Soha ne mond,hogy soha!Tényleg így van.Pár éve még,azt mondtam,én??!!SOHA!Az IWIW-en,facebookon,vagy más On-line oldalon nem fogok kitárulkozni,magamat +fényezni,kitenni a világ szemének,fülének a velem történteket,fájdalmakat,kudarcokat,vagy örömöket...Nem,és nem.Aztán,eltelt pár év,"elmentek a Fiaim,"túl sok lett a szabadidő",már nem kellett főzni,mosni,takarítani,este fél 10-ig,nem voltak beszélgetések.Volt,mikor 24 órát voltam magamban.Jött,a magány.Őket,nem lehet állandóan hívogatni,mi történt,-hadd éljék az életüket!,-meg kértek -e ezt,vagy azt,-ez is zaklatás./Emlékszem,milyen "jó volt,"mikor az anyósom,aki a szomszédban lakott,este fél 10-kor,"a legjobb pillanatban"csengetett,hogy kérünk-e főtt krumplit?."Ja.De jó!" -most éppen,másra sem vágyunk!-!Hát,én nem akarok így járni!-
Tehát,eljött, a soha felülbírálása.De,aki az 50-es,60-as években született,nem egy számítógépes Genie.Az unokáim,szívesen elmagyarázzák,mit nyomjak meg,hogy végre a Tyúkos játékból,ami kitölti a képernyőt,a 10.után ki tudjak jönni."De Ili Mama,hát nyomd meg az Esc.-et,tudod!Ja,hát persze!De,miért nem mondta ezt a kisebbik Fiam,aki telefonos segítséget szokott nyújtani,és honnan tudja az 5 évesem?!No és miért nem tudom,én?!
Imádtam,hogy a TT 100,mikor megjelöltem a Facebookon,megkérdezte,honnan ismersz.Írtam,én vagyok a Motoros Nagyi,és felkínált ismerősnek a rendszer.Azt írta,-"Ja,akkor,úgymond,ismerlek.!"Így.megláthattam az igazi arcát,a TT 100-on túl.De jó volt!Ez az igazi ismeretség.
Aztán a Johanna segítségével rájöttünk Tagamával,hogy a szülei a szomszéd utcában laknak.Mikor az Apuja az utca végén elmotorozik,én meg kocsit mosok a hídon,"megveszek" a csopperja hangjától,mert azt gondolom,jön a Barátom,Mentorom,és már indulnék én is,de nem lehet,mert pl.alszik a kis leendő motorosom odabent.
Vagy,Nikóca megtalált a Facebookon,és én annyira örültem,mert megláthattam a kisfiát,aki pont annyi idős,és úgy néz ki,mint az én középső Kincsem.
Tegnap,láttam,a Veszprémben élő Keresztfiam,aki Pesten jár egyetemre,és dolgozik mellette,és most volt 2-3 éves,fent van.Chetteltem vele.Azt írta,"Úgy örülök Keresztanyu,alig vártam,hogy találkozzunk On-line!".-Hát így.Nagyon örülök,hogy megszegtem a soha-kijelentést,pedig általában,-sőt mindig,betartom a szavam.
Igen,segít a magányt leküzdeni.Jó!!Valahova tartozni,ahol közös az érdeklődés,meghallgatnak,ismerősként,barátként bánnak veled.Úgy érzem,ez a sok értékes Fiatal Motoros,nem nevet ki,-először féltem!-a korom miatt,mintha befogadott volna a közösség.SZERETNÉM EZT HINNI!
Ma,olyan klasszul sütött a nap!Kitoltam a a Fekete Hercegemet,megmozgattam,és ellenállhatatlan vágyat érzetem,hogy menjek egyet,de nem volt benn az akksi.Szerintem,hamarosan belekerül.Érzem a vágyat.
Kérlek Titeket,keressetek meg a Facebookon,szeretnélek Titeket ott is megismerni teljes névvel,családdal,gyerekekkel,ha lehet!Már,aki akar,takarózzon ki,hátha még többen laknak a "szomszéd utcában"!Zanati Ilona vagyok ott,és egyáltalán.
Többé,nem mondom,hogy soha,hiszen most ez okoz örömet,feltöltődést,segítséget.
Kívánok Nektek közeli Tavaszt,széles utat,olcsóbb benzint,sok örömet,szép gyerekeket,és örömteli motorozást!!!
Ili Mamóca ,aki nem akarja belátni,hogy eljárt felette az idő!Pussz!
Tehát,eljött, a soha felülbírálása.De,aki az 50-es,60-as években született,nem egy számítógépes Genie.Az unokáim,szívesen elmagyarázzák,mit nyomjak meg,hogy végre a Tyúkos játékból,ami kitölti a képernyőt,a 10.után ki tudjak jönni."De Ili Mama,hát nyomd meg az Esc.-et,tudod!Ja,hát persze!De,miért nem mondta ezt a kisebbik Fiam,aki telefonos segítséget szokott nyújtani,és honnan tudja az 5 évesem?!No és miért nem tudom,én?!
Imádtam,hogy a TT 100,mikor megjelöltem a Facebookon,megkérdezte,honnan ismersz.Írtam,én vagyok a Motoros Nagyi,és felkínált ismerősnek a rendszer.Azt írta,-"Ja,akkor,úgymond,ismerlek.!"Így.megláthattam az igazi arcát,a TT 100-on túl.De jó volt!Ez az igazi ismeretség.
Aztán a Johanna segítségével rájöttünk Tagamával,hogy a szülei a szomszéd utcában laknak.Mikor az Apuja az utca végén elmotorozik,én meg kocsit mosok a hídon,"megveszek" a csopperja hangjától,mert azt gondolom,jön a Barátom,Mentorom,és már indulnék én is,de nem lehet,mert pl.alszik a kis leendő motorosom odabent.
Vagy,Nikóca megtalált a Facebookon,és én annyira örültem,mert megláthattam a kisfiát,aki pont annyi idős,és úgy néz ki,mint az én középső Kincsem.
Tegnap,láttam,a Veszprémben élő Keresztfiam,aki Pesten jár egyetemre,és dolgozik mellette,és most volt 2-3 éves,fent van.Chetteltem vele.Azt írta,"Úgy örülök Keresztanyu,alig vártam,hogy találkozzunk On-line!".-Hát így.Nagyon örülök,hogy megszegtem a soha-kijelentést,pedig általában,-sőt mindig,betartom a szavam.
Igen,segít a magányt leküzdeni.Jó!!Valahova tartozni,ahol közös az érdeklődés,meghallgatnak,ismerősként,barátként bánnak veled.Úgy érzem,ez a sok értékes Fiatal Motoros,nem nevet ki,-először féltem!-a korom miatt,mintha befogadott volna a közösség.SZERETNÉM EZT HINNI!
Ma,olyan klasszul sütött a nap!Kitoltam a a Fekete Hercegemet,megmozgattam,és ellenállhatatlan vágyat érzetem,hogy menjek egyet,de nem volt benn az akksi.Szerintem,hamarosan belekerül.Érzem a vágyat.
Kérlek Titeket,keressetek meg a Facebookon,szeretnélek Titeket ott is megismerni teljes névvel,családdal,gyerekekkel,ha lehet!Már,aki akar,takarózzon ki,hátha még többen laknak a "szomszéd utcában"!Zanati Ilona vagyok ott,és egyáltalán.
Többé,nem mondom,hogy soha,hiszen most ez okoz örömet,feltöltődést,segítséget.
Kívánok Nektek közeli Tavaszt,széles utat,olcsóbb benzint,sok örömet,szép gyerekeket,és örömteli motorozást!!!
Ili Mamóca ,aki nem akarja belátni,hogy eljárt felette az idő!Pussz!
