SpiderMan beszámolóján föllelkesülve, immár harmadszor kezdek neki az élménybeszámolónak… kétszer már útikönyv nagyságú lett, most sem tudom, hogy sikerül… demostmáraztánigazán befejezem! (talán...)
Megpróbálom csak a legfontosabbakat leírni. A többiről majd a képek mesélnek.
http://picasaweb.google.hu/111050565837881773205/BIH2010?authkey=Gv1sRgCN28gaT9h6fnpgE&feat=directlink
<O
></O>
Egyszer volt, hol nem volt… egy szép szombat reggel hét emberke elindult felfedezni Boszniát. Heten, mint a Gonoszok…J
Viszonylag eseménytelen, 540 km-es út után a 4 motoros, és a 3 egyéb utazót, valamint plafonig pakolt cuccokat tartalmazó Suzuki Swift megérkezett Sarajevóba. A város előtt 20-30 km-rel ugyan észrevettük, hogy Vickey kuplungbowdenje már csak 3-4 szálból áll, de hála a sok imának, és a kuplung nélküli váltásnak (nem csak föl, hanem lefelé is), szerencsésen megérkeztünk – kb. 2 szál megmaradt bowdennel.
A nagy izgalom miatt, és a zsibbadás testből való kiűzése céljából lehajtottunk pár söröcskét, akik a kivétel nélkül mind Jelen névre hallgattak.
2. napra tervezett program: egy vízesés, és Sarajevo megnézése. Vickey mocija otthon maradt egyedül. És ő járt jól. Merthogy a vízeséshez olyan kavicsosút vezetett, amin Tücsök és a gazdája megmakacsolták magukat. Némi hiszti után az autó sofőrjét másodpilótává avanzsáltuk, így feljutottunk a vízeséshez. Én az autóból aggódtam végig a maradék utat. Lefelé ugyanígy, az aszfaltozott útig. A vízesés gyönyörű volt – ezt a szót sajnos többször is kell majd használnom, mert szinte minden gyönyörű volt. Ami meg nem, az meg csúnya.
Kései ebéd után beértünk Sarajevoba, ahol leparkoltuk a lovakat meg a kocsit, és irány a városnézés. Sarajevo belvárosa nagyon hangulatos, és a bosnyák kávé (bosanska kafa) is finom. (törökös, zaccos de nagyon finom).
A parkolóba visszaérve kellemesnek nemigen nevezhető meglepetés várt minket: feltörték a Suzukit.
Szerencsére minden motoros cuccunkat benne hagytuk, okos módon egy részét a hátsó ülésen. Néhány számunkra haszontalan tárgyat eltulajdonítottak a kedves rablók: pl. három bukó, egy táska, egy cipő és egy útlevél. De előzékenyek voltak, mert nem törték ki az egész hátsó ablakot, csak letekerték. Azóta is imába foglaljuk a nemismert nevüket ezért. De még szerencse, hogy egy körbekamerázott téren, a helyi honvédelmi minisztérium és a rendőrség épülete közti parkolóban álltunk meg, így nem tűnt el az egész autó. Mi lett volna, ha nem ott parkolunk???
Nagy nehezen sikerült jegyzőkönyvet felvetetni a helyi szervekkel, groteszk mozdulatok (kézzel –lábbal kalimpálva magyarázás) és Viki anyukájának telefonos segítségével.
Hazaérve bosszúból kivégeztünk néhány Jelent.
A 3. nap ügyintézéssel telt: rendőrség, nagykövetség, motorszerviz, autóüvegezés. Egy nagyon kedves helyi motoros ingyér’ kicserélte Vickey bowdenjét (illetve a motorjáét). Azt mondta, reméli, ha Magyarországra jön, és problémája lenne, neki is segítenek az itteni motorosok.
(Szóval, kedves kollégák, ha bosnyák motorost láttok valamelyik magyar út szélén, tessék azonnal segíteni neki! Személyleírást majd kérek az illetőről)
Este iszás. (Közben azért ettünk is, de az nem lényeges)
A negyedik nap továbbindultunk a tengerpart felé. Még jó, hogy vittünk tartalék bukókat az autósok motoroztatására, így volt miből pótolni a veszteséget. És még maradt is 1 tartalék műanyag bummbili a vállalkozó kedvű Swift-utasoknak.
Az út eszméletlen volt, hiába is próbálnám leírni, úgyse lehet. Hegyek, völgyek, szakadékok, csodálatos kanyarok, békésen baktató tehenkék az úton – néha nemolyan békés bikucik is, alig-forgalom, integető helyiek, egy-két motoros, néhány türelmetlen kettesgolf (a kettesgolfok 98%-a szerintem abban az országban található)…
Útközben beugrottunk Mostarba, mert „ezt látni kell!”. Tényleg látni kell. Gyönyörű. Persze a szokásos fotózás itt sem maradhatott el (ezért lett kb. 700-800 kép az útról).
Estefelé értünk Neumba, a tengerpartra. Szállás elfoglalása, strand megtekintése, iszás a megérkezés megünneplése céljából, meg mert olyan szép a tenger.
A másnap (egyeseknek tényleg másnap volt
) pihenéssel telt. A tengerről már nem is mondok semmit, nem írom le még egyszer azt a szót, hogy gyönyörű. A képeken - ha sikerül kiválogatni őket - úgyis látszik. Meg az is, hogy a fiaink hogyan mutatták meg a helyieknek, milyen is a magyar virtus. A létező összes vízbeugrási módozatot felsorakoztatták mindenki, és persze saját maguk szórakoztatására. Ebben a munkában el is fáradtak és megszomjaztak, ennek ismét a szegény Jelenek látták kárát. :soros2:
A hatodik napon folytattuk az előző napi bemutatót, majd nekivágtunk a Dubrovnikba vezető útnak. Tücsök nagyon kimerült volt, ezért otthon hagytam pihenni, én meg autóba szálltam. Útközben megálltunk osztrigát enni – már aki bírta. Én ránézni se tudtam. Nem érdekel a potencianövelő meg afrodiziákumos meg mittoménmilyen hatása, ha örök életemre impotens leszek, akkor sem eszem abból a micsodából soha!
Dubrovnik: az összes eddig felsorakoztatott dicsérő jelző, tetézve azzal, ami eddig nem jutott eszembe. És szinte csak sötétben láttuk a várost, mert későn érkeztünk. Viszont van egy óriási motoros parkolója, ami mindig tele van. És az emberek úgy közlekednek robesszal, mintha csak Olaszországban járnál.
Elfáradás, hazaút, pihi, Jelen.
Folyt köv…
<O></O>
Megpróbálom csak a legfontosabbakat leírni. A többiről majd a képek mesélnek.
http://picasaweb.google.hu/111050565837881773205/BIH2010?authkey=Gv1sRgCN28gaT9h6fnpgE&feat=directlink
<O
></O>Egyszer volt, hol nem volt… egy szép szombat reggel hét emberke elindult felfedezni Boszniát. Heten, mint a Gonoszok…J
Viszonylag eseménytelen, 540 km-es út után a 4 motoros, és a 3 egyéb utazót, valamint plafonig pakolt cuccokat tartalmazó Suzuki Swift megérkezett Sarajevóba. A város előtt 20-30 km-rel ugyan észrevettük, hogy Vickey kuplungbowdenje már csak 3-4 szálból áll, de hála a sok imának, és a kuplung nélküli váltásnak (nem csak föl, hanem lefelé is), szerencsésen megérkeztünk – kb. 2 szál megmaradt bowdennel.
A nagy izgalom miatt, és a zsibbadás testből való kiűzése céljából lehajtottunk pár söröcskét, akik a kivétel nélkül mind Jelen névre hallgattak.
2. napra tervezett program: egy vízesés, és Sarajevo megnézése. Vickey mocija otthon maradt egyedül. És ő járt jól. Merthogy a vízeséshez olyan kavicsosút vezetett, amin Tücsök és a gazdája megmakacsolták magukat. Némi hiszti után az autó sofőrjét másodpilótává avanzsáltuk, így feljutottunk a vízeséshez. Én az autóból aggódtam végig a maradék utat. Lefelé ugyanígy, az aszfaltozott útig. A vízesés gyönyörű volt – ezt a szót sajnos többször is kell majd használnom, mert szinte minden gyönyörű volt. Ami meg nem, az meg csúnya.
Kései ebéd után beértünk Sarajevoba, ahol leparkoltuk a lovakat meg a kocsit, és irány a városnézés. Sarajevo belvárosa nagyon hangulatos, és a bosnyák kávé (bosanska kafa) is finom. (törökös, zaccos de nagyon finom).
A parkolóba visszaérve kellemesnek nemigen nevezhető meglepetés várt minket: feltörték a Suzukit.
Szerencsére minden motoros cuccunkat benne hagytuk, okos módon egy részét a hátsó ülésen. Néhány számunkra haszontalan tárgyat eltulajdonítottak a kedves rablók: pl. három bukó, egy táska, egy cipő és egy útlevél. De előzékenyek voltak, mert nem törték ki az egész hátsó ablakot, csak letekerték. Azóta is imába foglaljuk a nemismert nevüket ezért. De még szerencse, hogy egy körbekamerázott téren, a helyi honvédelmi minisztérium és a rendőrség épülete közti parkolóban álltunk meg, így nem tűnt el az egész autó. Mi lett volna, ha nem ott parkolunk???
Nagy nehezen sikerült jegyzőkönyvet felvetetni a helyi szervekkel, groteszk mozdulatok (kézzel –lábbal kalimpálva magyarázás) és Viki anyukájának telefonos segítségével.
Hazaérve bosszúból kivégeztünk néhány Jelent.
A 3. nap ügyintézéssel telt: rendőrség, nagykövetség, motorszerviz, autóüvegezés. Egy nagyon kedves helyi motoros ingyér’ kicserélte Vickey bowdenjét (illetve a motorjáét). Azt mondta, reméli, ha Magyarországra jön, és problémája lenne, neki is segítenek az itteni motorosok.
(Szóval, kedves kollégák, ha bosnyák motorost láttok valamelyik magyar út szélén, tessék azonnal segíteni neki! Személyleírást majd kérek az illetőről)
Este iszás. (Közben azért ettünk is, de az nem lényeges)
A negyedik nap továbbindultunk a tengerpart felé. Még jó, hogy vittünk tartalék bukókat az autósok motoroztatására, így volt miből pótolni a veszteséget. És még maradt is 1 tartalék műanyag bummbili a vállalkozó kedvű Swift-utasoknak.
Az út eszméletlen volt, hiába is próbálnám leírni, úgyse lehet. Hegyek, völgyek, szakadékok, csodálatos kanyarok, békésen baktató tehenkék az úton – néha nemolyan békés bikucik is, alig-forgalom, integető helyiek, egy-két motoros, néhány türelmetlen kettesgolf (a kettesgolfok 98%-a szerintem abban az országban található)…
Útközben beugrottunk Mostarba, mert „ezt látni kell!”. Tényleg látni kell. Gyönyörű. Persze a szokásos fotózás itt sem maradhatott el (ezért lett kb. 700-800 kép az útról).
Estefelé értünk Neumba, a tengerpartra. Szállás elfoglalása, strand megtekintése, iszás a megérkezés megünneplése céljából, meg mert olyan szép a tenger.
A másnap (egyeseknek tényleg másnap volt
) pihenéssel telt. A tengerről már nem is mondok semmit, nem írom le még egyszer azt a szót, hogy gyönyörű. A képeken - ha sikerül kiválogatni őket - úgyis látszik. Meg az is, hogy a fiaink hogyan mutatták meg a helyieknek, milyen is a magyar virtus. A létező összes vízbeugrási módozatot felsorakoztatták mindenki, és persze saját maguk szórakoztatására. Ebben a munkában el is fáradtak és megszomjaztak, ennek ismét a szegény Jelenek látták kárát. :soros2:A hatodik napon folytattuk az előző napi bemutatót, majd nekivágtunk a Dubrovnikba vezető útnak. Tücsök nagyon kimerült volt, ezért otthon hagytam pihenni, én meg autóba szálltam. Útközben megálltunk osztrigát enni – már aki bírta. Én ránézni se tudtam. Nem érdekel a potencianövelő meg afrodiziákumos meg mittoménmilyen hatása, ha örök életemre impotens leszek, akkor sem eszem abból a micsodából soha!
Dubrovnik: az összes eddig felsorakoztatott dicsérő jelző, tetézve azzal, ami eddig nem jutott eszembe. És szinte csak sötétben láttuk a várost, mert későn érkeztünk. Viszont van egy óriási motoros parkolója, ami mindig tele van. És az emberek úgy közlekednek robesszal, mintha csak Olaszországban járnál.
Elfáradás, hazaút, pihi, Jelen.
Folyt köv…
<O
></O>
