Sziasztok! Ez félelmetes!Abbahagytam a mosogatást,mert azon gondolkoztam,ki az igazi motoros,és eszembe jutott 1-2 gondolat.Az első,amit olvasok,ugyanez a téma.30 évig mintaanya,feleség,háziasszony voltam,motor nélkül.De,mindig azt éreztem,hogy előző életemben motoroztam.Ha elment mellettem egy motor,felizgatta a lelkem.Mikor a fiaim kamaszok voltak,belehaltam,hogy nem volt pénzünk kismotorra,jogosítványra.Úgy éreztem ez lenne az élet rendje,és én mulasztok,de mégsem telik rá.Lelkiismeretfurdalásom volt,4 éve,hogy megvalósítottam álmomat,és "nagyiként",letettem a jogsit,és vettem egy Marudert,aki megszólított a szalonban.Beleszerettem.Október végén is megyek vele.Tavaly,a tesóm fia,és a sógor,aki sokáig motorozott,csodálattal vették,mikor elmentem hozzájuk Veszprémbe Sárvárról,egy szép nyári délután.Hozzáteszem,a sógor tesója is szenvedélyes motoros.Már tavaly megbeszéltük,leteszi a jogsit az én drága unokaöcsém,eljön Sárvárra,és együtt motorozunk.Megtörtént.Jött a barátnőjével,elmentünk a Pannóniaringre,-imádta.Olyan jó volt látni,mennyire szereti a motort,és fontos volt neki,hogy én is üljek rá!Így szeretném majd látni az unokámat is!Nem számít ki hány éves,frissen érett,vagy nagyi!Érezze a motort,-hiszen lelke van!-ne számítson esik,vagy fúj,érezze,ahogy rátör a szabadság!Ehhez,nem kell 170-el menni!Motorosnak lenni,egy életérzés!Összetartozunk!Internacionális!Imádom látni a motorostalálkozókon a kis családokat,az "öreg,motoros rokkereket"!EGY IGAZI MOTOROS,SOHA NEM ÖREGSZIK KI!
