Hát nemtom hogy vagytok vele, de vannak utasok, amelyeket jobb motoron sem bedrótozni, hanem meghagyni a jótékony némaságban... Majd elmondja, ha megálltunk... esetleg hazagyalogol ha nem tetszik.
A legjobb utas az, amelyiknek nincs jogsija semmire, nem akar beleugatni a vezetésbe, nem sikoltozik, nem veri a hátad, nem kapaszkodik a melledben, nem tépi le a karosszériaelemeket pánikrohamában és csöndben ül hátul, moccanás nélkül. Arra koncentrál, hogy fent maradjon, esetleg élvezi a tájat. Nem foglalkozik vele, hogy mit miért és hogyan csinálsz. Ül hátul, nézelődik, szükség esetén kapaszkodik és jólnevelten meg sem nyikkan. Ugyanez autóban istenkirály!
Volt egy exem, amelyik kocsiban, az anyósülésen ülve a végletekig képes volt 10 perc alatt felidegelni a kommentjeivel. Miért hagysz ekkora féktávolságot-bejön egy gyökér, miért engedted el a jobbról jövőt-világát nem tudja olyan tetű, miért nem csinálsz ezt, miért nem csinálsz azt, és egyébkéntisblablablablablaaaavauvauvau... Az elején még hittem a csodában, és magyarázgattam, mit miért csinálok úgy, ahogy. Hogy nem akarom lebontani az előttem menő hátulját, mert úgy érzem ide több fékút kell, és mert jobbkéz volt, mert szerintem ezért-azért... Nem fogta fel, hogy én másként vezetek és nekem az autóvezetés nem a napi harc levezető része, hanem csak egy szimpla közlekedési mód. Idővel rájöttem, jobb ha ő vezet. Na persze akkor is kommentelt, de legalább azt már nem vettem magamra, nem lett belőle családi veszekedés, csak legyintettem... Komolyan, olyan szinten felpiszkált agyilag, hogy a végén már direkt csináltam végveszélyes szitukat, csak hogy már kussban maradjon. Amikor 130-nál az autópályán este nyafogott hogy milyen lassan haladunk a hétvégi Balatonról hazagurulókkal, mondtam okés, megyünk 170-et, úgyis a te nevedre jön ki majd a csekk... No persze olyankor már annyira nem volt sietős. Volt olyan, hogy utasként a finomabb idegzetű kolléganőm másnap megkérdezte, hogy bírom én ezt hallgatni állandóan... Mondtam neki: csukott füllel, kizárólag utasként, mert sofőrnek lenni vele idegroham.
No de a legdrámaibb utasom nem is motoron volt, hanem kocsiban. Haveri társaság, buli előtt alapozópia, aki még nem ivottés nem is akar, vigye az az autót. Ugatós anyósülésre be, barátnője előre szólt, hogy lesz komment. Körút, szombat esti dugó, bénázók, hétvégi majomparádésok, gyökkettővel haladunk. Utaska kommentelget, gyalogost, villamosvezetőt, galambokat, aztán bekóstolgat. Mondom neki, gyalog mész ha nem fogod be. Kicsit elhallgat, majd elveszti a fonalat, folytatja. Nem vártam meg, míg a másik négy emberrel a hátam mögött a végletekig felidegesít ez is.
Megálltam az Oktogon kellős közepén, a cammogó dugóban, átnyúltam rajta és kibasztam az ajtót mellette. A járdáig eltalálsz, aztán megkérded valakitől a kocsma címét és ott találkozunk. Kiderült mennyire nyers vagyok és faragatlan. Hát istenem, ilyen genya vagyok...
De hogy ő mit káromkodott össze és ócsárolt másokat odáig, az fel sem merült...Az ilyenek fel se fogják mennyire idegesítő amit csinálnak!
Na szóval, óvakodj az ugatós utastól!
A legjobb utas az, amelyiknek nincs jogsija semmire, nem akar beleugatni a vezetésbe, nem sikoltozik, nem veri a hátad, nem kapaszkodik a melledben, nem tépi le a karosszériaelemeket pánikrohamában és csöndben ül hátul, moccanás nélkül. Arra koncentrál, hogy fent maradjon, esetleg élvezi a tájat. Nem foglalkozik vele, hogy mit miért és hogyan csinálsz. Ül hátul, nézelődik, szükség esetén kapaszkodik és jólnevelten meg sem nyikkan. Ugyanez autóban istenkirály!
Volt egy exem, amelyik kocsiban, az anyósülésen ülve a végletekig képes volt 10 perc alatt felidegelni a kommentjeivel. Miért hagysz ekkora féktávolságot-bejön egy gyökér, miért engedted el a jobbról jövőt-világát nem tudja olyan tetű, miért nem csinálsz ezt, miért nem csinálsz azt, és egyébkéntisblablablablablaaaavauvauvau... Az elején még hittem a csodában, és magyarázgattam, mit miért csinálok úgy, ahogy. Hogy nem akarom lebontani az előttem menő hátulját, mert úgy érzem ide több fékút kell, és mert jobbkéz volt, mert szerintem ezért-azért... Nem fogta fel, hogy én másként vezetek és nekem az autóvezetés nem a napi harc levezető része, hanem csak egy szimpla közlekedési mód. Idővel rájöttem, jobb ha ő vezet. Na persze akkor is kommentelt, de legalább azt már nem vettem magamra, nem lett belőle családi veszekedés, csak legyintettem... Komolyan, olyan szinten felpiszkált agyilag, hogy a végén már direkt csináltam végveszélyes szitukat, csak hogy már kussban maradjon. Amikor 130-nál az autópályán este nyafogott hogy milyen lassan haladunk a hétvégi Balatonról hazagurulókkal, mondtam okés, megyünk 170-et, úgyis a te nevedre jön ki majd a csekk... No persze olyankor már annyira nem volt sietős. Volt olyan, hogy utasként a finomabb idegzetű kolléganőm másnap megkérdezte, hogy bírom én ezt hallgatni állandóan... Mondtam neki: csukott füllel, kizárólag utasként, mert sofőrnek lenni vele idegroham.
No de a legdrámaibb utasom nem is motoron volt, hanem kocsiban. Haveri társaság, buli előtt alapozópia, aki még nem ivottés nem is akar, vigye az az autót. Ugatós anyósülésre be, barátnője előre szólt, hogy lesz komment. Körút, szombat esti dugó, bénázók, hétvégi majomparádésok, gyökkettővel haladunk. Utaska kommentelget, gyalogost, villamosvezetőt, galambokat, aztán bekóstolgat. Mondom neki, gyalog mész ha nem fogod be. Kicsit elhallgat, majd elveszti a fonalat, folytatja. Nem vártam meg, míg a másik négy emberrel a hátam mögött a végletekig felidegesít ez is.
Megálltam az Oktogon kellős közepén, a cammogó dugóban, átnyúltam rajta és kibasztam az ajtót mellette. A járdáig eltalálsz, aztán megkérded valakitől a kocsma címét és ott találkozunk. Kiderült mennyire nyers vagyok és faragatlan. Hát istenem, ilyen genya vagyok...
De hogy ő mit káromkodott össze és ócsárolt másokat odáig, az fel sem merült...Az ilyenek fel se fogják mennyire idegesítő amit csinálnak!
Na szóval, óvakodj az ugatós utastól!