A csigatúra ötlete 3 grácia agyából pattant ki, aztán úgy elharapódzott a dolog, hogy lett belőle majd 23 meg még néhány pasi...
Hát így vállalkozzon az ember jánya csamtúra végpontnak, győzze csak aztán a siserehadat! Fneildiék családja nagyon strapabíró ám, nagyon jól viselték a bandát a kiscsajok is meg a nagyi is...
Sunny végletekbe menő alapossággal szervezte meg a dolgot: túralogó, aztán nekiálltunk csigapólót gyártani belőle mert már hónapok óta nézegetek itthon néhány maradék vasalósmatricát. Bupu megvette a pólókat aztán lángosevés közben legyártottuk a példányokat. Sajna Babuluék otthon hagytak néhány rájuk bízott példányt, de aki hiányolná a pólóját, náluk jelentkezve átveheti. Sunny mint főcsiga (komoly csigagyűjteménnyel rendelkezik) még szétosztott egy csomó motoroscsigát is, útvonalat tervezett, figyelte és karbantartotta a kaja és szállás listákat, Fneildiék meg még szállást is szerveztek. Annyira profin csinálták, hogy mindenkinek jutott szállás, még azoknak is, akik az utolsó pillanatig vacilláltak hogy jönnek-e vagy mégse. Végül senki nem veszett össze se lábtörlőn, se a kutyaólon, bár ha jól emlékszem, náhányan kinézték maguknak azt a komfortos kis vityillót... Szóval a szervezők nagyon ott voltak. Köszönjük nekik még egyszer!
Részünkről kezdődött a nap a hármas találkozási pontnál, ahogy érkezett a banda, lelkesen bugyival integetve fogadtam a társaságot. Ugyanis még készült két emlékcsigabugyi is kizárólag férfiú viseletre, néhány héttel előbbi fogadások alapját képezve. A fűszoknyáról valahol lemaradtam, hogy mikor került a képbe, de előkerült az is, Bupu viseleteként. Majdnem sikerült a rendőrmotorosoknak is bugyival integetnem, aztán szerencsére sikerült időben észlelni a kék színű kiegészítő feliratokat... Bár valszeg nem voltak szívbajosak, mert szerényen somolyogva végignézték a bugyihúzást is...
Nos, Buput és Senkit nem kellett félteni, általános röhögés közben bementünk bugyiban és fűszoknyában kávézni a kútra. A fogadás részeként természetesen a csigáspólót kívül viselve motoroztam végig az utat... Bár Senki a motorjára húzta bugyit útközben, Bupu meg a nyakában lebegtette festőien egész végig...
Aztán tartottunk egy nagy közös fényképeszkedést (előtérben a csipkésbugyis fiúkkal), és összekaptuk magunkat, hogy elinduljunk.
Steve volt a vezérhangya a fehér szirénás goldwinggel, de rögtön a közeli körforgásban szétszakadt a menetoszlop. Végül Pilisen a kétsávos részen öszeért a banda, és olyan alapos zippzárat raktunk össze, hogy végül kb 20 km múlva egy kiállóban engedtük el a mögöttünk feltorlódott a kocsisort. Nem tudtak egyszerűen közénk férkőzni, okosan meg se próbálták az előzést, meg valszeg a fiúk se hagyták nekik. Precíz 80-90 km órás átlag volt, nem maradt le senki. A felvigyázó srácok nagyon ügyesek voltak, kitettek magukért alaposan. Aztán megérkeztünk TT kapcsolódási pontjához a kagylóskútra, és nekiálltunk felfalni az elemózsiákat. A fiúk közölték is, hogy ezért szeretnek lányokkal motorozni, mert mindig van útközben kaja... (muffin, pestoscsiga, sajtospogi, meggyes, stb)
Aztán haladtunk tovább, még a nap is kisütött. Söndörrel bedrótozva szoktunk motorozni, egyszer csak nagy szünet után megszólal Mezőberény magasságában: jajdejót aludtam... Olyan stabilan szunyált mögöttem, hogy fel se tűnt! Na, ezen pislogtam egy sort, aztán már nem hagytam visszaaludni, nemsoká meg is érkeztünk. Lehajigáltuk a motyót a Tópart panziónál, aztán megszálltuk Fneildiék családját.
Velkámdrinkkel Jocó kínált körbe mindenkit, belenyaltam én is, hát az az híres-neves rózsaszín csam pálinka, tényleg rászolgál a hírére! Lenyomtunk egy adaggal Babulu torkán is fertőtlenítő célzattal, és lám csodák-csodájára másfél óra múlva már jobban is lett, irtja rendesen a bacikat az anyag! Még a Yarist se hányta össze, hiába gyanúsították meg előlegben! Gyógypálinka az!
A kertet gyakorlatilag megtöltöttük motorokkal, csak a tóba nem raktunk vasat, de volt motor a hintaágy előtt, a garázsbejárat előtt, a betonon végig, a gyümölcsfák alatt és általában ahol egy talpalatnyi hely volt, ott motor ácsorgott náluk. Ahogy lecihelődtünk, Fneildi párja azonnal elkezdte tolni belénk a babgulyást a kondérból, volt aki repetázott is, tehát rossz nem lehetett. A túróscsúszda szalonkával részemről istenkirály volt, utána mint a töltött csiga úgy henteredtem egyik ülőhelyről a másikra. Bupu nem is bírta a gyűrődést, valahol a fal mellett mély relaxációba kezdett a fűben, mindaddig míg oda nem mentem fotózni, és megkérdezni, hogy biztosan alszik-e? Később csatlakoztak hozzá további hentergők is, csöndesen sziesztáztunk a felettük hintázó törpicur alatt.
Aztán néhányan ismét eltűntek "megnézni a szállást", mi elmentünk piát venni (minek is sétáltattuk volna a motorban), meg nasit a törpicuroknak.
Fneildiék jányai tuti hogy lelkesen fogják jövőre is fogadni a motoros bandákat, mert amennyi csokit és nasit kaptak, az tuti, hogy a motorosokról kizárólag pozitívat fognak asszociálni. Ennyit a falka szintű pozitív megerősítésről, de az F. család is dolgozik az ügyön, mert frankó kis műanyag motorjuk van a csajoknak! Annyira jó, hogy Steve a goldwingot lecserélve, fél délután azon üldögélt. Az F. család hősiességét bizonyítandó, Sunny fa csigás emléktáblát készített, amit jól aláírtunk, majd jött a meglepi, mert cserébe vascsigát is kaptunk ám! Rózsaszínt!
Aztán kizarándokoltunk a sóra (a sztírtfájteresre), majd rögtön leszakadtunk a falkáról mert nekiálltam körbenyáladzani a különböző épített és gyári vasakat. És ahogy ez lenni szokott, amikor éppen nyáladzok valami vasakon, összefutok BQ-val Sajna épp indulóban voltak hazafelé mert már kezdett szürkülni az ég. Volt Mókus is, és Söndör látta a Titanicos trükköt is amiről ódákat zengtem neki egyszer. A só végén volt falkában driftelés, benzinlocsolás égetéssel kombinálva, némelyek elragadták a kockás zászlót...
Aztán nekiálltunk a beszerzett üditő és butító italok elpusztítása nevű fejezetnek, némi Kárpátia aláfestéssel és dumlással, rágicsmajszizással, személy szerint rácuppantam a 3puttonyosra és azzal elbóbiskoltunk a sarokban. Közben a társaság szocializációja már odáig fajult, hogy egyes alkatrészeket egyes motorokról egyesek kinéztek, és már fejben elkezdték kombinálni, mi mindenből lehetne továbbtuningolni a vasat, mire azt a javaslatot tettem, hogy ennyi erővel akár börzézhetnénk is egyet, csereberével egybekötve. Valahogy nem lett belőle semmi, hát igazság szerint én se adtam volna a Lovat... Aztán Senki bátortalan csipendélsóba kezdett, mire Bupu gyorsan elszivárgott a közelből, végül aztán közös bugyiriszálásban és kollektív bugyifotózásban kimerült a dolog. Aztán eleredt az eső, Csavargó lelkesen neki is állt felállítani a sátrat a vasának, aztán kiderült nem fér alá a huncut, így inkább sokan ráültek fotózkodni a vasra és ezzel folyamatosan törölgették. Ez is egy megoldás. Az elfogyasztott mennyiségű elmeélesítő folyadékok hatására a banda egyre elevenebb lett, főként az egyedülálló hímek, így szegény Szotyin vezették le a feszültséget, aki gyakorlatilag egész este így arra kényszerült, hogy csillapítgassa a srácokat. Ezzel akkora traumát okozott egyiküknek, hogy az egyik még másnap reggel félálomból ébresztve is azt hajtogatta, hogy ez a Szotyi szerelmes, de nem őbelé... És hogy ez kit érdekel?!
Mire kellemesen lepusztítottuk a felesleges agysejtjeinket az aszúval a tűréshatár közelébe, a bandának eszébe jutott Tequila koncertre menni. Részünkről maradt a felborulás, de mielőtt elindultunk volna az ágyikó felé, gyors adrenalinförccsel kijózanított Söndör, mert nem találta a tárcáját - de hálisten a Lóóó vigyázta a doboz mellett a kipufogón a papirokat, némi fejetlenül szaladgálós keresgélés után megkerült a sötétben.
A szállás a Tópartban részemről tökre bejött, olcsó is volt, illatos tiszta ágynemű volt, tiszta fürcsi, tévé is volt, olyat aludtam hogy csak na! Söndör a focin persze elaludt, még reggel is az ment, valami gólörömre ébredtem. A szomszéd szobában lakók felőlem akár ágyút is sütögethettek volna, úgy aludtam, és állítólag éjjel 4 körül valaki át is esett a direkt számára nyitva hagyott ajtóban felejtett motoros csizmákon... Reggel némi vicces zsörtölődés képződött a fürdöszoba felhasználáson, meg a kék tabletták bevételéről (pohárvíz), így Söndör, mint nevető harmadik besurrant a zsörtölődők legnagyobb bánatára... Volt még egy kis jajgatás a Szotyit emlegetve, aztán felcihelődtünk. Befaltunk egy adag rántottát Brigóékkal (gesztenyetúra szigorúan számon tartva!) tejecske is volt, teljesen kerek ott a világ.
Közben szigorúan lógott az eső lába, tuti hogy az éjszaka esőtáncot is jártak a koncertezők... Átbattyogtunk Ildiékhez, addigra már mindenki magához tért, elzavartak valami rókát is a közelből, finom kávé illat terjengett. Éjjel Jocó letakarta a Lóóó sportszűrőit, nagyon szépet álmodott ám a Lóóó ennyi gondoskodásnak hála! Meg is köszönte szépen, reggel csak kicsit kellett nógatni az indulásnál. Aztán megköszöntük szépen az ellátást és hazaindultunk a zuhogó esőben. Kicsit szétspriccelt a banda, ki erre - ki arra csavarodott, így egy kisebb csapattal csigultunk hazafelé. Elöl Steve hagyományosan, hátul Csavargó hősiesen idomította a négykerekűeket.
Aztán a 4-es útra felérve leszakadtunk a csapatról és elhúztunk előre, mert az esőben lassabban mentünk, és majdnem én aludtam be mint idefele Söndör. Egy seggel mentünk hazáig, Pilis magasságában a szimpla eső zuhárévá változott, majd orkánerejű széllel kombinálta magát végig a nulláson. Mire hazaértünk, rázsibbadtam a vasra, a nyakam felpitbullosodott, és épphogy ki bírtam engedni mire tovább kellett induljak. Hála az esőruhának és az új csizmának, csak a kezem fázott, de mindenünk száraz maradt...
Aztán este nekiálltam és jól feltöltöttem az elkészült képeket.
Nagyon klassz volt, köszönöm nektek, reszkess F. család jövőre megint megyünk!
Hát így vállalkozzon az ember jánya csamtúra végpontnak, győzze csak aztán a siserehadat! Fneildiék családja nagyon strapabíró ám, nagyon jól viselték a bandát a kiscsajok is meg a nagyi is...
Sunny végletekbe menő alapossággal szervezte meg a dolgot: túralogó, aztán nekiálltunk csigapólót gyártani belőle mert már hónapok óta nézegetek itthon néhány maradék vasalósmatricát. Bupu megvette a pólókat aztán lángosevés közben legyártottuk a példányokat. Sajna Babuluék otthon hagytak néhány rájuk bízott példányt, de aki hiányolná a pólóját, náluk jelentkezve átveheti. Sunny mint főcsiga (komoly csigagyűjteménnyel rendelkezik) még szétosztott egy csomó motoroscsigát is, útvonalat tervezett, figyelte és karbantartotta a kaja és szállás listákat, Fneildiék meg még szállást is szerveztek. Annyira profin csinálták, hogy mindenkinek jutott szállás, még azoknak is, akik az utolsó pillanatig vacilláltak hogy jönnek-e vagy mégse. Végül senki nem veszett össze se lábtörlőn, se a kutyaólon, bár ha jól emlékszem, náhányan kinézték maguknak azt a komfortos kis vityillót... Szóval a szervezők nagyon ott voltak. Köszönjük nekik még egyszer!
Részünkről kezdődött a nap a hármas találkozási pontnál, ahogy érkezett a banda, lelkesen bugyival integetve fogadtam a társaságot. Ugyanis még készült két emlékcsigabugyi is kizárólag férfiú viseletre, néhány héttel előbbi fogadások alapját képezve. A fűszoknyáról valahol lemaradtam, hogy mikor került a képbe, de előkerült az is, Bupu viseleteként. Majdnem sikerült a rendőrmotorosoknak is bugyival integetnem, aztán szerencsére sikerült időben észlelni a kék színű kiegészítő feliratokat... Bár valszeg nem voltak szívbajosak, mert szerényen somolyogva végignézték a bugyihúzást is...
Nos, Buput és Senkit nem kellett félteni, általános röhögés közben bementünk bugyiban és fűszoknyában kávézni a kútra. A fogadás részeként természetesen a csigáspólót kívül viselve motoroztam végig az utat... Bár Senki a motorjára húzta bugyit útközben, Bupu meg a nyakában lebegtette festőien egész végig...
Aztán tartottunk egy nagy közös fényképeszkedést (előtérben a csipkésbugyis fiúkkal), és összekaptuk magunkat, hogy elinduljunk.
Steve volt a vezérhangya a fehér szirénás goldwinggel, de rögtön a közeli körforgásban szétszakadt a menetoszlop. Végül Pilisen a kétsávos részen öszeért a banda, és olyan alapos zippzárat raktunk össze, hogy végül kb 20 km múlva egy kiállóban engedtük el a mögöttünk feltorlódott a kocsisort. Nem tudtak egyszerűen közénk férkőzni, okosan meg se próbálták az előzést, meg valszeg a fiúk se hagyták nekik. Precíz 80-90 km órás átlag volt, nem maradt le senki. A felvigyázó srácok nagyon ügyesek voltak, kitettek magukért alaposan. Aztán megérkeztünk TT kapcsolódási pontjához a kagylóskútra, és nekiálltunk felfalni az elemózsiákat. A fiúk közölték is, hogy ezért szeretnek lányokkal motorozni, mert mindig van útközben kaja... (muffin, pestoscsiga, sajtospogi, meggyes, stb)
Aztán haladtunk tovább, még a nap is kisütött. Söndörrel bedrótozva szoktunk motorozni, egyszer csak nagy szünet után megszólal Mezőberény magasságában: jajdejót aludtam... Olyan stabilan szunyált mögöttem, hogy fel se tűnt! Na, ezen pislogtam egy sort, aztán már nem hagytam visszaaludni, nemsoká meg is érkeztünk. Lehajigáltuk a motyót a Tópart panziónál, aztán megszálltuk Fneildiék családját.
Velkámdrinkkel Jocó kínált körbe mindenkit, belenyaltam én is, hát az az híres-neves rózsaszín csam pálinka, tényleg rászolgál a hírére! Lenyomtunk egy adaggal Babulu torkán is fertőtlenítő célzattal, és lám csodák-csodájára másfél óra múlva már jobban is lett, irtja rendesen a bacikat az anyag! Még a Yarist se hányta össze, hiába gyanúsították meg előlegben! Gyógypálinka az!
A kertet gyakorlatilag megtöltöttük motorokkal, csak a tóba nem raktunk vasat, de volt motor a hintaágy előtt, a garázsbejárat előtt, a betonon végig, a gyümölcsfák alatt és általában ahol egy talpalatnyi hely volt, ott motor ácsorgott náluk. Ahogy lecihelődtünk, Fneildi párja azonnal elkezdte tolni belénk a babgulyást a kondérból, volt aki repetázott is, tehát rossz nem lehetett. A túróscsúszda szalonkával részemről istenkirály volt, utána mint a töltött csiga úgy henteredtem egyik ülőhelyről a másikra. Bupu nem is bírta a gyűrődést, valahol a fal mellett mély relaxációba kezdett a fűben, mindaddig míg oda nem mentem fotózni, és megkérdezni, hogy biztosan alszik-e? Később csatlakoztak hozzá további hentergők is, csöndesen sziesztáztunk a felettük hintázó törpicur alatt.
Aztán néhányan ismét eltűntek "megnézni a szállást", mi elmentünk piát venni (minek is sétáltattuk volna a motorban), meg nasit a törpicuroknak.
Fneildiék jányai tuti hogy lelkesen fogják jövőre is fogadni a motoros bandákat, mert amennyi csokit és nasit kaptak, az tuti, hogy a motorosokról kizárólag pozitívat fognak asszociálni. Ennyit a falka szintű pozitív megerősítésről, de az F. család is dolgozik az ügyön, mert frankó kis műanyag motorjuk van a csajoknak! Annyira jó, hogy Steve a goldwingot lecserélve, fél délután azon üldögélt. Az F. család hősiességét bizonyítandó, Sunny fa csigás emléktáblát készített, amit jól aláírtunk, majd jött a meglepi, mert cserébe vascsigát is kaptunk ám! Rózsaszínt!
Aztán kizarándokoltunk a sóra (a sztírtfájteresre), majd rögtön leszakadtunk a falkáról mert nekiálltam körbenyáladzani a különböző épített és gyári vasakat. És ahogy ez lenni szokott, amikor éppen nyáladzok valami vasakon, összefutok BQ-val Sajna épp indulóban voltak hazafelé mert már kezdett szürkülni az ég. Volt Mókus is, és Söndör látta a Titanicos trükköt is amiről ódákat zengtem neki egyszer. A só végén volt falkában driftelés, benzinlocsolás égetéssel kombinálva, némelyek elragadták a kockás zászlót...
Aztán nekiálltunk a beszerzett üditő és butító italok elpusztítása nevű fejezetnek, némi Kárpátia aláfestéssel és dumlással, rágicsmajszizással, személy szerint rácuppantam a 3puttonyosra és azzal elbóbiskoltunk a sarokban. Közben a társaság szocializációja már odáig fajult, hogy egyes alkatrészeket egyes motorokról egyesek kinéztek, és már fejben elkezdték kombinálni, mi mindenből lehetne továbbtuningolni a vasat, mire azt a javaslatot tettem, hogy ennyi erővel akár börzézhetnénk is egyet, csereberével egybekötve. Valahogy nem lett belőle semmi, hát igazság szerint én se adtam volna a Lovat... Aztán Senki bátortalan csipendélsóba kezdett, mire Bupu gyorsan elszivárgott a közelből, végül aztán közös bugyiriszálásban és kollektív bugyifotózásban kimerült a dolog. Aztán eleredt az eső, Csavargó lelkesen neki is állt felállítani a sátrat a vasának, aztán kiderült nem fér alá a huncut, így inkább sokan ráültek fotózkodni a vasra és ezzel folyamatosan törölgették. Ez is egy megoldás. Az elfogyasztott mennyiségű elmeélesítő folyadékok hatására a banda egyre elevenebb lett, főként az egyedülálló hímek, így szegény Szotyin vezették le a feszültséget, aki gyakorlatilag egész este így arra kényszerült, hogy csillapítgassa a srácokat. Ezzel akkora traumát okozott egyiküknek, hogy az egyik még másnap reggel félálomból ébresztve is azt hajtogatta, hogy ez a Szotyi szerelmes, de nem őbelé... És hogy ez kit érdekel?!
Mire kellemesen lepusztítottuk a felesleges agysejtjeinket az aszúval a tűréshatár közelébe, a bandának eszébe jutott Tequila koncertre menni. Részünkről maradt a felborulás, de mielőtt elindultunk volna az ágyikó felé, gyors adrenalinförccsel kijózanított Söndör, mert nem találta a tárcáját - de hálisten a Lóóó vigyázta a doboz mellett a kipufogón a papirokat, némi fejetlenül szaladgálós keresgélés után megkerült a sötétben.
A szállás a Tópartban részemről tökre bejött, olcsó is volt, illatos tiszta ágynemű volt, tiszta fürcsi, tévé is volt, olyat aludtam hogy csak na! Söndör a focin persze elaludt, még reggel is az ment, valami gólörömre ébredtem. A szomszéd szobában lakók felőlem akár ágyút is sütögethettek volna, úgy aludtam, és állítólag éjjel 4 körül valaki át is esett a direkt számára nyitva hagyott ajtóban felejtett motoros csizmákon... Reggel némi vicces zsörtölődés képződött a fürdöszoba felhasználáson, meg a kék tabletták bevételéről (pohárvíz), így Söndör, mint nevető harmadik besurrant a zsörtölődők legnagyobb bánatára... Volt még egy kis jajgatás a Szotyit emlegetve, aztán felcihelődtünk. Befaltunk egy adag rántottát Brigóékkal (gesztenyetúra szigorúan számon tartva!) tejecske is volt, teljesen kerek ott a világ.
Közben szigorúan lógott az eső lába, tuti hogy az éjszaka esőtáncot is jártak a koncertezők... Átbattyogtunk Ildiékhez, addigra már mindenki magához tért, elzavartak valami rókát is a közelből, finom kávé illat terjengett. Éjjel Jocó letakarta a Lóóó sportszűrőit, nagyon szépet álmodott ám a Lóóó ennyi gondoskodásnak hála! Meg is köszönte szépen, reggel csak kicsit kellett nógatni az indulásnál. Aztán megköszöntük szépen az ellátást és hazaindultunk a zuhogó esőben. Kicsit szétspriccelt a banda, ki erre - ki arra csavarodott, így egy kisebb csapattal csigultunk hazafelé. Elöl Steve hagyományosan, hátul Csavargó hősiesen idomította a négykerekűeket.
Aztán a 4-es útra felérve leszakadtunk a csapatról és elhúztunk előre, mert az esőben lassabban mentünk, és majdnem én aludtam be mint idefele Söndör. Egy seggel mentünk hazáig, Pilis magasságában a szimpla eső zuhárévá változott, majd orkánerejű széllel kombinálta magát végig a nulláson. Mire hazaértünk, rázsibbadtam a vasra, a nyakam felpitbullosodott, és épphogy ki bírtam engedni mire tovább kellett induljak. Hála az esőruhának és az új csizmának, csak a kezem fázott, de mindenünk száraz maradt...
Aztán este nekiálltam és jól feltöltöttem az elkészült képeket.
Nagyon klassz volt, köszönöm nektek, reszkess F. család jövőre megint megyünk!