Úgy fest, ma ilyen mozis nap volt: Tussaud néni is vetített nekünk filmet, méghozzá négydimenziósat. Ez úgy működik, hogy kapsz egy 3Ds szemüveget, és megnézheted Ózt a Nagy Varázslót 17 percben, Judy Garlanddal a főszerepben, továbbá extra effektekkel: füstbefúvás, buborékok, szél (a tornádós jelenetben nagyon hideg volt a nézőtéren) és ha dobálóznak a filmben, akkor bizony az ülés is hátbavág. Fura volt.
Persze a kötelező tourist-fotózás itt sem maradhatott el, Barack Obama és Edward a vámpír társaságában csak pénzért lehetett lélekmásolatot kapni. Köszöntem, nem kértem. Lehetett volna Supermaneset is játszani, ez már izgisebb volt, hiszen rám adták volna a jelmezt, és a Greenbox-technológiának köszönhetően röpködhettem volna a város felett, de inkább ezt is kihagytam.
Ezután shoppingoltunk a világ legnagyobb áruházában a MACY'S-ben, már aki shoppingolt, mert engem az ilyenek kevésbé hoznak lázba. Mondjuk a gyerekosztályon amikor megláttam a cuki pici farmereket meg bőrdzsekiket meg motoros pólókat, akkor kis híján ellágyultam és azonnal gyereket akartam, de aztán mégsem. Ezen kívül csupán annyit tudok elmondani az ominózus boltról, hogy fából készült, nagyon szép régi mozgólépcsője van.
Ebédünket a Bubba&Gumpban fogyasztottuk, erről már meséltem. Elég nehéz volt olyan kaját találni, ami nem konzisztált rákot, de nagy nehezen teljesítettem a feladatot, és kis híján kipukkadtam a BBQ szószos-hagymás-disznóhúsos minihamburgertől, pedig a négyből csak kettőt tudtam megenni. Ellenben aki arra jár, feltétlenül kóstolja meg, mert nagyon finom. (Mondjuk a BBQ nekem amúgy is a gyengém.)
Ebéd után az NBC stúdió várt ránk, ahol megmutattak egy csomó díszletet, ahol borzalmasan izgi műsoroka tszoktak készíteni, kár, hogy mi ebből egyet sem láttunk itt Magyarországon. (illetve némelyiket lehet, hogy vetítik, de én ugye nem nézek tévét) Vannak persze a csatornának olyan sorozatai, amiket még én is ismerek (Jóbarátok, Office, Dr. House), de azt pont nem mutatták meg, hogy hol készül. Ettől függetlenül örülök, hogy bementünk. Itt volt tán az egyetlen értékelhető turistalehúzás: két önkéntes egy híradórészletet játszhatott el, időjárásjelentéssel, rövidhírekkel, súgógéppel, mindennel, ha nem lettem volna olyan szégyellős, lehet, hogy bevállaltam volna. Max nem veszem meg a végén a DVDt
Breaking news: miközben ezt írom, a nappaliban szól a híradó, amiből kiderül: az a pár szem eső, ami addig volt, amíg mi a stúdióban élvezkedtünk, New York más részein tornádókkal kísért vihart aratott (nyilván szelet vetett) egy nő meg is halt, mert rázuhant a fa a kocsijára.
Borzasztó mázlisták vagyunk.
NBC után Rockefeller Center, napnyugtakor, a szokott petting után hirtelen felindulásból 67 emeletet lifteztünk felfelé (a lift teteje átlátszó, marha látványos a dolog), és napnyugtakor is megtekintettük a várost. Megbámultuk, ahogy besötétedett, kigyúltak a fények, kivilágították a híres és nem híres épületeket (az Empire State Buildinget csak a szokásos fehérrel, de szeptember tizenegyedikén láttuk rajta az amerikai trikolort is messziről), de a fényképezőgép lemerült, szóval csak telefonnal kattintottam párat. Ez az élmény csak az enyém marad
Most már tuti, hogy tudnék itt élni.
Hiába, imádom a magasságot.
Persze a kötelező tourist-fotózás itt sem maradhatott el, Barack Obama és Edward a vámpír társaságában csak pénzért lehetett lélekmásolatot kapni. Köszöntem, nem kértem. Lehetett volna Supermaneset is játszani, ez már izgisebb volt, hiszen rám adták volna a jelmezt, és a Greenbox-technológiának köszönhetően röpködhettem volna a város felett, de inkább ezt is kihagytam.
Ezután shoppingoltunk a világ legnagyobb áruházában a MACY'S-ben, már aki shoppingolt, mert engem az ilyenek kevésbé hoznak lázba. Mondjuk a gyerekosztályon amikor megláttam a cuki pici farmereket meg bőrdzsekiket meg motoros pólókat, akkor kis híján ellágyultam és azonnal gyereket akartam, de aztán mégsem. Ezen kívül csupán annyit tudok elmondani az ominózus boltról, hogy fából készült, nagyon szép régi mozgólépcsője van.
Ebédünket a Bubba&Gumpban fogyasztottuk, erről már meséltem. Elég nehéz volt olyan kaját találni, ami nem konzisztált rákot, de nagy nehezen teljesítettem a feladatot, és kis híján kipukkadtam a BBQ szószos-hagymás-disznóhúsos minihamburgertől, pedig a négyből csak kettőt tudtam megenni. Ellenben aki arra jár, feltétlenül kóstolja meg, mert nagyon finom. (Mondjuk a BBQ nekem amúgy is a gyengém.)
Ebéd után az NBC stúdió várt ránk, ahol megmutattak egy csomó díszletet, ahol borzalmasan izgi műsoroka tszoktak készíteni, kár, hogy mi ebből egyet sem láttunk itt Magyarországon. (illetve némelyiket lehet, hogy vetítik, de én ugye nem nézek tévét) Vannak persze a csatornának olyan sorozatai, amiket még én is ismerek (Jóbarátok, Office, Dr. House), de azt pont nem mutatták meg, hogy hol készül. Ettől függetlenül örülök, hogy bementünk. Itt volt tán az egyetlen értékelhető turistalehúzás: két önkéntes egy híradórészletet játszhatott el, időjárásjelentéssel, rövidhírekkel, súgógéppel, mindennel, ha nem lettem volna olyan szégyellős, lehet, hogy bevállaltam volna. Max nem veszem meg a végén a DVDt
Breaking news: miközben ezt írom, a nappaliban szól a híradó, amiből kiderül: az a pár szem eső, ami addig volt, amíg mi a stúdióban élvezkedtünk, New York más részein tornádókkal kísért vihart aratott (nyilván szelet vetett) egy nő meg is halt, mert rázuhant a fa a kocsijára.
Borzasztó mázlisták vagyunk.
NBC után Rockefeller Center, napnyugtakor, a szokott petting után hirtelen felindulásból 67 emeletet lifteztünk felfelé (a lift teteje átlátszó, marha látványos a dolog), és napnyugtakor is megtekintettük a várost. Megbámultuk, ahogy besötétedett, kigyúltak a fények, kivilágították a híres és nem híres épületeket (az Empire State Buildinget csak a szokásos fehérrel, de szeptember tizenegyedikén láttuk rajta az amerikai trikolort is messziről), de a fényképezőgép lemerült, szóval csak telefonnal kattintottam párat. Ez az élmény csak az enyém marad
Most már tuti, hogy tudnék itt élni.
Hiába, imádom a magasságot.
Az utolsó képek, mielőtt meghalt a gép
