Egyszer volt, hol nem volt, volt egy ember kinek bajsza volt kender,
túl az Óperencián, de a Tiszán innen, élt éldegélt egy pici házban a síkság közepén.
Nos, ennek a Kenderbajuszú embernek volt egy vidéki boltja, amit becsukott, de az emberek közül sokan visszajártak hozzá talán jóindulatból talán megszokásból, de ezt döntse el ki-ki maga. Történt egyszer egy fagyos reggelen, egy idős bácsi kopogtatott a kapun, a Kenderbajuszú ember kinyitotta neki az ajtót, hogy üdvözölje, hiszen régen látták egymást, talán még a múlt nyáron mikor az öregember motoros drót szamarával gondja volt.
Szó szót követett a Kenderbajuszú beinvitálta a Kisöreget az üresen álló boltba, mert kint a köd bele ivódott mindkettőik csontjaiba is. Telt múlt az idő felhozódtak a régi történetek egészségről, betegségről s a régi motoros időkről is, a Kisöreg megjegyezte, hogy az ő ketyegőjére is ráférne egy motorgenerál, de a Kenderbajuszú elütötte a dolgot azzal, hogy megcsinálja a kisöregnek azt is csak az alkatrész beszerzését biza már nem vállalja. Kenderbajuszú akkor figyelmes lett a kisöreg bukósisakjára, ami egy kiszolgált nevesincs Kínai piacos cucc volt. A közepén egy égtelen nagy repedéssel.
Ejj Bátyám Uram aztán nem szellős ez a kobak magának _mondta a Kenderbajuszú_
De kedves Öcsém _de akár a fiának is fogadhatta a Kenderbajuszút_ bizony az , ezt még amikor a drót szamarat vettem akkor selejtezte ki nekem az unoka vőm, de annak is van már vagy 10 éve lassan.
Viszont nekem már nem nagyon lehet kapni ilyent, mert nagy fejszerkezettel rendelkezem.
No, Bátyám-uram magának szerencséje van, hogy Kedves-öccsének szólított mer, nekem van ilyen sisakom, csak a műanyagüvegjét kell, megkeressem._eltűnt a kamrában a Kenderbajuszú és nem hallotta mit mond a kisöreg. Talán a pénzről, de nem figyelte mert már más járt a fejébe.
A kenderbajuszú emlékezett rá hogy volt egy extra méretű sisakja nem márkás ugyan, de a kisöreg drót szamarára pont jó lenne nem olyan szellős, mint a másik, de CE minősítővel ellátott, így ha baj van még véd is valamit a kisöregen nem csak a fej díszítést szolgálja. Már régebben gondolkodott felrakja, árverésre 1 pengőért hát adnak, amit adnak, csak ne foglalja a helyet a kamrájában, most úgy gondolta jobb helyet talált neki.
Nagy sebbel, lobbal kihozta a sisakot a Kisöregnek, aki hosszas unszolás után felpróbálta a kobakot.
Tetszett neki a kobak, csak a sötét plexiüveg nem, de mikor mondta a kenderbajuszú, hogy van sima is nem látta megnyugodni a Kisöreget.
Viszont, látta a Kenderbajszú a Kisöreg szabódását és új farmával állt elő.
Ejnye, Bátyám-uram ajánlok én magának egy üzletet, mivel az maga sisakja úgy is olyan régi, hogy annak muzeális értéke van, azt ajánlanám, cseréljük el szőrt a szőrbe a kettőt, nekem meg, majd jó lesz a magáé farsangkor riogatni a Jányokat az utcán, így magának nem lesz olyan szellős a kobakja, na itt a kezem nem disznóláb csapjon bele, aztán el van boronálva a dolog.
A Kisöreg szabódozott, egy pár percig, de aztán bele csapott a Kenderbajuszú markába.
Az „üzlet” megköttetett.
A Kenderbajuszú látta a Kisöreg arcán a boldogságot. De amit most ez jelentett neki, más karácsonykor nem fogta el így ez az érzés, s így a Kenderbajuszú is szerzett valakinek egy szép karácsonyt, magának is a legszebb ünneppé tette a mostanit.
Megölelték egymást és elköszöntek, békés Karácsonyt kívánva majd a Kisöreg felvette az új kobakot, és oldalba rúgta a drót szamarat, hogy hazafelé vegye az útját a hideg szőtte fagyos téli úton.
Itt a vége fuss el véle…..
Mese volt? igaz volt?
Ps.: De ne a bejgliben, és a terített roskadó asztalban s a fényes díszített csillogó fenyőben, hanem a szívetekben lelketekben legyen Karácsony!
Békés ünnepet, s jó egészséget kívánok!!
túl az Óperencián, de a Tiszán innen, élt éldegélt egy pici házban a síkság közepén.
Nos, ennek a Kenderbajuszú embernek volt egy vidéki boltja, amit becsukott, de az emberek közül sokan visszajártak hozzá talán jóindulatból talán megszokásból, de ezt döntse el ki-ki maga. Történt egyszer egy fagyos reggelen, egy idős bácsi kopogtatott a kapun, a Kenderbajuszú ember kinyitotta neki az ajtót, hogy üdvözölje, hiszen régen látták egymást, talán még a múlt nyáron mikor az öregember motoros drót szamarával gondja volt.
Szó szót követett a Kenderbajuszú beinvitálta a Kisöreget az üresen álló boltba, mert kint a köd bele ivódott mindkettőik csontjaiba is. Telt múlt az idő felhozódtak a régi történetek egészségről, betegségről s a régi motoros időkről is, a Kisöreg megjegyezte, hogy az ő ketyegőjére is ráférne egy motorgenerál, de a Kenderbajuszú elütötte a dolgot azzal, hogy megcsinálja a kisöregnek azt is csak az alkatrész beszerzését biza már nem vállalja. Kenderbajuszú akkor figyelmes lett a kisöreg bukósisakjára, ami egy kiszolgált nevesincs Kínai piacos cucc volt. A közepén egy égtelen nagy repedéssel.
Ejj Bátyám Uram aztán nem szellős ez a kobak magának _mondta a Kenderbajuszú_
De kedves Öcsém _de akár a fiának is fogadhatta a Kenderbajuszút_ bizony az , ezt még amikor a drót szamarat vettem akkor selejtezte ki nekem az unoka vőm, de annak is van már vagy 10 éve lassan.
Viszont nekem már nem nagyon lehet kapni ilyent, mert nagy fejszerkezettel rendelkezem.
No, Bátyám-uram magának szerencséje van, hogy Kedves-öccsének szólított mer, nekem van ilyen sisakom, csak a műanyagüvegjét kell, megkeressem._eltűnt a kamrában a Kenderbajuszú és nem hallotta mit mond a kisöreg. Talán a pénzről, de nem figyelte mert már más járt a fejébe.
A kenderbajuszú emlékezett rá hogy volt egy extra méretű sisakja nem márkás ugyan, de a kisöreg drót szamarára pont jó lenne nem olyan szellős, mint a másik, de CE minősítővel ellátott, így ha baj van még véd is valamit a kisöregen nem csak a fej díszítést szolgálja. Már régebben gondolkodott felrakja, árverésre 1 pengőért hát adnak, amit adnak, csak ne foglalja a helyet a kamrájában, most úgy gondolta jobb helyet talált neki.
Nagy sebbel, lobbal kihozta a sisakot a Kisöregnek, aki hosszas unszolás után felpróbálta a kobakot.
Tetszett neki a kobak, csak a sötét plexiüveg nem, de mikor mondta a kenderbajuszú, hogy van sima is nem látta megnyugodni a Kisöreget.
Viszont, látta a Kenderbajszú a Kisöreg szabódását és új farmával állt elő.
Ejnye, Bátyám-uram ajánlok én magának egy üzletet, mivel az maga sisakja úgy is olyan régi, hogy annak muzeális értéke van, azt ajánlanám, cseréljük el szőrt a szőrbe a kettőt, nekem meg, majd jó lesz a magáé farsangkor riogatni a Jányokat az utcán, így magának nem lesz olyan szellős a kobakja, na itt a kezem nem disznóláb csapjon bele, aztán el van boronálva a dolog.
A Kisöreg szabódozott, egy pár percig, de aztán bele csapott a Kenderbajuszú markába.
Az „üzlet” megköttetett.
A Kenderbajuszú látta a Kisöreg arcán a boldogságot. De amit most ez jelentett neki, más karácsonykor nem fogta el így ez az érzés, s így a Kenderbajuszú is szerzett valakinek egy szép karácsonyt, magának is a legszebb ünneppé tette a mostanit.
Megölelték egymást és elköszöntek, békés Karácsonyt kívánva majd a Kisöreg felvette az új kobakot, és oldalba rúgta a drót szamarat, hogy hazafelé vegye az útját a hideg szőtte fagyos téli úton.
Itt a vége fuss el véle…..
Mese volt? igaz volt?
Ps.: De ne a bejgliben, és a terített roskadó asztalban s a fényes díszített csillogó fenyőben, hanem a szívetekben lelketekben legyen Karácsony!
Békés ünnepet, s jó egészséget kívánok!!
