Ez a Yama megígért egy csomó mindent még a múltkori szezon végén, aztán lassan de biztosan azért valóra váltotta.
Kaptam bukóvasat, szép feketét, aztán nagy vágyálma volt rámbiggyeszteni egy új műszerfalat, kilóméterórásat, nem mérföldeset. Megkaptam azt is. Tényleg egész kis pofás, valami gs500-asról kaptam, fekete és króm, egy szavam nem lehet. Amikor mentünk a bontóba érte, azt hittem engem akar leadni (akkor kellett Yamának smárolnia velem, hogy elhiggyem nem hagy ott), tisztára hullik a hajam amikor ilyen helyekre visz. A roncsderbiktől is feláll a hátamon a szőr, hát még egy motorbontótól...tiszta vágóhíd!
Aztán kaptam új dobozokat, igaz azokért kellet némi furmányoskodást bevetnem, mert aznap ha nem maradok otthon, nem látom meg milyen szép oldaltatyókat tud a haver a régi szép időkből, és csak kizárólag pont rám gondolva, pont épp aznap, mert különben sose veszi megint elő a kacatoshelye mélyéből. Merthogy ám szép fekete dobozok, persze a koromhoz "antikolva", viszont nagyon passzolnak rám, és azt mondták többen is, hogy azzal nagyon jól nézek ám ki! Persze a Yama először városban nem akart azzal szaladgálni, aztán most meg csak kapkodhatom az oldalamat, hogy éppencsak elférjek az általa megálmodott "beférünkméghalaggyá" helyeken. A doboznak egyébként az lett a hátránya, mint ami pont az előnye. Azóta Yama nemhogy málhás öszvérként, hanem teher és igavonó állatként tekint rám, kétszer annyit próbál belémgyömöszölni és rámgumipókozni... Tuti nem bírja ki és felteszi majd középre is a nagy dobozt, hogy a nagybevásárlás, + tízkilós kutyatáp és a napi melós vackainak a két köbméternyi cuccát rámerőszakolhassa...
Tehát kaptam még két szép kör alakú indexet is, és aminek én különösen örültem, végre két egyforma tükröt is! Elég érdekes volt a két különböző gyűrött robesztükör, a műszaki vizsgákon is állandóan vigyorogtak rajtam. "Jó az arra'" jött a duma, de hát azért mégiscsak szebb most a pofázmányom szemből. Kocka alakú ugyan, de végre Yama maga mögé fog látni rendesen, akkor is ha Söndör mögé ül a széles vállaival. Talán most már nem fogja állandóan tekergetni így a füleimet hogy kilásson hátra az utassal együtt. Kaptam krómszinű dudát is, hangos rendesen, már sikerült néhány gyíkagyú autóst megreguláznom vele...
Még valami plexi is elő van irányozva valalmi dögös üléssel, szóval most nagyon vigyáznom kell magamra mert már csak a tankot kell újból helyrerakni. Sajna a csököttagyú fényező nem várta meg míg a gittelés megszárad és alárepedeztem a napon ácsorgás közben. Hiába no, ezt a kis plasztikát még elviselem, had örüljön ez a Yama.
A kölcsönteherautó egyébként elmesélte, hogy kaptam a Senkitől egy lézerrel égetett lófejet szerencsepatkóval, hát nagyon kíváncsi vagyok hogy a Yama mikor és hová fogja majd rámbiggyeszteni.
Kaptam bukóvasat, szép feketét, aztán nagy vágyálma volt rámbiggyeszteni egy új műszerfalat, kilóméterórásat, nem mérföldeset. Megkaptam azt is. Tényleg egész kis pofás, valami gs500-asról kaptam, fekete és króm, egy szavam nem lehet. Amikor mentünk a bontóba érte, azt hittem engem akar leadni (akkor kellett Yamának smárolnia velem, hogy elhiggyem nem hagy ott), tisztára hullik a hajam amikor ilyen helyekre visz. A roncsderbiktől is feláll a hátamon a szőr, hát még egy motorbontótól...tiszta vágóhíd!
Aztán kaptam új dobozokat, igaz azokért kellet némi furmányoskodást bevetnem, mert aznap ha nem maradok otthon, nem látom meg milyen szép oldaltatyókat tud a haver a régi szép időkből, és csak kizárólag pont rám gondolva, pont épp aznap, mert különben sose veszi megint elő a kacatoshelye mélyéből. Merthogy ám szép fekete dobozok, persze a koromhoz "antikolva", viszont nagyon passzolnak rám, és azt mondták többen is, hogy azzal nagyon jól nézek ám ki! Persze a Yama először városban nem akart azzal szaladgálni, aztán most meg csak kapkodhatom az oldalamat, hogy éppencsak elférjek az általa megálmodott "beférünkméghalaggyá" helyeken. A doboznak egyébként az lett a hátránya, mint ami pont az előnye. Azóta Yama nemhogy málhás öszvérként, hanem teher és igavonó állatként tekint rám, kétszer annyit próbál belémgyömöszölni és rámgumipókozni... Tuti nem bírja ki és felteszi majd középre is a nagy dobozt, hogy a nagybevásárlás, + tízkilós kutyatáp és a napi melós vackainak a két köbméternyi cuccát rámerőszakolhassa...
Tehát kaptam még két szép kör alakú indexet is, és aminek én különösen örültem, végre két egyforma tükröt is! Elég érdekes volt a két különböző gyűrött robesztükör, a műszaki vizsgákon is állandóan vigyorogtak rajtam. "Jó az arra'" jött a duma, de hát azért mégiscsak szebb most a pofázmányom szemből. Kocka alakú ugyan, de végre Yama maga mögé fog látni rendesen, akkor is ha Söndör mögé ül a széles vállaival. Talán most már nem fogja állandóan tekergetni így a füleimet hogy kilásson hátra az utassal együtt. Kaptam krómszinű dudát is, hangos rendesen, már sikerült néhány gyíkagyú autóst megreguláznom vele...
Még valami plexi is elő van irányozva valalmi dögös üléssel, szóval most nagyon vigyáznom kell magamra mert már csak a tankot kell újból helyrerakni. Sajna a csököttagyú fényező nem várta meg míg a gittelés megszárad és alárepedeztem a napon ácsorgás közben. Hiába no, ezt a kis plasztikát még elviselem, had örüljön ez a Yama.
A kölcsönteherautó egyébként elmesélte, hogy kaptam a Senkitől egy lézerrel égetett lófejet szerencsepatkóval, hát nagyon kíváncsi vagyok hogy a Yama mikor és hová fogja majd rámbiggyeszteni.
