Mielőtt legközelebb egy pletykát adnál tovább, gondolj az alábbi kis történetre:
Az ókori Görögországban Socrates (469-399 i.e.) széles körben ismert volt bölcsességéről. Egy nap egyik ismerőse rohant hozzá izgatottan s mondta:
"Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?"
"Na várjál csak " mondta Socrates, "mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a 'hármas szűrőpróbán!"
"Hármas szűrő??" kérdi az ismerős.
"Igen" folytatta Socrates, "mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az 'Igazság'. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?"
"Nem," mondja az ember, "tulajdonképpen csak most hallottam!"
"Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a 'Minőséget'. Amit hoztál, az valami jó hír?"
"Nem, sőt éppen ellenkezőleg..."
"Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?"
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta:
"Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a 'Hasznosság' szűrön. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?"
"Háát... nem hiszem..."
"Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani??"
Az ember kissé zavarodottan és szégyenkezve odébbállt.
Ez a kis történet példázza, hogy miért volt Socrates nagy filozófus és miért volt nagy megbecsülésben része akkor is és azóta is.
...ja, és azt is, hogy miért nem tudta meg soha, hogy a felesége megcsalta Diogenes-szel...
"Socrates, tudod mit hallottam Diogenesről?"
"Na várjál csak " mondta Socrates, "mielőtt bármit is mondanál, át kell menjél a 'hármas szűrőpróbán!"
"Hármas szűrő??" kérdi az ismerős.
"Igen" folytatta Socrates, "mielőtt elmondod a Diogenesről hallottakat, szűrjük le, amit mondani akarsz. Az első szűrő az 'Igazság'. Teljesen biztos vagy abban, hogy amit hallottál, az a tiszta igazság?"
"Nem," mondja az ember, "tulajdonképpen csak most hallottam!"
"Rendben van, szóval nem tudod, hogy a hír igaz-e vagy sem. Lássuk hát a második szűrőt, a 'Minőséget'. Amit hoztál, az valami jó hír?"
"Nem, sőt éppen ellenkezőleg..."
"Szóval akkor te akarsz valami rosszat mondani Diogenesről, amiről azt sem tudod, hogy igaz-e vagy sem?"
Az ember vállat vont és egy kicsit már röstellte magát. De Socrates folytatta:
"Még mindig van esélyed arra, hogy a próbát kiálld, ha átmégy a 'Hasznosság' szűrön. Tehát amit Diogenesről hallottál, abból van-e nekem valami hasznom?"
"Háát... nem hiszem..."
"Nos, ha így áll a dolog, hogy a híred nem is biztos, hogy igaz, nem is jó és nem is hasznos, akkor miért kellene akárkinek is elmondani??"
Az ember kissé zavarodottan és szégyenkezve odébbállt.
Ez a kis történet példázza, hogy miért volt Socrates nagy filozófus és miért volt nagy megbecsülésben része akkor is és azóta is.
...ja, és azt is, hogy miért nem tudta meg soha, hogy a felesége megcsalta Diogenes-szel...
