A túra első napja!!
Pár hete gondoltunk egy nagyot, el kéne menni motorozni a balkánra!!
Aztán jött a szervezés, és úgy volt hogy öten megyünk, de ki ezért, ki azért mondta le( amit utólag nagyon megbántak!)
Egy haverommal megbeszéltük ha törik ha szakad mi elmegyünk a cél Montenegró volt,
tengerpart mert ott még szeptemberbe is 30-fok meleg van!!
Szeptember 16-án 11 órakor indultunk, a mai napra terveztük horvát országon való áthaladással megyünk Boszniába, egyenesen Szarajevóig. magyar oldalon semmi érdekes nem történt autópályán mentünk Pécsig onnét meg irány a határ kis utakon, magyar oldalon még egy tankolás, és utas biztositás kötése, ami nem volt egy egyszerü feladat mert a magyar határon nem is hallottak még ilyenröl így vissza Mohácsra ahol nehezen de sikerült megkötni, a Magyar határon átjutás fél perc, míg a Horvát határon pár percet várni kellet mert nagyon megnéztek minket. Osijek városán mentünk keresztül, ahol megálltunk és némi péksüteményt ettünk. Ahogy haladtunk befelé az országba egyre több helyen volt kitéve az AKNAMEZŐ tábla, elég félelmetes ha letérsz az útról máris aknamezőn találod magad, sajnos ez végig így volt a Horvát oldalon, a háború nyomai mindenhol látszanak még, de főleg vidéken.
Nekem személy szerint nem a szívem csücske Horvátország,(nem kedvesek az emberek,sokszor még a köszönésünket sem fogadták, tapasztalataim szerint nem beszélnek más nyelveket, sokszor négy nyelven próbálkoztunk és nem sikerült, a vezetési kultúráról nem is beszélek (BUNKÓK)) ezek fényében inkább irányba vettük Bosnia i hercegovinát. a határon kicsit nehézkesen működik a rendszer de sikeres átjutás után haladhattunk tovább célunk felé ( Sarajevo). nagyon szép helyeken motoroztunk, igaz az út minősége néhol elég gyenge de járható, az emberek itt már mindenhol nagyon kedvesek, akárhol megáltunk segítettek, sok rendőrt láttunk néhol még a trafipaxba is bele szaladtunk de csak intettek hogy mehetünk, nem piszkáltak sehol!! A nagy hegyek látványa picit meg rémített hogy ezeken kel nekünk átmenni, de érdekes az útak itt már mindenhol jó minőségűek voltak, több órás hegyi szerpentinek következtek, ahol eleinte nagyon óvatosan mentem ,aztán ráéreztem a mocimra és az út minőségére, és egyre jobban felbátorodtam(ilyen hegyi szakaszon még soha nem motoroztam, ez nekem új dolog volt)Itt nem lehet hibázni ha elrontasz valamit az maga a halál, az út mentén nincsen védőkorlát és a szakadékok néhol igen csak nagyok voltak!! Nagyon élveztem a dolgot, az autósok mindenhol előzékenyek voltak velünk, segítettek az előzésbe( nem mint a Horvátoknál) Estére értünk Sarajevóba ami a világ egyik legszebb városa, hatalmas hegyek veszik körbe, Szállást kerestünk amit egy helyi motoros banda segítségével elég hamar találtunk, mivel nagyon feltűnőek voltunk így igazából ők találtak ránk, nagyon csodálkoztak hogy mi bevagyunk öltözve motoros ruhába, mig ők csak egy póloba motoroztak, na jó egy két emberen láttunk vékony kabátot is,Ja és itt nem hordanak bukót, minek az mondván!! Szállásunk nagyon tiszta és az ember egész reggelig kint ült a motorok mellet és vigyázott rájuk, nehogy bajuk essen!
Egy gyors fürdés és irány szétnézni, hát csak a szánkat tátottuk a bazársoron ami világhírű, Egy gondunk volt nem tudtunk sehol pénzt váltani, de ez nem volt gond mert eurót mindenhol elfogadtak. Megvacsoráztunk egy jó helyen ahol 10 euróból ketten jóllaktunk rendesen.nagyon elfáradtunk eddig mentünk 500kilómétert, így nem kellet elringatni!!
Útközbe a hőmérséklet 15-20-fok közt volt, nagyon jó motoros idő!
Fotók!
http://picasaweb.google.hu/108903294890796132747/MontenegroiTura?feat=directlink#
Pár hete gondoltunk egy nagyot, el kéne menni motorozni a balkánra!!
Aztán jött a szervezés, és úgy volt hogy öten megyünk, de ki ezért, ki azért mondta le( amit utólag nagyon megbántak!)
Egy haverommal megbeszéltük ha törik ha szakad mi elmegyünk a cél Montenegró volt,
tengerpart mert ott még szeptemberbe is 30-fok meleg van!!
Szeptember 16-án 11 órakor indultunk, a mai napra terveztük horvát országon való áthaladással megyünk Boszniába, egyenesen Szarajevóig. magyar oldalon semmi érdekes nem történt autópályán mentünk Pécsig onnét meg irány a határ kis utakon, magyar oldalon még egy tankolás, és utas biztositás kötése, ami nem volt egy egyszerü feladat mert a magyar határon nem is hallottak még ilyenröl így vissza Mohácsra ahol nehezen de sikerült megkötni, a Magyar határon átjutás fél perc, míg a Horvát határon pár percet várni kellet mert nagyon megnéztek minket. Osijek városán mentünk keresztül, ahol megálltunk és némi péksüteményt ettünk. Ahogy haladtunk befelé az országba egyre több helyen volt kitéve az AKNAMEZŐ tábla, elég félelmetes ha letérsz az útról máris aknamezőn találod magad, sajnos ez végig így volt a Horvát oldalon, a háború nyomai mindenhol látszanak még, de főleg vidéken.
Nekem személy szerint nem a szívem csücske Horvátország,(nem kedvesek az emberek,sokszor még a köszönésünket sem fogadták, tapasztalataim szerint nem beszélnek más nyelveket, sokszor négy nyelven próbálkoztunk és nem sikerült, a vezetési kultúráról nem is beszélek (BUNKÓK)) ezek fényében inkább irányba vettük Bosnia i hercegovinát. a határon kicsit nehézkesen működik a rendszer de sikeres átjutás után haladhattunk tovább célunk felé ( Sarajevo). nagyon szép helyeken motoroztunk, igaz az út minősége néhol elég gyenge de járható, az emberek itt már mindenhol nagyon kedvesek, akárhol megáltunk segítettek, sok rendőrt láttunk néhol még a trafipaxba is bele szaladtunk de csak intettek hogy mehetünk, nem piszkáltak sehol!! A nagy hegyek látványa picit meg rémített hogy ezeken kel nekünk átmenni, de érdekes az útak itt már mindenhol jó minőségűek voltak, több órás hegyi szerpentinek következtek, ahol eleinte nagyon óvatosan mentem ,aztán ráéreztem a mocimra és az út minőségére, és egyre jobban felbátorodtam(ilyen hegyi szakaszon még soha nem motoroztam, ez nekem új dolog volt)Itt nem lehet hibázni ha elrontasz valamit az maga a halál, az út mentén nincsen védőkorlát és a szakadékok néhol igen csak nagyok voltak!! Nagyon élveztem a dolgot, az autósok mindenhol előzékenyek voltak velünk, segítettek az előzésbe( nem mint a Horvátoknál) Estére értünk Sarajevóba ami a világ egyik legszebb városa, hatalmas hegyek veszik körbe, Szállást kerestünk amit egy helyi motoros banda segítségével elég hamar találtunk, mivel nagyon feltűnőek voltunk így igazából ők találtak ránk, nagyon csodálkoztak hogy mi bevagyunk öltözve motoros ruhába, mig ők csak egy póloba motoroztak, na jó egy két emberen láttunk vékony kabátot is,Ja és itt nem hordanak bukót, minek az mondván!! Szállásunk nagyon tiszta és az ember egész reggelig kint ült a motorok mellet és vigyázott rájuk, nehogy bajuk essen!
Egy gyors fürdés és irány szétnézni, hát csak a szánkat tátottuk a bazársoron ami világhírű, Egy gondunk volt nem tudtunk sehol pénzt váltani, de ez nem volt gond mert eurót mindenhol elfogadtak. Megvacsoráztunk egy jó helyen ahol 10 euróból ketten jóllaktunk rendesen.nagyon elfáradtunk eddig mentünk 500kilómétert, így nem kellet elringatni!!
Útközbe a hőmérséklet 15-20-fok közt volt, nagyon jó motoros idő!
Fotók!
http://picasaweb.google.hu/108903294890796132747/MontenegroiTura?feat=directlink#
