Végre sikerült ismét hosszabb időre gép elé ülnöm. Sajna amióta visszajöttem Németországba szaladnak a dolgok és egyszerűen nem érem utol magam. De most végre talán. Szeretném nektek elmesélni kiutunkat MOTORRAL!
A táv: 1450 km!
Háromszor indultunk el!
Először azért nem sikerült elindulni, mert a moci ideiglenesen ki volt vonva a forgalomból és mint kiderült, ha a K&H Biztosítónál vagytok és mondjuk téli időszakra kivonatjátok a mocit ideiglenesen akkor automatikusan NEM lesz visszahelyezve, hanem ezt a biztosító úgy értelmezi hogy kivontad és kész. Hát mi is így jártunk. És a poén az, hogy elfelejtett a biztosító levelet küldeni arról hogy megszűnt a biztosításunk. Egy szombati napon megkaptuk a levelet, hogy három napunk van, hogy megoldjuk a problémát vagy szolgáltassuk be a rendszámot és a forgalmit. Gondoltuk király, mindezt szombaton oldjuk meg. Tehát nem indulunk, hanem megvárjuk a hétfőt, amikor még az intézmények is nyitva vannak. HÁt szerencsénk volt, mert sikerült is elintéznünk hétfőn.
Jött a gondolat hogy akkor kedd hajnalban elindulunk. De hétfőn éjjel (mellesleg a szülinapomon) hívott anyukám, hogy a papámat mentő vitte a kórházba és lehet hogy utolsó útja lesz. Na gondoltam f@sza. Persze hozzátette, hogy amég az intenzíven fekszik nem lehet látogatni, szóval nem tudni, hogy mikor láthatom még. Mondtam is páromnak, hogy én így nem szeretnék elindulni. Kedden természetesen mentek a telefonálások kórház felé. Csütörtökön végre eljutottunk a kórházba Békéscsabára.( Na a kórház és a személyzet külön blogot érdemelne.):düh:
Szóval ezt most inkább hagyjuk.
Következő nap párom mostohaanyukáját kellett kórházba vinnünk, mert elesett és kiugrott a válla.
Nah mindezek után végre pénteken egy délutáni órában sikerült elindulnunk. Kisebb(nagyobb) félelemmel. Legalábbis az én részemről biztos, hisz már nem igazán hittem, hogy ezek után jó is történhet.
A magyarországi részen még végig sütött a nap, bár a szél nagyon erős volt. Viszont amint lement a nap és az osztrák hegyekbe értünk többször eláztunk és minden egyes tankolás vagy szimpla megálláskor egy újjabb ruhadarabot kellett felvennünk a motoros ruha alá. FÁZTUNK MINT A KUTYÁK! Az osztrákoknál végig sötétbe jöttünk és Németország nagy részén is. A tankolás sem volt túl egyszerű. Két oldaltáskával és egy tanktáskával jöttünk ki. A tankolás következőképp zajlott: párom leszáll, én előrecsúszok első ülésre, majd leszállok, tanktáskát félig leszerel, rábillent az üllésre, tankol, tanktáskát visszaszerel, fizet, én felülök előre, hátracsúszok, párom felcsüccsen előre aztán GO.( Biztos mi nem tudjuk jól, de ha bárkinek van másik megoldása a fel és leszállásra oldaltáska mellett kérem jelezze...mert ez így zsibbadt végtagokkal és fenékkel nem túl egyszerű)Az egyik ilyen éjszakai tankolás alkalmával már annyira nagyon álmosak voltunk, hogy a kávézás közben elaludtunk az asztalnál. Benzinkutas csaj jófej volt, odajött felkeltett minket és mondta hogy a kamionosok részére van egy kialakított pihenőjük ahol jelentleg nem tartózkodik senki, ezért ha gondoljuk bemehetünk egyet aludni. Gondoltuk KIRÁLY
De jó is lesz egyet szunyálni. Aludtunk két órácskát...jó volt, de nem éreztük magunkat kipihentnek. Amint felkelt a nap nagyon jó idő lett és már álmosak sem voltunk, csak fáradtak. Kb. péntek délután 14:30-kor indulunk el és szombat 15:00 körül érkeztünk meg.
Ebből az útból amiket tanultam:
1. Ha hosszú útra indulsz(akár vezetsz akár utas vagy) éjszaka állj meg pihenni, mert különben kikészülsz.
2. NE ALUDJ EL UTASKÉNT SEM
3. Akármennyire is jó a sisakod vigyél füldugót.
4. Az autópálya mellett válassz más útvonalat is, mert az autópálya UNALMAS!
5. Nagyon sok pluszt jelent ha van a sisakotokba beépített mikrofon, hogy tudjatok beszélgetni.(24 órát egyhelyben ülni NÉMÁN nem buli)
A táv: 1450 km!
Háromszor indultunk el!
Először azért nem sikerült elindulni, mert a moci ideiglenesen ki volt vonva a forgalomból és mint kiderült, ha a K&H Biztosítónál vagytok és mondjuk téli időszakra kivonatjátok a mocit ideiglenesen akkor automatikusan NEM lesz visszahelyezve, hanem ezt a biztosító úgy értelmezi hogy kivontad és kész. Hát mi is így jártunk. És a poén az, hogy elfelejtett a biztosító levelet küldeni arról hogy megszűnt a biztosításunk. Egy szombati napon megkaptuk a levelet, hogy három napunk van, hogy megoldjuk a problémát vagy szolgáltassuk be a rendszámot és a forgalmit. Gondoltuk király, mindezt szombaton oldjuk meg. Tehát nem indulunk, hanem megvárjuk a hétfőt, amikor még az intézmények is nyitva vannak. HÁt szerencsénk volt, mert sikerült is elintéznünk hétfőn.
Jött a gondolat hogy akkor kedd hajnalban elindulunk. De hétfőn éjjel (mellesleg a szülinapomon) hívott anyukám, hogy a papámat mentő vitte a kórházba és lehet hogy utolsó útja lesz. Na gondoltam f@sza. Persze hozzátette, hogy amég az intenzíven fekszik nem lehet látogatni, szóval nem tudni, hogy mikor láthatom még. Mondtam is páromnak, hogy én így nem szeretnék elindulni. Kedden természetesen mentek a telefonálások kórház felé. Csütörtökön végre eljutottunk a kórházba Békéscsabára.( Na a kórház és a személyzet külön blogot érdemelne.):düh:
Szóval ezt most inkább hagyjuk.
Következő nap párom mostohaanyukáját kellett kórházba vinnünk, mert elesett és kiugrott a válla.
Nah mindezek után végre pénteken egy délutáni órában sikerült elindulnunk. Kisebb(nagyobb) félelemmel. Legalábbis az én részemről biztos, hisz már nem igazán hittem, hogy ezek után jó is történhet.
A magyarországi részen még végig sütött a nap, bár a szél nagyon erős volt. Viszont amint lement a nap és az osztrák hegyekbe értünk többször eláztunk és minden egyes tankolás vagy szimpla megálláskor egy újjabb ruhadarabot kellett felvennünk a motoros ruha alá. FÁZTUNK MINT A KUTYÁK! Az osztrákoknál végig sötétbe jöttünk és Németország nagy részén is. A tankolás sem volt túl egyszerű. Két oldaltáskával és egy tanktáskával jöttünk ki. A tankolás következőképp zajlott: párom leszáll, én előrecsúszok első ülésre, majd leszállok, tanktáskát félig leszerel, rábillent az üllésre, tankol, tanktáskát visszaszerel, fizet, én felülök előre, hátracsúszok, párom felcsüccsen előre aztán GO.( Biztos mi nem tudjuk jól, de ha bárkinek van másik megoldása a fel és leszállásra oldaltáska mellett kérem jelezze...mert ez így zsibbadt végtagokkal és fenékkel nem túl egyszerű)Az egyik ilyen éjszakai tankolás alkalmával már annyira nagyon álmosak voltunk, hogy a kávézás közben elaludtunk az asztalnál. Benzinkutas csaj jófej volt, odajött felkeltett minket és mondta hogy a kamionosok részére van egy kialakított pihenőjük ahol jelentleg nem tartózkodik senki, ezért ha gondoljuk bemehetünk egyet aludni. Gondoltuk KIRÁLY
De jó is lesz egyet szunyálni. Aludtunk két órácskát...jó volt, de nem éreztük magunkat kipihentnek. Amint felkelt a nap nagyon jó idő lett és már álmosak sem voltunk, csak fáradtak. Kb. péntek délután 14:30-kor indulunk el és szombat 15:00 körül érkeztünk meg. Ebből az útból amiket tanultam:
1. Ha hosszú útra indulsz(akár vezetsz akár utas vagy) éjszaka állj meg pihenni, mert különben kikészülsz.
2. NE ALUDJ EL UTASKÉNT SEM
3. Akármennyire is jó a sisakod vigyél füldugót.
4. Az autópálya mellett válassz más útvonalat is, mert az autópálya UNALMAS!
5. Nagyon sok pluszt jelent ha van a sisakotokba beépített mikrofon, hogy tudjatok beszélgetni.(24 órát egyhelyben ülni NÉMÁN nem buli)
