Gondoltam gyors túlesek ezen a blogírós dolgon, nehogy már kimaradjak belőle
Mi más is lehetne a téma, mint ez az év...az enyém. (Sajnos nem szó szerint így történt
)
Menet közben azt hittem az eleje nagyon rossz volt, aztán a közepén úgy éreztem nincs semminek értelme, a végén pedig nagyon jó volt; igaz még egy pár nap van hátra. Az eleje azért volt rossz, hiszen válságba jutott a kapcsolatom a Fiam apjával. Mindig is azt hittem együtt éljük le az életünket...de nem így történt. Év közepén végre 'rászántam' magam -persze hosszas megfontolás után, nem hirtelen döntés volt-, elküldtem az élettársam, mert be kellett látnom, mindenkinek így lesz a jobb, de legfőképp a Fiúnknak, Ákosnak. Furcsa volt mindenkinek az új helyzet, de lassan kezdtünk belerázódni. Na és utólag most örülök, hogy nem volt házasság, így nem lettem elvált, és még előttem áll ez a csodálatos dolog, mert még ebben az életemben mindenképp meg akarok házasodni
Volt egy kósza kapcsolatom, de vége lett. Aztán jött Ákosnak az 'apahiány', és kezdett minden egyre rosszabb lenni. Nincs munkám, ketten lakunk Ákival egy saját kertes házban, és ugye a számlák jönnek...én társ nélkül, Ákos apa nélkül (persze azért látogatja, nincs elhanyagolva)...Nagyon nehéz időszak volt! Kínos kérdések nem voltak a részéről, hiszen mindig mindent elmagyaráztam neki, a lehetőségekhez képest, és 5 éves létére annyira hihetetlenül felfog és ért mindent. 
Ennek ellenére sokszor kiborult, sírt órákat az apja után, hisztis lett, és mikor ilyennek láttam, akkor annyira nyomorultul éreztem magam
Nincs annál rosszabb, mint amikor a gyermeked látod szenvedni, és igazán nem tudsz rajta segíteni. Emiatt is, meg a rengeteg más egyéb gond miatt magamba zuhantam, még a rokonokkal, haverokkal sem találkoztam, a házból sem volt kedvem kimozdulni, napokig nem volt bekapcsolva a telóm, nem akartam senkivel beszélni...aztán persze testileg is belebetegedtem a dolgokba.
Majd lassan közeledett az év vége, és akkor TI képbe kerültetek! És Istenem, a lehető legjobbkor!!!
/Itt nem kezdelek megint fényezni titeket, hisz úgyis tudjátok a lényeget: őrültek vagytok, de imádnivalóak
/. Részt vettem 2 fantasztikus buliban veletek, és nagy örömömre az egyik itt volt Berényben! No meg itt a CSAMon aztán lehet egész nap lógni, mindig van itt valaki, és hamar felvidul az ember
Aztán megint kezdtek rosszul alakulni a dolgok: mindenki lebetegedett, szüleimet műtötték, ezért én voltam az ápoló, amit persze szívesen tettem, mégis azért megviselt, hogy a szeretteimet 'ilyen' állapotban kellett látnom, és emelett ugye a saját bajaim is megvoltak, el kellett adnom az egy szem Motoromat, aki különösen a szívemhez nőtt, hiszen gyerek voltam még, amikor megkaptam, és 10 évig volt az én Zöld Szörnyetegem-Szúnyog Robi; a Piteparty óta sehol sem voltam, senkivel sem találkoztam időhiány és betegség miatt, még a netet is hanyagolnom kellett, a boltba 2-3 naponta jártam, és onnan is siettem haza, beleborzongva gondoltam bele, hogy közeledik az első magányosan eltelő karácsonyom és szilveszter... elég volt!!! Míg édesapám ápoltam, átköltöztünk hozzá, mert egy pillanatra sem lehetett magára hagyni, és ott volt időm gondolkozni. Előtte nem sokkal olvastam Bae blogját, és hozzászólásokat erről az évről. Nos én rájöttem, hogy nekem nem rossz vagy épp jó évem volt: egyszerűen a VÁLTOZÁS éve volt! Mindenhez idő kell, és mindennek megvan a maga miértje. Sajnos-nem sajnos, a rosszat is meg kell élni, és szenvedni miatta ahhoz, hogy utána lássuk, mégsem olyan szörnyű volt, hisz már tényleg csak jobb jöhet! Tragikusan éltem meg sok mindent, de most rájöttem, hogy jó döntést hoztam, mindennek így kellett történnie. A társtalanságban is megtaláltam a jót: büntetlenül ehetek hagymát:kac-kac:, nem kell más szokásaihoz igazodnom, horkolás mentesek az éjszakák
~Persze titkon alig várom már, hogy az 'én emberem' rám találjon
~ ...
Megnyugodtam,már nem dühöng a lelkem. Rájöttem, hogy ez az év, és a sok rossz nem a dolgok vége! Pont ellenkezőleg: az eleje!!! Tehát a rossz (2010-es év) csak a kezdet volt, és a következő év/ek lesz/nek majd a 'vége', ami a jó lesz!
Azt hiszem, amikor rendeződik majd az életem, visszatekintve csak nevetni fogok 2010-en! Nem fogadok semmit, hisz amit eddig megfogadtam, szerettem volna, semmi sem jött össze, no de majd az újév hoz még sok kellemes meglepetést, érzem, és tudom is! Türelmesen kivárom a 'sorsom', és akkor biztos,hogy jó dolgok fognak történni!
Hullámvölgyek mindenki életében vannak, és lesznek is, de így szép és jó, hisz EZ AZ ÉLET! Az élet pedig úgy a jó, ha zajlik!
Ilyen pozitívan kívánok mindegyikőtöknek valóban nagyon boldog új évet, sok örömet, egészséget, és rengeteg CSAM bulit!!!
Szeretlek benneteket!
Mi más is lehetne a téma, mint ez az év...az enyém. (Sajnos nem szó szerint így történt
)Menet közben azt hittem az eleje nagyon rossz volt, aztán a közepén úgy éreztem nincs semminek értelme, a végén pedig nagyon jó volt; igaz még egy pár nap van hátra. Az eleje azért volt rossz, hiszen válságba jutott a kapcsolatom a Fiam apjával. Mindig is azt hittem együtt éljük le az életünket...de nem így történt. Év közepén végre 'rászántam' magam -persze hosszas megfontolás után, nem hirtelen döntés volt-, elküldtem az élettársam, mert be kellett látnom, mindenkinek így lesz a jobb, de legfőképp a Fiúnknak, Ákosnak. Furcsa volt mindenkinek az új helyzet, de lassan kezdtünk belerázódni. Na és utólag most örülök, hogy nem volt házasság, így nem lettem elvált, és még előttem áll ez a csodálatos dolog, mert még ebben az életemben mindenképp meg akarok házasodni
Volt egy kósza kapcsolatom, de vége lett. Aztán jött Ákosnak az 'apahiány', és kezdett minden egyre rosszabb lenni. Nincs munkám, ketten lakunk Ákival egy saját kertes házban, és ugye a számlák jönnek...én társ nélkül, Ákos apa nélkül (persze azért látogatja, nincs elhanyagolva)...Nagyon nehéz időszak volt! Kínos kérdések nem voltak a részéről, hiszen mindig mindent elmagyaráztam neki, a lehetőségekhez képest, és 5 éves létére annyira hihetetlenül felfog és ért mindent. Ennek ellenére sokszor kiborult, sírt órákat az apja után, hisztis lett, és mikor ilyennek láttam, akkor annyira nyomorultul éreztem magam Nincs annál rosszabb, mint amikor a gyermeked látod szenvedni, és igazán nem tudsz rajta segíteni. Emiatt is, meg a rengeteg más egyéb gond miatt magamba zuhantam, még a rokonokkal, haverokkal sem találkoztam, a házból sem volt kedvem kimozdulni, napokig nem volt bekapcsolva a telóm, nem akartam senkivel beszélni...aztán persze testileg is belebetegedtem a dolgokba. Majd lassan közeledett az év vége, és akkor TI képbe kerültetek! És Istenem, a lehető legjobbkor!!!
/Itt nem kezdelek megint fényezni titeket, hisz úgyis tudjátok a lényeget: őrültek vagytok, de imádnivalóak/. Részt vettem 2 fantasztikus buliban veletek, és nagy örömömre az egyik itt volt Berényben! No meg itt a CSAMon aztán lehet egész nap lógni, mindig van itt valaki, és hamar felvidul az ember Aztán megint kezdtek rosszul alakulni a dolgok: mindenki lebetegedett, szüleimet műtötték, ezért én voltam az ápoló, amit persze szívesen tettem, mégis azért megviselt, hogy a szeretteimet 'ilyen' állapotban kellett látnom, és emelett ugye a saját bajaim is megvoltak, el kellett adnom az egy szem Motoromat
, aki különösen a szívemhez nőtt, hiszen gyerek voltam még, amikor megkaptam, és 10 évig volt az én Zöld Szörnyetegem-Szúnyog Robi; a Piteparty óta sehol sem voltam, senkivel sem találkoztam időhiány és betegség miatt, még a netet is hanyagolnom kellett, a boltba 2-3 naponta jártam, és onnan is siettem haza, beleborzongva gondoltam bele, hogy közeledik az első magányosan eltelő karácsonyom és szilveszter... elég volt!!! Míg édesapám ápoltam, átköltöztünk hozzá, mert egy pillanatra sem lehetett magára hagyni, és ott volt időm gondolkozni. Előtte nem sokkal olvastam Bae blogját, és hozzászólásokat erről az évről. Nos én rájöttem, hogy nekem nem rossz vagy épp jó évem volt: egyszerűen a VÁLTOZÁS éve volt! Mindenhez idő kell, és mindennek megvan a maga miértje. Sajnos-nem sajnos, a rosszat is meg kell élni, és szenvedni miatta ahhoz, hogy utána lássuk, mégsem olyan szörnyű volt, hisz már tényleg csak jobb jöhet! Tragikusan éltem meg sok mindent, de most rájöttem, hogy jó döntést hoztam, mindennek így kellett történnie. A társtalanságban is megtaláltam a jót: büntetlenül ehetek hagymát:kac-kac:, nem kell más szokásaihoz igazodnom, horkolás mentesek az éjszakák ~Persze titkon alig várom már, hogy az 'én emberem' rám találjon~ ...Megnyugodtam,már nem dühöng a lelkem. Rájöttem, hogy ez az év, és a sok rossz nem a dolgok vége! Pont ellenkezőleg: az eleje!!! Tehát a rossz (2010-es év) csak a kezdet volt, és a következő év/ek lesz/nek majd a 'vége', ami a jó lesz!
Azt hiszem, amikor rendeződik majd az életem, visszatekintve csak nevetni fogok 2010-en! Nem fogadok semmit, hisz amit eddig megfogadtam, szerettem volna, semmi sem jött össze, no de majd az újév hoz még sok kellemes meglepetést, érzem, és tudom is! Türelmesen kivárom a 'sorsom', és akkor biztos,hogy jó dolgok fognak történni!
Hullámvölgyek mindenki életében vannak, és lesznek is, de így szép és jó, hisz EZ AZ ÉLET! Az élet pedig úgy a jó, ha zajlik!
Ilyen pozitívan kívánok mindegyikőtöknek valóban nagyon boldog új évet, sok örömet, egészséget, és rengeteg CSAM bulit!!!
Szeretlek benneteket!
