Elöször csak egy retró dolgokról szóló blogot akartam írni,ami egy felsorolás lenne tárgyakról,amikre mégis szivesen emlékszem,legyen az bármilyen haszontalan,furcsának tünö akármi a nálam fiatalabbak számára.Így aztán a 30 filléres gyufacimke gyüjtemény helyett inkább retró történeteket írok,amikben azért elöfordul néhány,ma már nem ismert,ill.elfeledett,akkoriban még használatban lévö tárgy,fogalom.Az elsö,talán a legrégebbi:
A füzér
A 60-as évek végén,talán a 70-es évek elején történt,akkor amikor még voltak még kalauzos buszok,villamosok és bár kisérleteztek kalauz nélküli tömegközlekedéssel,még messze nem volt kiforrott dolog.Annyiban modernizálták a foglalkozásukat,hogy már ültek egy számukra elkerített részben a hátsó ajtónál és onnét üvöltöztek,"hogy tessék csak elöbbre,van ott még hely!",jegyet adtak,pénzt kezeltek,lyukasztottak,csengettek és az ö engedélyükkel lehetett abalakot,vagy tetöszellözöt nyitni,zárni.Egy meleg,nyári napon a Margit szigeti Palatinus strandon voltam a két,Dongó lopásban résztvevö barátommal.Hazafelé már nem volt nagyobb névértékü pénzünk,megettünk a Palán koponyánként vagy 3-4,50 filléres fagyit,csak apró maradt,az is a legapróbb fajtából,amit arra szántunk,hogy a Kalefig,Moszva térig csilivel menjünk,onnét pedig gyalog Hüvibe.A villamosra felszállva kértem három jegyet,fizetni pedig az apróval tudtam,ami ebben az esetben lyukas két filléresekböl állt,amit pöckölösnek is hívtunk,mert mindenki utálta,de én mint"öröksóher"szorgalmasan gyüjtöttem.A csóróságom amúgy is legendás volt,a suliban sokan avval cikiztek,hogy azért nem engednek templomba,mert kölcsön akarok kérni az egértöl... A célszerüség érdekében a két filléreseket felfüztem cukorspárgára és amikor fizetéskor átadtam a klajzinak a majd 200 darab,két fillérekböl álló füzért,az dülledt szemmel bámulta,aztán egy vigyorral a pofáján az ujján jól megpörgette és kib@szta a mögötte lévö ablakon,egyenesen a Dunába.Azért a Moszváig mehettünk tujával..
A trükk
A 70-es években majdnem mindig kijártunk a BNV-re,föleg az öszire,ahol inkább a fogyasztói cuccok voltak kiállítva.Sokszor jött velünk Kukszi nevü barátunk,aki állandóan éhes volt,nyomott vagy 100 kilót és számára egy 60 kilós krapek,az ö szavaival élve,csak gépcérna volt.Kukszi idösebb volt nálunk pár évvel és a vele szemben lakó ober burzsuj tetöfedö maszeknál végzett alkalmanként melót.A tetöfedö jó kapcsolatainak köszönhetöen állandóan külföldre járt,többször látta a tengert,mint mi a Balatont és ezekröl az utakról mindig hozott haza valami számunkra csúcsnak számító dolgot,a piezóelektromos gyújtótól,a mühányásig mindent.Egy alkalommal,amikor a kiállításon a lacikonyhák felé tekeregtünk,a beles Kukszi azt mondta,hogy ö már nem bírja tovább,neki zabálni kell valamit.Mikor kérdeztük,hogy mégis hogyan,hiszen nincs egy árva kanyink se,azt válaszolta,hogy ö ismer egy trükköt,amit olvasott,hallott,vagy saját maga talált ki és amihez a gazdag munkaadója által a kellék is meg van.Elöhúzta a kelléket,ami egy eredetihez megszólalásig hasonlító mütakony volt.Odament az asztalokhoz,ahol éppen egy középkorú faszi kezdte volna enni a kolbászt zsömlével.Erre ez a farok az orrába dugta azt az izét,azt a müfikát és elkezdte lóbálni a krapek szeme elött.A hapsi próbálta menteni a menthetöt,elfordult,de ez a szemét ráragadt,mint szar a tangára és tovább hintáztatta a"Nyugat"csodás termékét,míg végül az illetö feladta,a dagadt pedig jóízüen felfalta a már szabad flamót.Kukszi teljesen el volt szállva magától,már tervet dolgozott ki,hogy hogyan fog ülöhelyet szerezni a szintén birtokában lévö müokádékkal.Az elsö kinálkozó lehetöségnél,amikor elég sokan voltunk ahhoz,hogy a dagadt bátor legyen,ki is próbálta,szintén a BNV-re menet a buszon.Odaállt egy talpig kirúzsozott nö elé és lilára pumpált fejjel kiejtette szájából a rókát.A hatás nem maradt el,nem egy,legalább 3-4 székröl ugrottak fel,a csillógó répafözelékre hasonlitó müanyag láttán,ez a pöcs pedig,mint egy király a trónra,úgy ült le és forglódott,mint a varjú,pedig mindenki úgy nézett rá,mint egy darab szarra.Öt ezt a legkevésbé sem zavarta,a megállónál lazán zsebébe tömte a mücsandát,amitöl néhányan valóban öklendezni kezdtek.A lacikonyhákhoz érve Kukszi már a másik kelléke után kotorászott,most egy fiatal nö elött akarta eljátszani a"náthást".Mi inkább hátrébb húzódtunk,már a buszon is ciki volt,amit a hájas müvelt,a csinos punci elött pedig nem akartuk égetni magunkat,hogy ez az idióta velünk van.Jobban is tettük,mert ahogy ez a lökött elkezdte a müsorát,a csaj elkezdett kiabálni,mint egy ószeres,mire odaugrott egy akkora faszi,mint egy szekrény,a Kukszinak lenyomott egy akkora bóbitást,hogy a müfika helyet cserélt az igazival,Kukszi pedig leseggelt a murvára.Az eset után visszavett magából dagadt barátunk és áttért kevésbé veszélyes dolgokra.Olyan cuccokkal villogott,mint golyóstoll vetközö növel,vagy pisztoly öngyújtó,bár ezekkel csak úgy szerezhetett kaját,ha eladta öket...
A seregben
1980 január 2-án,egy szerdai napon vonultam be Budaörsre,egy ú.n.Hiradós zászlóaljhoz.A híradós az én esetemben azt jelentette,hogy telefonkábelt fektettünk,melóztunk.Katonai zsargonban"Dombelhárító"volt a nevünk.A 3 hónapos alapkiképzésen és a kötelezö gyakorlotokon kivül végig civil területeken fektettük a csöveket,amibe késöbb a Posta behúzta a telefonkábeleket.Nekem szerencsém volt,az esküig és az utána következö két hónapban néha vezethettem a garázsban álló zöldes-barna P 10-est,mint futár,a másik"bajtárs"pedig fuvarozhatta egy oldalkocsis Ural Dnyeperen a kiképzö tisztet.Gyalogoltunk Budaörsröl a tétényi fennsíkig,ahol olyan baromságokat tanultunk,hogy mi a teendö atomvillanás esetén."Jól megnézni,mert többet úgysem látod,marha!",mondogattuk miközben gyalogsági ásóval ástunk páncél fedezéket a csupa szikla talajba.Kikerülve a területre,ahol egész nap a nyeles dózer volt a fegyverünk,elkezdödtek a linkelések.100-as PVC csöveket fektettünk,5m-es szálakban,amiböl kb 10 % szigorúan el lett lopva és el lett adva,ill.elcserélve piára,mert ez kiváló lefolyócsö anyag volt.Volt kolléga,aki még balesetet is okozott azáltal,hogy eladta a petróleumlámpákat is a piros jelzölámpákból,amik a munkagödör széleit szolgálták jelölni.Postás IFA-val hordoztak,meg egy VOLÀn-os Zillel,az IFA szerszámos ládájában mindig piát csempésztünk,egészen a lebukásig.Késöbb,amikor levittek minket Szegedre a Vorosilov laktanyába,a szalámigyár mögé,egy harcoló alakulathoz,ott fémkukában hoztuk be az anyagot,mert a saját szemetünket nekünk kellett kihordani.Látogatások alkalmával vodkával teleinjekciózott narancsot hozott az akkori barátnöm és mindenki csodálkozott,hogy mitöl van kurva jó kedvem 3 narancs után.Akkoriban nem volt gondom a piával olyan módon,mint késöbb,ott egyszerüen mindenki ivott,mert tiltva volt és az is kemény piás lett,aki elötte egy borizü almától is berugott.Persze nekem hamar hírem lett ott is,mert egy kimenö alkalmával találkoztam egykori szerelmemmel,a Gizivel,aki 10 kilóval nehezebb és két kis krambóval gazdagabb lett.Általa mindig sikerült piát becsempésznem,vagy a körletnél lévö vaskapunál,vagy ha kapuörségben voltam egyszerüen elsétált a kapu elött és beadta.Jól éltem addig,amig egy eltávozásról viszatéröben a kapunál motozásnál megtaláltáka mikádó ujjába dugott barackot.A törzsépület folyósójának háromszori felmosása után másnap kaptam 1 hónap helybenjárást,se kimenö se eltáv.Hogy valahogy a budán lakó barátnömet meg tudjam látogatni,beteget jelentettem és beutalót kaptam a Honvéd kórházba kivizsgálasra.A parancsnokom hülyébb lett,mint a szokásos és lila fejjel üvöltötte,hogy"Tudja mi a baja magának?Hogy katona és nem ihat!Nincs szükségünk olyan katonákra,akik dobiznak(kilógnak),a mezön várja öket a racka(így hívta a kurvákat),aztán 2 hónapig járnak a kórházba a tripperjüket kezelni!"Az ilyen melós alakulatoknál lévö tisztek amúgy is lekileg padlón voltak.Többségük valamikor harcoló alakulatnál volt,ahonnét valami általuk elkövetett hülyeség miatt helyezték a jóval kevesebb katonai értéket képviselö melós alakulatokhoz.Dörzsölt csibészek,vagy szük agyú parasztokkal szemben játszották az igazi katona szerepét,szánalmasak voltak.A legjobb példa erre 80 karácsonya.Én voltam beosztva körletügyeletre,az ügyeletes tiszt pedig egy ilyen bukott,valamikor a légierönél szolgáló kilós volt.Hibái ellenére egy valóban kemény krapek volt,ha nem lett volna sérült a büszkesége még jó fej is lehetett volna.Mivel a közelben lakott,a felesége jót akarva,ételhordóban hozott be neki egy kis hazait karácsony alkalmából,amit a következö szavakkal akart átadni ennek a kopasz idiótának;"Janikám,hoztam neked egy kis töltöttkáposztát,és.."Tovább nem jutott,mert ez a barom,mint egy állat elkezdett üvlteni a saját feleségével,hogy"Ide figyeljen asszonyom,Amig ez a karszalag rajtam van(és itt a karján lévö piros,Ü.T.feliratú szalagra mutatott),addig én magának is L.János százados,ügyeletes tiszt vagyok!"
Hülyék mindig voltak és mindig is lesznek.
Üdv:suzu
A füzér
A 60-as évek végén,talán a 70-es évek elején történt,akkor amikor még voltak még kalauzos buszok,villamosok és bár kisérleteztek kalauz nélküli tömegközlekedéssel,még messze nem volt kiforrott dolog.Annyiban modernizálták a foglalkozásukat,hogy már ültek egy számukra elkerített részben a hátsó ajtónál és onnét üvöltöztek,"hogy tessék csak elöbbre,van ott még hely!",jegyet adtak,pénzt kezeltek,lyukasztottak,csengettek és az ö engedélyükkel lehetett abalakot,vagy tetöszellözöt nyitni,zárni.Egy meleg,nyári napon a Margit szigeti Palatinus strandon voltam a két,Dongó lopásban résztvevö barátommal.Hazafelé már nem volt nagyobb névértékü pénzünk,megettünk a Palán koponyánként vagy 3-4,50 filléres fagyit,csak apró maradt,az is a legapróbb fajtából,amit arra szántunk,hogy a Kalefig,Moszva térig csilivel menjünk,onnét pedig gyalog Hüvibe.A villamosra felszállva kértem három jegyet,fizetni pedig az apróval tudtam,ami ebben az esetben lyukas két filléresekböl állt,amit pöckölösnek is hívtunk,mert mindenki utálta,de én mint"öröksóher"szorgalmasan gyüjtöttem.A csóróságom amúgy is legendás volt,a suliban sokan avval cikiztek,hogy azért nem engednek templomba,mert kölcsön akarok kérni az egértöl... A célszerüség érdekében a két filléreseket felfüztem cukorspárgára és amikor fizetéskor átadtam a klajzinak a majd 200 darab,két fillérekböl álló füzért,az dülledt szemmel bámulta,aztán egy vigyorral a pofáján az ujján jól megpörgette és kib@szta a mögötte lévö ablakon,egyenesen a Dunába.Azért a Moszváig mehettünk tujával..
A trükk
A 70-es években majdnem mindig kijártunk a BNV-re,föleg az öszire,ahol inkább a fogyasztói cuccok voltak kiállítva.Sokszor jött velünk Kukszi nevü barátunk,aki állandóan éhes volt,nyomott vagy 100 kilót és számára egy 60 kilós krapek,az ö szavaival élve,csak gépcérna volt.Kukszi idösebb volt nálunk pár évvel és a vele szemben lakó ober burzsuj tetöfedö maszeknál végzett alkalmanként melót.A tetöfedö jó kapcsolatainak köszönhetöen állandóan külföldre járt,többször látta a tengert,mint mi a Balatont és ezekröl az utakról mindig hozott haza valami számunkra csúcsnak számító dolgot,a piezóelektromos gyújtótól,a mühányásig mindent.Egy alkalommal,amikor a kiállításon a lacikonyhák felé tekeregtünk,a beles Kukszi azt mondta,hogy ö már nem bírja tovább,neki zabálni kell valamit.Mikor kérdeztük,hogy mégis hogyan,hiszen nincs egy árva kanyink se,azt válaszolta,hogy ö ismer egy trükköt,amit olvasott,hallott,vagy saját maga talált ki és amihez a gazdag munkaadója által a kellék is meg van.Elöhúzta a kelléket,ami egy eredetihez megszólalásig hasonlító mütakony volt.Odament az asztalokhoz,ahol éppen egy középkorú faszi kezdte volna enni a kolbászt zsömlével.Erre ez a farok az orrába dugta azt az izét,azt a müfikát és elkezdte lóbálni a krapek szeme elött.A hapsi próbálta menteni a menthetöt,elfordult,de ez a szemét ráragadt,mint szar a tangára és tovább hintáztatta a"Nyugat"csodás termékét,míg végül az illetö feladta,a dagadt pedig jóízüen felfalta a már szabad flamót.Kukszi teljesen el volt szállva magától,már tervet dolgozott ki,hogy hogyan fog ülöhelyet szerezni a szintén birtokában lévö müokádékkal.Az elsö kinálkozó lehetöségnél,amikor elég sokan voltunk ahhoz,hogy a dagadt bátor legyen,ki is próbálta,szintén a BNV-re menet a buszon.Odaállt egy talpig kirúzsozott nö elé és lilára pumpált fejjel kiejtette szájából a rókát.A hatás nem maradt el,nem egy,legalább 3-4 székröl ugrottak fel,a csillógó répafözelékre hasonlitó müanyag láttán,ez a pöcs pedig,mint egy király a trónra,úgy ült le és forglódott,mint a varjú,pedig mindenki úgy nézett rá,mint egy darab szarra.Öt ezt a legkevésbé sem zavarta,a megállónál lazán zsebébe tömte a mücsandát,amitöl néhányan valóban öklendezni kezdtek.A lacikonyhákhoz érve Kukszi már a másik kelléke után kotorászott,most egy fiatal nö elött akarta eljátszani a"náthást".Mi inkább hátrébb húzódtunk,már a buszon is ciki volt,amit a hájas müvelt,a csinos punci elött pedig nem akartuk égetni magunkat,hogy ez az idióta velünk van.Jobban is tettük,mert ahogy ez a lökött elkezdte a müsorát,a csaj elkezdett kiabálni,mint egy ószeres,mire odaugrott egy akkora faszi,mint egy szekrény,a Kukszinak lenyomott egy akkora bóbitást,hogy a müfika helyet cserélt az igazival,Kukszi pedig leseggelt a murvára.Az eset után visszavett magából dagadt barátunk és áttért kevésbé veszélyes dolgokra.Olyan cuccokkal villogott,mint golyóstoll vetközö növel,vagy pisztoly öngyújtó,bár ezekkel csak úgy szerezhetett kaját,ha eladta öket...
A seregben
1980 január 2-án,egy szerdai napon vonultam be Budaörsre,egy ú.n.Hiradós zászlóaljhoz.A híradós az én esetemben azt jelentette,hogy telefonkábelt fektettünk,melóztunk.Katonai zsargonban"Dombelhárító"volt a nevünk.A 3 hónapos alapkiképzésen és a kötelezö gyakorlotokon kivül végig civil területeken fektettük a csöveket,amibe késöbb a Posta behúzta a telefonkábeleket.Nekem szerencsém volt,az esküig és az utána következö két hónapban néha vezethettem a garázsban álló zöldes-barna P 10-est,mint futár,a másik"bajtárs"pedig fuvarozhatta egy oldalkocsis Ural Dnyeperen a kiképzö tisztet.Gyalogoltunk Budaörsröl a tétényi fennsíkig,ahol olyan baromságokat tanultunk,hogy mi a teendö atomvillanás esetén."Jól megnézni,mert többet úgysem látod,marha!",mondogattuk miközben gyalogsági ásóval ástunk páncél fedezéket a csupa szikla talajba.Kikerülve a területre,ahol egész nap a nyeles dózer volt a fegyverünk,elkezdödtek a linkelések.100-as PVC csöveket fektettünk,5m-es szálakban,amiböl kb 10 % szigorúan el lett lopva és el lett adva,ill.elcserélve piára,mert ez kiváló lefolyócsö anyag volt.Volt kolléga,aki még balesetet is okozott azáltal,hogy eladta a petróleumlámpákat is a piros jelzölámpákból,amik a munkagödör széleit szolgálták jelölni.Postás IFA-val hordoztak,meg egy VOLÀn-os Zillel,az IFA szerszámos ládájában mindig piát csempésztünk,egészen a lebukásig.Késöbb,amikor levittek minket Szegedre a Vorosilov laktanyába,a szalámigyár mögé,egy harcoló alakulathoz,ott fémkukában hoztuk be az anyagot,mert a saját szemetünket nekünk kellett kihordani.Látogatások alkalmával vodkával teleinjekciózott narancsot hozott az akkori barátnöm és mindenki csodálkozott,hogy mitöl van kurva jó kedvem 3 narancs után.Akkoriban nem volt gondom a piával olyan módon,mint késöbb,ott egyszerüen mindenki ivott,mert tiltva volt és az is kemény piás lett,aki elötte egy borizü almától is berugott.Persze nekem hamar hírem lett ott is,mert egy kimenö alkalmával találkoztam egykori szerelmemmel,a Gizivel,aki 10 kilóval nehezebb és két kis krambóval gazdagabb lett.Általa mindig sikerült piát becsempésznem,vagy a körletnél lévö vaskapunál,vagy ha kapuörségben voltam egyszerüen elsétált a kapu elött és beadta.Jól éltem addig,amig egy eltávozásról viszatéröben a kapunál motozásnál megtaláltáka mikádó ujjába dugott barackot.A törzsépület folyósójának háromszori felmosása után másnap kaptam 1 hónap helybenjárást,se kimenö se eltáv.Hogy valahogy a budán lakó barátnömet meg tudjam látogatni,beteget jelentettem és beutalót kaptam a Honvéd kórházba kivizsgálasra.A parancsnokom hülyébb lett,mint a szokásos és lila fejjel üvöltötte,hogy"Tudja mi a baja magának?Hogy katona és nem ihat!Nincs szükségünk olyan katonákra,akik dobiznak(kilógnak),a mezön várja öket a racka(így hívta a kurvákat),aztán 2 hónapig járnak a kórházba a tripperjüket kezelni!"Az ilyen melós alakulatoknál lévö tisztek amúgy is lekileg padlón voltak.Többségük valamikor harcoló alakulatnál volt,ahonnét valami általuk elkövetett hülyeség miatt helyezték a jóval kevesebb katonai értéket képviselö melós alakulatokhoz.Dörzsölt csibészek,vagy szük agyú parasztokkal szemben játszották az igazi katona szerepét,szánalmasak voltak.A legjobb példa erre 80 karácsonya.Én voltam beosztva körletügyeletre,az ügyeletes tiszt pedig egy ilyen bukott,valamikor a légierönél szolgáló kilós volt.Hibái ellenére egy valóban kemény krapek volt,ha nem lett volna sérült a büszkesége még jó fej is lehetett volna.Mivel a közelben lakott,a felesége jót akarva,ételhordóban hozott be neki egy kis hazait karácsony alkalmából,amit a következö szavakkal akart átadni ennek a kopasz idiótának;"Janikám,hoztam neked egy kis töltöttkáposztát,és.."Tovább nem jutott,mert ez a barom,mint egy állat elkezdett üvlteni a saját feleségével,hogy"Ide figyeljen asszonyom,Amig ez a karszalag rajtam van(és itt a karján lévö piros,Ü.T.feliratú szalagra mutatott),addig én magának is L.János százados,ügyeletes tiszt vagyok!"
Hülyék mindig voltak és mindig is lesznek.
Üdv:suzu
