Ahogy Gollam és Szméagoll, különböző személyiségek harcolnak bennem, céljuk egy illúzió bitorlása. De itt igen sok személyiség van egy testben, nemcsak kettő. A két legerősebb a tudós-tanár-író, a másik a szabad-rocker-motoros. Mindkettő kudarcra ítélt, kezdettől fogva. Vizsgáljuk meg őket külön-külön.
A tudós-tanár-író kialakulása megelőzött minden mást. A kis stréber okostojás a suliban mindent tudni akart, és világéletében a környezetbarát technika és technológia letéteményese volt. Annyit tudott, és olyan választékosan fogalmazott, mintha egyetemista lenne. Ehhez hozzájárult baloldalt elválasztott, szélsőségesen konzervatív frizurája, először fekete SZTK-keretes, majd fémkeretes szemüvege, valamint, hogy szülei konzervatívan öltöztették. Farmerdzseki szóba sem jöhetett. Mindig tökéletes viselkedést vártak el tőle. Úgy hitte (apjáról mintázva viselkedését), hogy a férfiassághoz, mi több az élethez az állandó dühöngés, mindennek a szélsőségesen komolyan vétele, a humor teljes mellőzése szervesen hozzá tartozik. Emiatt az iskoláiban igen sok volt vele a probléma. Nem a tanáraival volt gondja, mindig csak a kortársakkal. Igen sok dolog tört össze, esett szét, mert odavágta dühében. Haragja hamarosan, ismeretei bővülésével a kapitalista rablógazdálkodás, a globalizáció és a modernkori rabszolgatartás ellen fordult. Megszállottan kereste a megoldást. Meg is találta. Aztán még őrültebben kereste az átvezető utat az általa megtalált Új Világba. Ezt is felismerte. De nemsokára arra is rájött, miért nem fog a világ soha rálépni erre az útra, miért lehetetlen a túlélés. Innentől kezdve totális reménytelenségben, tehetetlen haragban és fásultságban küzd a halálért, mindhiába. Ezt már nem tudja feldolgozni.
A szabad-rocker-motoros valamikor régen Dolly Roll-lal kezdett. A sok munka mellett jutott ideje ábrándozni, és mindig könnyű életet szeretett volna magának. Olyat, amiben nincs túl sok kapcsolata más emberekkel, és elég 8 órát dolgoznia a megélhetésért. Aztán a Dolly Roll túlzott optimizmusa és nyálas szövegei (nem volt sikere a nőknél, nem volt humora, ideje, türelme, pénze és kellő kinézete sem), valamint egy szerencsés és meghatározó haveri kapcsolat a Heavy Metal felé fordította. Pokolgépet, Eddát, Ossiant, Moby Dicket hallgatott, majd külföldi zenekarok is jöttek: Helloween, Iron Maiden, Judas Priest, Metallica stb. Hiába akart akkoriban menő cuccokat: farmerdzsekit, edzőcipőt, piramisszegecses csuklószorítót, hosszú hajat, semmi nem lehetett. A motorokkal 14 évesen kezdett ismerkedni, ez olyan "jól" sikerült, hogy egy évig rá se akart gondolni még csak hasonlóra sem. Aztán 16 évesen megszerezte az A1 jogsit a rendszámos Szimóval, egy évre rá átnyergelt faterja 250-es Sport CZ-jére, amit a Szimóhoz hasonlóan nagyon megszeretett. Egy időben sokat motorozott, pedig anyagilag mindig szarul állt. Meglett a szakáll, a hosszú haj, a farmerdzseki is. A fősulis tanulmányai alatt volt ideje. Grafikákat rajzolt, verseket írt, néha még ivott és bulizott is, persze rockkocsmában. Aztán fogyott az ideje, különösen azért, mert féktelen nagyképűségében belevágott, hogy mások számára és finanszírozásával megvalósítsa motorátépítési álmait, mert soha nem hitte, hogy hogy lesz pénze saját átépített motorra. Ez nagy hiba volt. Nem sok siker vagy köszönet volt benne. A vége az lett, hogy ráment egy évtizede, kétmillió forintja, az önbecsülése, a hite, az egészsége, és az a párkapcsolata is, amit véglegesnek szánt. Időközben élettapasztalatai miatt a Dark Metal felé fordult. A motorja is a régi maradt, ráadásul csaknem széria állapotban, és az utángyártott alkatrészek csapnivaló minősége miatt közel sem tudta azt, mint korábban. Valaki, akiről azt hitte, a barátja, csúnya nagy összeggel verte át, életveszélybe sodorva ezáltal nemcsak őt, de szeretteit is, akiknek folyamatosan hazudni kényszerül, hogy az életüket (amennyire lehet) védje. És még az is átverte, akinek segített, akitől cserébe megértést várt, és aki váltig állítja, hogy szereti. 2010-ben odáig fajultak a dolgok, hogy egyetlenegyszer sem tudott elmenni CSAK ÚGY motorozni. Minden reményét, életkedvét, hitét szétzúzták. Úgy van már a motorokkal, mint Gollam-Szméagoll az Egy Gyűrűvel: imádja és gyűlöli, de a birtoklási vágyától sosem fog tudni szabadulni. Egy 638-as Jawa chopperben véli illúziója megtestesülését, de ez is csak elérhetetlen álom. "Nem az a kérdés, élvezni fogod-e a végeredményt. Az a kérdés, el bírod-e viselni, amit kapsz érte." Közben csóróként szemtanúja a motorosvilág elanyagiasodásának: a motorozás egyre inkább csak a gazdagok privilégiuma. A CSAM-ra szánalmas, sokszor csak vágyott parasztos tájszólásban ír, ahogy csak akkor beszél, ha nagyon jól érzi magát, vagyis mostanában soha. Mindig tele a naptára melóval.
Csak a lelke üres.
Mindegyik személyiség kudarcra és életre van ítélve. És mindeközben még egymással is harcolniuk kell, hiszen a motorozás, ha nem szigorúan az A-ból B-be eljutást szolgálja, a legkevésbé sem környezettudatos dolog. Szörnyebb ítéletet el sem tudok képzelni.
Valahogy így nézhet ki a pokol.
A tudós-tanár-író kialakulása megelőzött minden mást. A kis stréber okostojás a suliban mindent tudni akart, és világéletében a környezetbarát technika és technológia letéteményese volt. Annyit tudott, és olyan választékosan fogalmazott, mintha egyetemista lenne. Ehhez hozzájárult baloldalt elválasztott, szélsőségesen konzervatív frizurája, először fekete SZTK-keretes, majd fémkeretes szemüvege, valamint, hogy szülei konzervatívan öltöztették. Farmerdzseki szóba sem jöhetett. Mindig tökéletes viselkedést vártak el tőle. Úgy hitte (apjáról mintázva viselkedését), hogy a férfiassághoz, mi több az élethez az állandó dühöngés, mindennek a szélsőségesen komolyan vétele, a humor teljes mellőzése szervesen hozzá tartozik. Emiatt az iskoláiban igen sok volt vele a probléma. Nem a tanáraival volt gondja, mindig csak a kortársakkal. Igen sok dolog tört össze, esett szét, mert odavágta dühében. Haragja hamarosan, ismeretei bővülésével a kapitalista rablógazdálkodás, a globalizáció és a modernkori rabszolgatartás ellen fordult. Megszállottan kereste a megoldást. Meg is találta. Aztán még őrültebben kereste az átvezető utat az általa megtalált Új Világba. Ezt is felismerte. De nemsokára arra is rájött, miért nem fog a világ soha rálépni erre az útra, miért lehetetlen a túlélés. Innentől kezdve totális reménytelenségben, tehetetlen haragban és fásultságban küzd a halálért, mindhiába. Ezt már nem tudja feldolgozni.
A szabad-rocker-motoros valamikor régen Dolly Roll-lal kezdett. A sok munka mellett jutott ideje ábrándozni, és mindig könnyű életet szeretett volna magának. Olyat, amiben nincs túl sok kapcsolata más emberekkel, és elég 8 órát dolgoznia a megélhetésért. Aztán a Dolly Roll túlzott optimizmusa és nyálas szövegei (nem volt sikere a nőknél, nem volt humora, ideje, türelme, pénze és kellő kinézete sem), valamint egy szerencsés és meghatározó haveri kapcsolat a Heavy Metal felé fordította. Pokolgépet, Eddát, Ossiant, Moby Dicket hallgatott, majd külföldi zenekarok is jöttek: Helloween, Iron Maiden, Judas Priest, Metallica stb. Hiába akart akkoriban menő cuccokat: farmerdzsekit, edzőcipőt, piramisszegecses csuklószorítót, hosszú hajat, semmi nem lehetett. A motorokkal 14 évesen kezdett ismerkedni, ez olyan "jól" sikerült, hogy egy évig rá se akart gondolni még csak hasonlóra sem. Aztán 16 évesen megszerezte az A1 jogsit a rendszámos Szimóval, egy évre rá átnyergelt faterja 250-es Sport CZ-jére, amit a Szimóhoz hasonlóan nagyon megszeretett. Egy időben sokat motorozott, pedig anyagilag mindig szarul állt. Meglett a szakáll, a hosszú haj, a farmerdzseki is. A fősulis tanulmányai alatt volt ideje. Grafikákat rajzolt, verseket írt, néha még ivott és bulizott is, persze rockkocsmában. Aztán fogyott az ideje, különösen azért, mert féktelen nagyképűségében belevágott, hogy mások számára és finanszírozásával megvalósítsa motorátépítési álmait, mert soha nem hitte, hogy hogy lesz pénze saját átépített motorra. Ez nagy hiba volt. Nem sok siker vagy köszönet volt benne. A vége az lett, hogy ráment egy évtizede, kétmillió forintja, az önbecsülése, a hite, az egészsége, és az a párkapcsolata is, amit véglegesnek szánt. Időközben élettapasztalatai miatt a Dark Metal felé fordult. A motorja is a régi maradt, ráadásul csaknem széria állapotban, és az utángyártott alkatrészek csapnivaló minősége miatt közel sem tudta azt, mint korábban. Valaki, akiről azt hitte, a barátja, csúnya nagy összeggel verte át, életveszélybe sodorva ezáltal nemcsak őt, de szeretteit is, akiknek folyamatosan hazudni kényszerül, hogy az életüket (amennyire lehet) védje. És még az is átverte, akinek segített, akitől cserébe megértést várt, és aki váltig állítja, hogy szereti. 2010-ben odáig fajultak a dolgok, hogy egyetlenegyszer sem tudott elmenni CSAK ÚGY motorozni. Minden reményét, életkedvét, hitét szétzúzták. Úgy van már a motorokkal, mint Gollam-Szméagoll az Egy Gyűrűvel: imádja és gyűlöli, de a birtoklási vágyától sosem fog tudni szabadulni. Egy 638-as Jawa chopperben véli illúziója megtestesülését, de ez is csak elérhetetlen álom. "Nem az a kérdés, élvezni fogod-e a végeredményt. Az a kérdés, el bírod-e viselni, amit kapsz érte." Közben csóróként szemtanúja a motorosvilág elanyagiasodásának: a motorozás egyre inkább csak a gazdagok privilégiuma. A CSAM-ra szánalmas, sokszor csak vágyott parasztos tájszólásban ír, ahogy csak akkor beszél, ha nagyon jól érzi magát, vagyis mostanában soha. Mindig tele a naptára melóval.
Csak a lelke üres.
Mindegyik személyiség kudarcra és életre van ítélve. És mindeközben még egymással is harcolniuk kell, hiszen a motorozás, ha nem szigorúan az A-ból B-be eljutást szolgálja, a legkevésbé sem környezettudatos dolog. Szörnyebb ítéletet el sem tudok képzelni.
Valahogy így nézhet ki a pokol.