Sziasztok 
Ez az első blogbejegyzésem,úgyhogy ne várjatok tőle sokat...
Na akkor kezdem is...7 éves koromig a bicaj volt az életem,aztán kaptam egy gyerek motrot,ami villanyra ment.Persze akkor még a szüleim hallani se akartak a motrozásról,még a quadozásról se.De minden megváltozott,amikor kaptam egy Yamaha Grizzlyt 125öst.Perszehogy első nap defektet kaptam (egész este sírtam mind az ácsiszamár)...Evvel a quaddal 2 évig jártam.2006 nyarán kitaláltuk a testvéremmel,hogy elmegyünk motocross pályára quadozni.Akkor már a mostani quadommal voltam.Nagyon megfogott,hetente jártam edzeni,versenyekre beiratkoztam...De áprilisban,még a versenyek előtt nagyon csúnyán elestem és nem indulhattam egyik versenyen se (edzéseket el felejthettem).2010 tavaszán egy ismerősunk eljött hozzánk kávéra,és megkérdezte tőlem nem-e szeretnék járni motocrossra.Na és ott ültem másodszor motron (előszor 10 évesen,egy 85ccm-is crossmotron),és mondhatom hogy a quadozást akár a pályán vagy kint a természetbe nem lehet hozzá hasonlítani a motrozáshoz...Motron az a szabadság,fürgeség,...Augusztusba meg kaptam a supermotomat (Husqvarna SM 125öt) amivel az utakon száguldozok.
És vissza ahhoz,hogy minden kezdet nehéz - hát,a motocross...Nem hiába mondják hogy a motocross a legnehezebb motorsport.Nagyon sokat szenvedek vele,ugye júniusba rosszul ugrattam,elestem,es a tesóm nem vett észre és belém hajtott motorral,el is repedt csúnyán a lábam.Szeptemberbe elkezdődik megint,csak még nagyon fáj a lábam (mert az okos hazai doktor urak el sem küldtek kontroll röntgenre,egyszersem).Anyukámmal szépen össze vesztem,hogy én aztán nem fogok motocrossozni,hogy nem vesz se motrot,és hogy nem is fog jovőre beiratni az MX academyba.
Hát ezzel én befelyeztem,remélem nem volt unalmas
Ez az első blogbejegyzésem,úgyhogy ne várjatok tőle sokat...Na akkor kezdem is...7 éves koromig a bicaj volt az életem,aztán kaptam egy gyerek motrot,ami villanyra ment.Persze akkor még a szüleim hallani se akartak a motrozásról,még a quadozásról se.De minden megváltozott,amikor kaptam egy Yamaha Grizzlyt 125öst.Perszehogy első nap defektet kaptam (egész este sírtam mind az ácsiszamár)...Evvel a quaddal 2 évig jártam.2006 nyarán kitaláltuk a testvéremmel,hogy elmegyünk motocross pályára quadozni.Akkor már a mostani quadommal voltam.Nagyon megfogott,hetente jártam edzeni,versenyekre beiratkoztam...De áprilisban,még a versenyek előtt nagyon csúnyán elestem és nem indulhattam egyik versenyen se (edzéseket el felejthettem).2010 tavaszán egy ismerősunk eljött hozzánk kávéra,és megkérdezte tőlem nem-e szeretnék járni motocrossra.Na és ott ültem másodszor motron (előszor 10 évesen,egy 85ccm-is crossmotron),és mondhatom hogy a quadozást akár a pályán vagy kint a természetbe nem lehet hozzá hasonlítani a motrozáshoz...Motron az a szabadság,fürgeség,...Augusztusba meg kaptam a supermotomat (Husqvarna SM 125öt) amivel az utakon száguldozok.
És vissza ahhoz,hogy minden kezdet nehéz - hát,a motocross...Nem hiába mondják hogy a motocross a legnehezebb motorsport.Nagyon sokat szenvedek vele,ugye júniusba rosszul ugrattam,elestem,es a tesóm nem vett észre és belém hajtott motorral,el is repedt csúnyán a lábam.Szeptemberbe elkezdődik megint,csak még nagyon fáj a lábam (mert az okos hazai doktor urak el sem küldtek kontroll röntgenre,egyszersem).Anyukámmal szépen össze vesztem,hogy én aztán nem fogok motocrossozni,hogy nem vesz se motrot,és hogy nem is fog jovőre beiratni az MX academyba.
Hát ezzel én befelyeztem,remélem nem volt unalmas
