Van ez a nosztalgia fórum, nekem nagyon tetszik: eszembe jutnak a régi csokik, az elmúlt idők kedvencei, a tárgyak, az illatok, az érzések... meg az oviban a délutánok amikor ősszel langyosan sütött a nap és a kétméteres mászóka tetején verekedtünk, mert valaki azt mondta tökjó fej a Nagyim, és holnaptól az övé is... 
Motoros nosztalgia topicot is kéne írnia valakinek! Beleírhatnánk, hogy kinek hogy kezdődött a motorozás... amikor a pancsi robogó elején ácsorogtam és anyám húzta a gázt... az az első bukfenc a gátoldalban a Babettával (az ősök sosem tudták meg miért lettem kék-zöld, szigorúan a 12évesek privát ügyeként kezeltem a dolgot), az MZ amikor lukasra égette a vádlit a kipufogóval...
Az első rózsaszín robesz (Yamaha Mint, 47 cm3), amit másnap már metálkékre fújtunk, aztán egy hónap múlva végre ráültem, és onnantól kezdve nem bírtak lepajszerolni róla... Aztán a 70-es dugóra cserélt Champ, a 125-ös Beluga, amivel háromszor kaptak el zsaruk, de mindig kidumáltam magam, kivéve amikor elfelejtettem, hogy már lejárt a B-s jogsim, és utas is ült mögöttem akinek nem volt bukója... No akkor kaptam egy 5000-es csekket, amit boldogan fizettem ki, mert minden csak nézőpont kérdése. A Motorlandos pizzázós társaság, amikor a Reni bevitte a görényét az étterembe, és aztán nem annyira titkoltan kézről-kézre simogattuk a jószágot... ahonnan még mindig megvan néhány jóbarát...
Aztán végre sikerült összevakarni annyi zsét, hogy beiratkozzak a korlátlanra. Páv II vizsgára kellett menni, és emlékszem 1-2 feladatnyi különbség volt a tűzoltós szirénás Páv III-tól, a mentős és tűzoltó fiúkkal egész jól lehetett közben haverkodni. Két hét múlva meg azon morogtam, hogy nekem huszonévesen pávoznom kell, a nyannyer meg elfelejti a tükröt meg az indexet is, majdnem elmázol, no annak nem kell...
Ahogy a Peyton motorostanulós riportjait olvasgatom, eszembe jutnak a saját gyakorlós óráim. Az oktató jó érzékkel minden kezdőnek először a szétnyűtt szocit adta, amit ha lefullasztottál, 66-szor kellett berúgni, mire beindult. És ha rossz kedve volt a vasnak, akkor sípcsonton is ütött bosszúból, nem a finomabbik módon... Akkor ülhettél jobb vasra, amikor már egy órát sikerült végigcsinálni úgy, hogy az nem fulladt le. Mekkora öröm volt átülni a 250-es másik szocira ami életképes is volt, aztán meg a CB Hondára! A muslicás vigyor megvolt!
Aztán a Lucifair kölcsönadta az öreg CX500-asát rutinozni a vizsga előtt, a Terep meg a terepre való Hondáját... Mekkora boldogság volt, hogy már mások is odaadják a vasat, és a parkolókban a kavicsokat kerülgettem...közben pedig a fiúk sokkal több mindent elmondtak, mint amit az oktató... Aztán egy esős napon, a legutolsó őszi időponton sikerült a forgalom vizsga, és érdekesmód onnantól kezdve csak egyetlen egyszer, a Margit-szigeten zaklattak a Belugával a yardok (volt némi jogalapjuk rá, de rendesek voltak és én meg nagyon szőke...). Aztán volt két év szünet, és végre jött a Lóóó... No de az már egy másik történet...
Szóval jó dolog visszagondolni a "régi szép időkre". Az akkori küzdelmek idővel megszépülnek, azok adják a töltetet... van min vigyorogni az havasesős latyak felett...
Motoros nosztalgia topicot is kéne írnia valakinek! Beleírhatnánk, hogy kinek hogy kezdődött a motorozás... amikor a pancsi robogó elején ácsorogtam és anyám húzta a gázt... az az első bukfenc a gátoldalban a Babettával (az ősök sosem tudták meg miért lettem kék-zöld, szigorúan a 12évesek privát ügyeként kezeltem a dolgot), az MZ amikor lukasra égette a vádlit a kipufogóval...
Az első rózsaszín robesz (Yamaha Mint, 47 cm3), amit másnap már metálkékre fújtunk, aztán egy hónap múlva végre ráültem, és onnantól kezdve nem bírtak lepajszerolni róla... Aztán a 70-es dugóra cserélt Champ, a 125-ös Beluga, amivel háromszor kaptak el zsaruk, de mindig kidumáltam magam, kivéve amikor elfelejtettem, hogy már lejárt a B-s jogsim, és utas is ült mögöttem akinek nem volt bukója... No akkor kaptam egy 5000-es csekket, amit boldogan fizettem ki, mert minden csak nézőpont kérdése.
A Motorlandos pizzázós társaság, amikor a Reni bevitte a görényét az étterembe, és aztán nem annyira titkoltan kézről-kézre simogattuk a jószágot... ahonnan még mindig megvan néhány jóbarát...Aztán végre sikerült összevakarni annyi zsét, hogy beiratkozzak a korlátlanra. Páv II vizsgára kellett menni, és emlékszem 1-2 feladatnyi különbség volt a tűzoltós szirénás Páv III-tól, a mentős és tűzoltó fiúkkal egész jól lehetett közben haverkodni. Két hét múlva meg azon morogtam, hogy nekem huszonévesen pávoznom kell, a nyannyer meg elfelejti a tükröt meg az indexet is, majdnem elmázol, no annak nem kell...
Ahogy a Peyton motorostanulós riportjait olvasgatom, eszembe jutnak a saját gyakorlós óráim. Az oktató jó érzékkel minden kezdőnek először a szétnyűtt szocit adta, amit ha lefullasztottál, 66-szor kellett berúgni, mire beindult. És ha rossz kedve volt a vasnak, akkor sípcsonton is ütött bosszúból, nem a finomabbik módon... Akkor ülhettél jobb vasra, amikor már egy órát sikerült végigcsinálni úgy, hogy az nem fulladt le. Mekkora öröm volt átülni a 250-es másik szocira ami életképes is volt, aztán meg a CB Hondára! A muslicás vigyor megvolt!
Aztán a Lucifair kölcsönadta az öreg CX500-asát rutinozni a vizsga előtt, a Terep meg a terepre való Hondáját... Mekkora boldogság volt, hogy már mások is odaadják a vasat, és a parkolókban a kavicsokat kerülgettem...közben pedig a fiúk sokkal több mindent elmondtak, mint amit az oktató... Aztán egy esős napon, a legutolsó őszi időponton sikerült a forgalom vizsga, és érdekesmód onnantól kezdve csak egyetlen egyszer, a Margit-szigeten zaklattak a Belugával a yardok (volt némi jogalapjuk rá, de rendesek voltak és én meg nagyon szőke...). Aztán volt két év szünet, és végre jött a Lóóó...
No de az már egy másik történet...Szóval jó dolog visszagondolni a "régi szép időkre". Az akkori küzdelmek idővel megszépülnek, azok adják a töltetet... van min vigyorogni az havasesős latyak felett...
