábban, de harmadszorra nem ment. Nagyon kitartó volt. Neki adtam randevút a város másik végében, ahol persze szintén fizetős a parkoló - de azt senki ne várja tőlem, hogy egy nap alatt bejárjam Budapest összes kerületét BKV-val.
Furcsa volt, hogy meghívott egy kávézóba, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni, majd kifizette a saját teáját, én meg fizethettem magamnak, pedig nem is akartam kávézni. Ebből arra gondoltam, hogy vagy nem is olyan jó ez a biznisz, vagy nem reménykedik benne, hogy meg tud győzni róla, és hálám jeléül visszahívom egyszer egy kávéra.
A harmadik (kör)mondat után rákérdeztem, hogy mit kell eladni, és hány embert kell beszervezni magam alá, de ő tartotta magát ahhoz a verzióhoz, hogy ez nem MLM (multi lever marketing), hanem micro franchise rendszer, és nem kell eladni semmit, mert a termék eladja magát. Akkor mondtam, hogy köszönöm, de nem szeretnék ebben részt venni, de azért rám sózta a katalógusokat, és a lelkemre kötötte, hogy holnap ugyanekkor legyek ott megint. Én meg kínomban rábólintottam.
A mai délelőttöm tépelődéssel telt. Megígértem, hogy ott leszek, de minek menjek oda, keresztül a városon, fizessem a parkolást meg még egy nem kívánt kávét, hogy elmondjam neki megint, hogy NEM AKAROM! NEM ÉRDEKEL a NuSkin sem!
Végül olyat tettem, amire nem vagyok büszke: a megbeszélt időpont előtt fél órával küldtem egy SMS-t, hogy nem tudok menni, és küldje el a postacímét és visszaküldöm a katalógusokat - gondolom sokat érnek, hiszen az ilyen helyeken azokat sem adhatják sokkal olcsóbban, mint a 10-20-30 ezer forintos táplálékkiegészítő vitaminokat.
[ame="http://www.youtube.com/watch?v=273eSvOwpKk"]YouTube - Take That - Patience[/ame]
Így telt el haszontalanul a hetem első három napja. Ahelyett, hogy ebben a gyönyörű időben motoroztam volna...
Ezen a héten ugyanis már három alkalommal kellett végighallgatnom olyan "előadásokat",amikre nem voltam kíváncsi. Ráadásul előre tudtam, hogy így lesz, mégis rábólintottam.
Kezdődött hétfőn, amikor egy barátnőm kedvéért végighallgattam egy hosszú történetnek álcázott előadást arról, hogy hogyan segítettek kisbabához egy negyvenéves nőt a Forever Living termékek. Emiatt nem mentem el zumbára. Másnap komplett listát kaptam róla, hogy miket kellene beszednem, miután beléptem a "klubba".
Kedden "hajnali" fél nyolckor keltem, hogy bemenjek a belvárosba egy sajtótájékoztatóra, ahol egy olyan új fékbetétről volt szó, amit nem gyártanak motorhoz. Már két hete küldték az első meghívót, majd kétnaponta hívtak a különböző kollégák a cégtől, hogy ugye ott leszek. Eleinte arra hivatkoztam, hogy a kiállításon vagyok, hiszen így is volt. A telefonomon nem olvasgattam e-maileket, csak Facebookoztam.
Aztán pár napig még sikerült halogatnom a választ azzal, hogy nemzeti ünnep van, és különben is száznál is több emilem érkezett a hosszú hétvége alatt. Végül nem bírtam tovább és igent mondtam, pedig a meghívón szereplő (autó) Fékhibák jelei workshop legkevésbé sem mozgatta meg a fantáziámat.
A belvárosban hatszáz forintot dobtam a parkolóórába, majd mikor az előadás alatt lejárt a parkolójegyem, gondoltam kipróbálom a mobil parkolást, és elküldtem vagy 10 SMS-t először rossz számra, aztán rossz rendszámmal. Nagyon remélem, hogy végül sikerült kijelentkeznem és nem pörög azóta folyamatosan a parkolóóra... Még szerencse, hogy a megjelent kis számú újságírót jelentős jutalomban részesítették. A kérdés már csak az, hogy hogy írjak cikket egy női motoros oldalra az autók fékbetétjeinek hibajelenségeiről.
Hogy komplett legyen a nap, délutánra még volt egy időpontom, de addig még volt üresen két és fél óra... Az történt ugyanis, hogy megtalált valaki egy "új üzleti vállalkozással", amibe "csak két embert vesznek be", és mivel "olyan jó barátnők voltunk mindig, pont rám gondoltak". Az MLM radarjaim azonnal jeleztek. Az állítólagos jó barátnőmmel ugyanis 5-10 mailt váltottam olyan 4-5 évvel ezelőtt, személyesen nem is találkoztunk soha.
Kétszer már sikerült lemondanom korábban, de harmadszorra nem ment. Nagyon kitartó volt. Neki adtam randevút a város másik végében, ahol persze szintén fizetős a parkoló - de azt senki ne várja tőlem, hogy egy nap alatt bejárjam Budapest összes kerületét BKV-val.
Furcsa volt, hogy meghívott egy kávézóba, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni, majd kifizette a saját teáját, én meg fizethettem magamnak, pedig nem is akartam kávézni. Ebből arra gondoltam, hogy vagy nem is olyan jó ez a biznisz, vagy nem reménykedik benne, hogy meg tud győzni róla, és hálám jeléül visszahívom egyszer egy kávéra.
A harmadik (kör)mondat után rákérdeztem, hogy mit kell eladni, és hány embert kell beszervezni magam alá, de ő tartotta magát ahhoz a verzióhoz, hogy ez nem MLM (multi lever marketing), hanem micro franchise rendszer, és nem kell eladni semmit, mert a termék eladja magát. Akkor mondtam, hogy köszönöm, de nem szeretnék ebben részt venni, de azért rám sózta a katalógusokat, és a lelkemre kötötte, hogy holnap ugyanekkor legyek ott megint. Én meg kínomban rábólintottam.
A mai délelőttöm tépelődéssel telt. Megígértem, hogy ott leszek, de minek menjek oda, keresztül a városon, fizessem a parkolást meg még egy nem kívánt kávét, hogy elmondjam neki megint, hogy NEM AKAROM! NEM ÉRDEKEL a NuSkin sem!
Végül olyat tettem, amire nem vagyok büszke: a megbeszélt időpont előtt fél órával küldtem egy SMS-t, hogy nem tudok menni, és küldje el a postacímét és visszaküldöm a katalógusokat - gondolom sokat érnek, hiszen az ilyen helyeken azokat sem adhatják sokkal olcsóbban, mint a 10-20-30 ezer forintos táplálékkiegészítő vitaminokat.
[ame="http://www.youtube.com/watch?v=273eSvOwpKk"]YouTube - Take That - Patience[/ame]
Így telt el haszontalanul a hetem első három napja. Ahelyett, hogy ebben a gyönyörű időben motoroztam volna...
