Nyilván nem. Mégis javarészt magamnak köszönhetem, hogy most egykézzel klimpírozok.
Mert ugye, semmi vész, három múlt, de úgyis motorral megyek, simán beérek ¾ 4-ig az Oktogonhoz, leadom a szervizbe a telefonom ( harmadszor, mert bár a nemóccsóból való, működni azt kispolgári ), ha várni is kell, onnan simán pontos leszek ½ 5-re a Mom Parkba. Késni utálok, 4-kor zárnak, utána az Ezeréve Barátnőm vár, szóval hajrá. Szigetfalváról, helyismerettel, gyerünk, simán belefér.
Sikerült is eljutni a Soroksári út elejéig, ott lassít, mert fekvőrendőr-szerűség, meg flikk-flakk, hogy felvágtassak a körútra. Szóval egyet-kettőt vissza. Busz-sáv. Szabályosan-szabadon, ahogy a Nana kitalálta. Na jó, nyilván nem gyökkettővel. Délután ½ 4, két belső sáv tömve autóval. Előttem, utánam senki, sehol. Piros színű Népautó (VW) tulaj és úrvezető megunja a banánt, a várakozást nem különben és dönt ! Index és húzza a kormányt ! Aztán eszébe jut, hogy tükör ( de csak mert a bajnak van, macerás a kis réseket pucoválni, meg különben is a fene vinné, veszekszik az asszony, hogy összekarcolja a garázsajtón ). ( Na jó, ez nagyon undok leírás Népautósról, mert van hogy rossz napja van az embernek, hogy aznap szőke, hogy valami nyomasztja és csak félig van ott. Mindenki hibázhat. Ember. De ha már megvan a baj, akkor is legyen ember. De ő gerinces, bevállalom férfiember módjára oda sem jött. Egy „jól vagy?” nem zsibbasztotta volna halálra a hangszálait. )<O
></O>
És : húúú, vazeeeg ! Valami jön !
Persze féééék, a járda mellé hátha, aztán bal vállal az aszfalton, motor még tovább úgy 30 métert. Csúszott a bukógombán, egy vétlen autó oldaláig. Sporttárs(a a nyavalyának) vissza a sávjába.
Anyám de fáj, hol a motorom, fel kéne állni, le kéne ordítani Suboptimal ( Kovács István, aki megvette élete második autóját ) fejét. ( Csak megjegyzés : nem tudom hogy hivják Piros Úrvezetőt, mert szabálysértési eljárás lesz - 3-6 hónap – és bár karcoltak valamit a helyszínelők, ezt nem tartották fontosnak közölni. Motoros-rendőr rém undok volt, bár nem nekem kaffogott, azért bekaphatná. )<O></O>
Kegyetlenül fáj, meg amúgy is csak kósza ötlet, sosem ordítozom, nem hiszek benne. Emberek mentőt, rendőrt hívnak, nem engedik el Úrvezetőt.
Megérkezik motoros-mentő. ( Jó helyre mentek a forintjaim. ) Felkészült, jó fej, tényleg segíteni akar. Megvizsgál, megbeszéljük, megmentjük a kabátom. Mondja, hogy fájni fog. Hát, na, nagyon. De nehogy már kifogjon rajtam. Aztán mentő, kórház.
Bemutatkozik az orvos : Doktor Vlad Valami. Itt már valami lecsenghetett, mert majdnem nem a nevem válaszolom. Jó fej, látom, hogy nevet, azért szigorúan megkérdezi, hol a felszerelésem. Átmegyek a vizsgán, jönnek a vizsgálatok. Röntgenest kicsit megtekergetném, aztán visszavesz. Befutnak a jól értesültek, de nem engedik be őket, csak a Gabát, mint hozzátartozót. De borzasztóan jól esik, hogy vették a fáradtságot ! Nagyon köszönöm !
Most már megmaradok ( mondjuk ez nem is volt kétséges, bár jónéhányan szívesen kitekernék a nyakam, amikor ilyet csinálok ). Kórházi élmények egy újabb blog lenne. Köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott, aki felhívott, a rengeteg sms-t. Ilyenkor nagyon jól esik ! Nagyon köszi !
Még egy szösszenet : fél órával és 100 méterrel odébb egy fekete terepjáróval akadt össze egy srác. Póló-rövidnadrág. Nagyon lerongyolódva ugyanoda került. Nagyon sajnáltam, a Viki barátnőm be akart adni neki egy csomag cukit, de akkor még nem tudtam, hol nyomja az ágyat. Jobbulást neki !
Végelszámolás :
Egy darab törött motor. ( Bukógomba nagyon sokat ért ! )
Egy darab törött bal váll. ( Szilánkosra, ha már lúd …, megműtve, felfűzve. )
Egyéb elhanyagolható kis zúzódás az oldalamon a farmergatya kényelme miatt, kis seb a bal kezemen, a dögös nyári kesztyű miatt.
De semmi egyéb !
Vagy inkább nagyon is sok ! Megint kiderült, hogy milyen sok barátom van, hogy nem fogom tudni megköszönni úgy ahogy szeretném ! Pedig szeretném ! Köszönöm !
Szóval ha meleg is van, a gúnyát tessék felhúzni !
Mert ugye, semmi vész, három múlt, de úgyis motorral megyek, simán beérek ¾ 4-ig az Oktogonhoz, leadom a szervizbe a telefonom ( harmadszor, mert bár a nemóccsóból való, működni azt kispolgári ), ha várni is kell, onnan simán pontos leszek ½ 5-re a Mom Parkba. Késni utálok, 4-kor zárnak, utána az Ezeréve Barátnőm vár, szóval hajrá. Szigetfalváról, helyismerettel, gyerünk, simán belefér.
Sikerült is eljutni a Soroksári út elejéig, ott lassít, mert fekvőrendőr-szerűség, meg flikk-flakk, hogy felvágtassak a körútra. Szóval egyet-kettőt vissza. Busz-sáv. Szabályosan-szabadon, ahogy a Nana kitalálta. Na jó, nyilván nem gyökkettővel. Délután ½ 4, két belső sáv tömve autóval. Előttem, utánam senki, sehol. Piros színű Népautó (VW) tulaj és úrvezető megunja a banánt, a várakozást nem különben és dönt ! Index és húzza a kormányt ! Aztán eszébe jut, hogy tükör ( de csak mert a bajnak van, macerás a kis réseket pucoválni, meg különben is a fene vinné, veszekszik az asszony, hogy összekarcolja a garázsajtón ). ( Na jó, ez nagyon undok leírás Népautósról, mert van hogy rossz napja van az embernek, hogy aznap szőke, hogy valami nyomasztja és csak félig van ott. Mindenki hibázhat. Ember. De ha már megvan a baj, akkor is legyen ember. De ő gerinces, bevállalom férfiember módjára oda sem jött. Egy „jól vagy?” nem zsibbasztotta volna halálra a hangszálait. )<O
></O>És : húúú, vazeeeg ! Valami jön !
Persze féééék, a járda mellé hátha, aztán bal vállal az aszfalton, motor még tovább úgy 30 métert. Csúszott a bukógombán, egy vétlen autó oldaláig. Sporttárs(a a nyavalyának) vissza a sávjába.
Anyám de fáj, hol a motorom, fel kéne állni, le kéne ordítani Suboptimal ( Kovács István, aki megvette élete második autóját ) fejét. ( Csak megjegyzés : nem tudom hogy hivják Piros Úrvezetőt, mert szabálysértési eljárás lesz - 3-6 hónap – és bár karcoltak valamit a helyszínelők, ezt nem tartották fontosnak közölni. Motoros-rendőr rém undok volt, bár nem nekem kaffogott, azért bekaphatná. )<O
></O>Kegyetlenül fáj, meg amúgy is csak kósza ötlet, sosem ordítozom, nem hiszek benne. Emberek mentőt, rendőrt hívnak, nem engedik el Úrvezetőt.
Megérkezik motoros-mentő. ( Jó helyre mentek a forintjaim. ) Felkészült, jó fej, tényleg segíteni akar. Megvizsgál, megbeszéljük, megmentjük a kabátom. Mondja, hogy fájni fog. Hát, na, nagyon. De nehogy már kifogjon rajtam. Aztán mentő, kórház.
Bemutatkozik az orvos : Doktor Vlad Valami. Itt már valami lecsenghetett, mert majdnem nem a nevem válaszolom. Jó fej, látom, hogy nevet, azért szigorúan megkérdezi, hol a felszerelésem. Átmegyek a vizsgán, jönnek a vizsgálatok. Röntgenest kicsit megtekergetném, aztán visszavesz. Befutnak a jól értesültek, de nem engedik be őket, csak a Gabát, mint hozzátartozót. De borzasztóan jól esik, hogy vették a fáradtságot ! Nagyon köszönöm !
Most már megmaradok ( mondjuk ez nem is volt kétséges, bár jónéhányan szívesen kitekernék a nyakam, amikor ilyet csinálok ). Kórházi élmények egy újabb blog lenne. Köszönöm mindenkinek, aki meglátogatott, aki felhívott, a rengeteg sms-t. Ilyenkor nagyon jól esik ! Nagyon köszi !
Még egy szösszenet : fél órával és 100 méterrel odébb egy fekete terepjáróval akadt össze egy srác. Póló-rövidnadrág. Nagyon lerongyolódva ugyanoda került. Nagyon sajnáltam, a Viki barátnőm be akart adni neki egy csomag cukit, de akkor még nem tudtam, hol nyomja az ágyat. Jobbulást neki !
Végelszámolás :
Egy darab törött motor. ( Bukógomba nagyon sokat ért ! )
Egy darab törött bal váll. ( Szilánkosra, ha már lúd …, megműtve, felfűzve. )
Egyéb elhanyagolható kis zúzódás az oldalamon a farmergatya kényelme miatt, kis seb a bal kezemen, a dögös nyári kesztyű miatt.
De semmi egyéb !
Vagy inkább nagyon is sok ! Megint kiderült, hogy milyen sok barátom van, hogy nem fogom tudni megköszönni úgy ahogy szeretném ! Pedig szeretném ! Köszönöm !
Szóval ha meleg is van, a gúnyát tessék felhúzni !
