"Sötét van... Csak halk csörgés hallatszik, saját levegővételed, és szíved dübörgése...szorító kényelmetlen érzés, ahogy kiegyenesedni próbálsz... nem küzdesz ellene... Előrehajolsz, fellélegzel, mélyet sóhajtasz, fény villan a szemed előtt, pillanatra elkápráztat és ujjad érintésére feldübörög a GÉP... Bal lábad alatt csattan a váltó, az ember és a hatalmas tömeg együtt lendül előre. Combod közé szorítod a vibrálva reszkető lovadat, nyugtatóan suttogsz neki, ahogy gyorsításra ösztönzöd, máris lecsitul, ott van, ahol igazán otthon érzi magát, a sebesség mámorában. Apró rezzenésekkel veszi a többi sebességet, és a fáktól szegélyezett kanyargós, fekete aszfaltcsík egyre gyorsabban gördül tova alattatok az éjszakában... Most kezdtek élni, ahogy az első kanyarhoz érve pillanatra mintha megtorpannátok, majd rázuhantok az ívre, gondolataid összesimulnak a ménnel, érzed amit ő érez, lüktető varázs, szédítő, émelyítő erő, ami öledet a nyeregbe préseli... Látod, vagyis sejted, hogy a kanyar enyhül, jobb csuklód önkéntelenül rácsavar a markolatra, táltosod ordítva szökken tovább, megvadulva győzni vágyva, maga mögé utasítva bárkit és bármit.
Mosolyogva hagyod zabolátlan csikódat tombolni, csak olykor fogod vissza, vigyázva rá. Ez a Ti harcotok. De nem egymás ellen, hanem egymás oldalán..."
Mosolyogva hagyod zabolátlan csikódat tombolni, csak olykor fogod vissza, vigyázva rá. Ez a Ti harcotok. De nem egymás ellen, hanem egymás oldalán..."
