Bagóháború

Társaságban hallottam a rádióhírt, miszerint a szórakozóhelyeken is betiltják az üzemszerű gyárkéménnyé válás gyakorlatát. Önkéntelenül is felújongtam, végre nem én leszek a csodabogár aki kényszeredetten távozik másfél óra szocializálódás után a társaságból heveny a füstmérgezést túlélendő. Pedig néha úgy maradnék még, csak egyszerűen már nem bírom tovább... Aztán meg megyek bánatosan a mosógéphez a ruháimmal meg a kádba, hogy még éjjel ne forduljak fel az ágyban a felfüstöltállat szagomtól...

No, kaptam is a pofámra! Miszerint a szabadságjogok és egyéb önrendelkezések durva sárba tiprása történik épp, és hogy képzelem én ezt, hogy örülök neki?!!!
Erre mondtam, hogy én akkor is örültem, amikor a buszmegállókban is betiltották, hát jah, ilyen egy nemdohányzó vadparaszt...
Aztán megkérdeztem milyen lenne, ha én folyamatosan az orrod alá eresztenék a durvábbik harcigáz fajtából, azt hogy viselnéd, mi lesz a fingási szabadságjogaimmal...?

Hát jah, a drogok tiltása is durva szabadságsértés. Meg a csendháborítás fogalma is, sőt, a fegyvertartási szabályok, a tűzijátékok felhasználásának szabályozása és az építési engedélyek kiadásának feltételekhez kötése, a közélelmeztetés/egészségügy tisztasági szabályai és még egy csomó más, a hétvégi avarégetés szabályok közé szorítása és egyebek... Állandóan beleugatnak az életünkbe... Rettentő, hogy el kell viselni egymást, és ez csak korlátokkal/korlátozásokkal működik.
Manapság már a nemdohányzó kisebbséget kell védeni. Hogy van ez a virágzó wellness- és fitness-kultúránkban? Mikor lesz már ciki rágyújtani?

Legyen is szabályozható az emberi hülyeség, végre fuldoklás nélkül is élvezhetném a társaságot...