Kicsit elmaradtam, de így legalább tovább tart a sorozat
(ugye megígéritek, hogy szóltok, ha már unjátok?)
Ma volt az első olyan nap, ami hétköznapra esett - rögtön nem is volt olyan egyszerű bejutni a városba metróval. Nem ülőhely, de álló sem igazán akadt, mint a japán tömegközlekedésben, itt is úgy kellett benyomakodni a kocsiba.
Wall Street
Ma reggel a pénzszagra gyűltűnk, irány a Wall Street, a New York-i tőzsde és a fontos helyek, ahol fontos emberek pénzt csinálnak. De nem csak a pénzcsinálókat bámultuk meg, hanem bementünk a Wall Street egyik kis templomába is (egészen érdekes, hogy a felhőkarcolók mellett a nagyobbfajta templomok is kis kápolnának tűnnek csupán), ami igazi felüdülés volt - nem csak mert gyönyörű és Európára emlékeztet, de a hangszigetelése miatt is - először sikerült elmenekülni az állandó zaj elől, ami ebben a városban van. Kertjében egy temető található, ahol a munkavédelmi sisakos építőmunkások és az öltönyös pénzemberek egyaránt a padokon - vagy a sírokon! - ülve ebédeltek épp.
Ömlesztés: New York-i tőzsde, Trinity Church, temető, és a World Financial Center kívül-belül. Az a fás dolog az a híres télikert.
Annyira belemerültünk a pénzérzésbe, hogy a World Financal Center aulájában ebédeltünk egy japán gyorsétteremben, és meglepően finom volt ahhoz képest, hogy én eddig azt hittem, nem rajongok a japán konyháért. Sétáltunk utána a Hudson folyó partján és a Battery Parkban, levettük a cipőnket, és hemperegtünk a fűben, mint minden tisztességes New York-i, és csak simán élveztük az életet.
Mióta itt vagyunk, úgy voltam New York-kal, mint az egyszeri parasztember a zsiráffal: szép-szép, de otthonra azért nem kéne. De tele pocakkal a folyóparton üldögélve a fűben, ahol látszott messziről a Szabadság-szobor (ma pillantottuk meg először, egyelőre még egész piciben), a folyó túlpartján csillogtak a napsütésben a felhőkarcolók, a szellő az óceán illatát hozta magával... Ehhez azért hozzá tudnék szokni. Az a környék olyan, mint egy szelet szabadság, de tényleg. Márpedig aki a régi időkben közelítette meg a várost, ebből az irányból érkezett - érthető tehát, ha sokak számára szerelem volt első látásra. Klasszisokkal jobb, mint például a reptér
Mikor nagy nehezen kicsodálkoztuk magunkat és elszakadtunk a látványtól, a Central Park felé vettük az irányt (nem, a Central Perkben nem voltunk). Ez egy igen érdekes képződmény. Amikor az ember bemegy, akkor nem is tánik olyan nagynak, hiszen a fák fölött minden oldalon tisztán látni a felhőkarcolókat, amik körülveszik. Ehhez képest egy órát kóvályogtam a parkban, és még csak egy icipici szeletét láttam az egésznek. Nincsenek képek, mert sehol nem találom - de majd lesznek.
Az este következtével a ragyogó napsütés után az eső is megtalált minkat, saaaaajnos kénytelenek voltunk egy játékboltba menekülni előle. Szeretném hangsúlyozni, hogy a háromemeletes boltban megtartóztattam magam, és egyetlen plüssfigurát sem vásároltam.
Utána pedig valahogy - ki tudja, hogyan? - a Times Square-n találtuk magunkat. Szintén három emeletnyi játékboltban. Először a bolt legnagyobb érdekességének az aulában elhelyezett óriáskereket találtam - óriáskerék egy boltban, értitek - de aztán egy T-rex üvöltött a bolt közepéből, szóval a kerék már egyáltalán nem tudott felizgatni. (Ja, nem kicsit dínómániás vagyok). Elég rossz a szemmértékem, úgyhogy nem mondanám biztosra, de közel élethű volt a dioráma, morgott, forgatta a szemét, pislogott, és leginkább csúnyán nézett. Szóval engem maximálisan meggyőzött.
Az est befejezéséül még egy pici Times Square nézegetés, csak úgy a változatosság kedvéért, aztán mars haza kipihenni a napi fáradalmakat.
(ugye megígéritek, hogy szóltok, ha már unjátok?)Ma volt az első olyan nap, ami hétköznapra esett - rögtön nem is volt olyan egyszerű bejutni a városba metróval. Nem ülőhely, de álló sem igazán akadt, mint a japán tömegközlekedésben, itt is úgy kellett benyomakodni a kocsiba.
Wall Street
Ma reggel a pénzszagra gyűltűnk, irány a Wall Street, a New York-i tőzsde és a fontos helyek, ahol fontos emberek pénzt csinálnak. De nem csak a pénzcsinálókat bámultuk meg, hanem bementünk a Wall Street egyik kis templomába is (egészen érdekes, hogy a felhőkarcolók mellett a nagyobbfajta templomok is kis kápolnának tűnnek csupán), ami igazi felüdülés volt - nem csak mert gyönyörű és Európára emlékeztet, de a hangszigetelése miatt is - először sikerült elmenekülni az állandó zaj elől, ami ebben a városban van. Kertjében egy temető található, ahol a munkavédelmi sisakos építőmunkások és az öltönyös pénzemberek egyaránt a padokon - vagy a sírokon! - ülve ebédeltek épp.
Ömlesztés: New York-i tőzsde, Trinity Church, temető, és a World Financial Center kívül-belül. Az a fás dolog az a híres télikert.
Mióta itt vagyunk, úgy voltam New York-kal, mint az egyszeri parasztember a zsiráffal: szép-szép, de otthonra azért nem kéne. De tele pocakkal a folyóparton üldögélve a fűben, ahol látszott messziről a Szabadság-szobor (ma pillantottuk meg először, egyelőre még egész piciben), a folyó túlpartján csillogtak a napsütésben a felhőkarcolók, a szellő az óceán illatát hozta magával... Ehhez azért hozzá tudnék szokni. Az a környék olyan, mint egy szelet szabadság, de tényleg. Márpedig aki a régi időkben közelítette meg a várost, ebből az irányból érkezett - érthető tehát, ha sokak számára szerelem volt első látásra. Klasszisokkal jobb, mint például a reptér
Hudson, New Jersey (a szomszéd állam a folyó túlpartján) és a Szabadság szobor - piciben.
Az este következtével a ragyogó napsütés után az eső is megtalált minkat, saaaaajnos kénytelenek voltunk egy játékboltba menekülni előle. Szeretném hangsúlyozni, hogy a háromemeletes boltban megtartóztattam magam, és egyetlen plüssfigurát sem vásároltam.
Utána pedig valahogy - ki tudja, hogyan? - a Times Square-n találtuk magunkat. Szintén három emeletnyi játékboltban. Először a bolt legnagyobb érdekességének az aulában elhelyezett óriáskereket találtam - óriáskerék egy boltban, értitek - de aztán egy T-rex üvöltött a bolt közepéből, szóval a kerék már egyáltalán nem tudott felizgatni. (Ja, nem kicsit dínómániás vagyok). Elég rossz a szemmértékem, úgyhogy nem mondanám biztosra, de közel élethű volt a dioráma, morgott, forgatta a szemét, pislogott, és leginkább csúnyán nézett. Szóval engem maximálisan meggyőzött.
Az est befejezéséül még egy pici Times Square nézegetés, csak úgy a változatosság kedvéért, aztán mars haza kipihenni a napi fáradalmakat.
