Különleges ez a nap vendégem érkezett.
Ugyan soha sem láttam valószínűleg ő sem engem, de lassan kezdünk barátkozni sajnos nem beszélem a nyelvét és én sem értem azt a szót melyet ő mond.
Mint jó házigazdához illik itallal és étellel kínáltam a vándort ki megpihent szerény hajlékomban.Kis papírdobozt készítettem a könyöklőre, míg nem vagyok ki ne fosszák azok akik erre az étekre folyamodnának.
De sajnos magára kellett hagyjam, mert a munkámat be kell fejezzem, de este még beköszönök kis vackába, hogy s mint telt a napja....
Második nap:
Nem hagyott nyugodni néha-néha csak rá nézek.
Kicsit figyelem szuszog e még...
Az ételhez nem nyúlt az italból nem ivott. Sajnálom szegényt biztosan fáradt lehet. Köpönyegét nézve hosszú út állhat mögötte, ki vajon kitudja még mennyi az mi hátravan ennek a kedves szerény vándornak az útjából. Sajnos az idő nem kegyes hozzá hiába invitálom cseperegő esőben szerény hajlékomba. Nem szól hozzám.
Így hát hagyom, had pihenjék. Nem zaklatom kérdéseimmel mivel válaszát sem érteném....
Titkon bízom benne, hogy később láthatom, de erővel útjáról vissza nem tarthatom.
Harmadik nap:
Munkám befejezve oda kuporodok mellé az eső áztatta tornácon halkan, hogy ne zavarjam pihenését.
Csendben s hátha szót váltanék, véle s tudakolhatnám jöttének okát..
De kerüli tekintetem s más fele néz, talán kémleli az eget merre induljon tova.
Az étel s ital úgy van ott, hogy elé tettem. Nem válaszol hiába is kérdezem. Testének vagy lelkének van oly nagy bánata mi ekkora szótlanságra készteti? Nem tudom.
Nem zavarom tovább, hagyom hadd pihenjék kigyelme, várom holott hangját sem lábának neszelését sem hallom ám.És várom, a reggelt hátha maradna.
De ki tudja mennyi időre vendégem ez a titkos idegen, vagy nem is az, hisz már jól ismerem.
Negyedik nap:
Ma reggel felébredtem hagytam a kávét és a szokásos reggeli rituálét, kimentem megnéztem itt van e még.
Hírmondója sem maradt itt hagyott egy szó nélkül, ugyan nem volt bőbeszédű s meg sem köszönte a kosztot sem a kvártélyt. De szívem mélyén örültem, hogy segíthettem neki hisz érzem, ha hasonló helyzetben lennék, nekem is segítettek volna én úgy gondolom.
Elrepült ki tudja merre jár és milyen híreket visz ez a törött lábú madár, tiszta szívből kívánom, hogy érje el célját......
Ugyan soha sem láttam valószínűleg ő sem engem, de lassan kezdünk barátkozni sajnos nem beszélem a nyelvét és én sem értem azt a szót melyet ő mond.
Mint jó házigazdához illik itallal és étellel kínáltam a vándort ki megpihent szerény hajlékomban.Kis papírdobozt készítettem a könyöklőre, míg nem vagyok ki ne fosszák azok akik erre az étekre folyamodnának.
De sajnos magára kellett hagyjam, mert a munkámat be kell fejezzem, de este még beköszönök kis vackába, hogy s mint telt a napja....
Második nap:
Nem hagyott nyugodni néha-néha csak rá nézek.
Kicsit figyelem szuszog e még...
Az ételhez nem nyúlt az italból nem ivott. Sajnálom szegényt biztosan fáradt lehet. Köpönyegét nézve hosszú út állhat mögötte, ki vajon kitudja még mennyi az mi hátravan ennek a kedves szerény vándornak az útjából. Sajnos az idő nem kegyes hozzá hiába invitálom cseperegő esőben szerény hajlékomba. Nem szól hozzám.
Így hát hagyom, had pihenjék. Nem zaklatom kérdéseimmel mivel válaszát sem érteném....
Titkon bízom benne, hogy később láthatom, de erővel útjáról vissza nem tarthatom.
Harmadik nap:
Munkám befejezve oda kuporodok mellé az eső áztatta tornácon halkan, hogy ne zavarjam pihenését.
Csendben s hátha szót váltanék, véle s tudakolhatnám jöttének okát..
De kerüli tekintetem s más fele néz, talán kémleli az eget merre induljon tova.
Az étel s ital úgy van ott, hogy elé tettem. Nem válaszol hiába is kérdezem. Testének vagy lelkének van oly nagy bánata mi ekkora szótlanságra készteti? Nem tudom.
Nem zavarom tovább, hagyom hadd pihenjék kigyelme, várom holott hangját sem lábának neszelését sem hallom ám.És várom, a reggelt hátha maradna.
De ki tudja mennyi időre vendégem ez a titkos idegen, vagy nem is az, hisz már jól ismerem.
Negyedik nap:
Ma reggel felébredtem hagytam a kávét és a szokásos reggeli rituálét, kimentem megnéztem itt van e még.
Hírmondója sem maradt itt hagyott egy szó nélkül, ugyan nem volt bőbeszédű s meg sem köszönte a kosztot sem a kvártélyt. De szívem mélyén örültem, hogy segíthettem neki hisz érzem, ha hasonló helyzetben lennék, nekem is segítettek volna én úgy gondolom.
Elrepült ki tudja merre jár és milyen híreket visz ez a törött lábú madár, tiszta szívből kívánom, hogy érje el célját......
