Hát a háromnapos ünnepem igen mozgalmasan telt.
Kezdődött ugyibár azzal, hogy felkerekedtem pénteken (20.-a), hogy leguruljak debrecenbe a virágkarneválra.
Meg is érkeztem, megebédeltem az étteremben, ami fölött a szállásom volt, és bementem a városba. Na ekkor derült ki számomra, hogy a karnevál az nem ám úgy van, hogy egy senki odamegyen azt megtartják. De nem ám!
Szigorú program vagyon...
Úgyhogy bóklásztam debrecenben, megnéztem a kutat, végül lehuppantam egy söröző teraszra, ahonnan jó kilátás nyílt a felvonulási területre...
Igaz a foglalt tábla kissé gyanús volt, de hát nyilván azért tették ki, mert már vártak!
Gyönyörű volt a felvonulás.
A Mazsoretteknek külön dicséret! Hiába, minden mazsorettes jányba rögtön szerelmes lettem
A felvonulás végén odajött a pincér, és illedelmesen közölte, hogy akiknek foglalták az asztalt megjöttek. Épp időben
Ezekután a tüzijáték, nagyon jó volt...
Igaz eltünt kovács pistike, de mikor meglett akkor kovács pistike apukáját keresték. Remélem egymásra találtak a végén...
Amit nem értek, miért hoznak az emberek ki csecsemőket, és kutyákat egy tüzijátékra? Ez tuti valami sokkterápia lehet.
Na másnap reggel még lefotóztam pár kocsit, majd nagy lendülettel felhívtam mamócát...
Persze épp kerékpártúrán volt a családdal, így aztán abban maradtunk, hogy este beugrok hozzájuk.
Hogy ne unatkozzam, no meg volt egy kis dolgom is visszatértem pöstre, majd dolgomvégeztével irány Nyíregy.
Miután megérkeztem telefonáltam is, kitörő lelkesedéssel, hogy hát ugyi hova is menjek. Mégiscsak nagy falu az.
Mamóca közölte, hogy hát ők még negyven kilóméterre vannak. 40 kilóméter!!!! Mire biciklivel hazatekernek, addigra én gyökeret eresztek...
Szerencsére megnyugtatott, hogy kocsival vannak
Találkoztunk hát hamarosan, és megismerhettem a családját.
Nem írok nyálas dumákat, hogy szuper, jófej, stb. család, mert nem nyáladzunk itt össze-vissza. Elég annyi, hogy nem zavarta őket a horkolásom, szóval nálam előrre kerűltek a listán.
Másnap Mamócával gurulni mentünk.
Láttunk markolót, amely úgy dolgozott a vízben, hogy csak a fülkéje látszott ki.
Kompoztunk egy jót, majd megnéztük a sárospataki várat.
Megálapítottuk, hogy egy vakolás azért meg néhány gipszstukkó ráférne, és távoztunk Tokajba.
Itt dupla adag fagyival lettem megvendégelve, majd irány vissza.
Megkaptam az aláírásom is, és a mai nappal miután tegnap birge is aláírta a naptáram, már csak NaNa aláírása hiányzik...
Ja és még mindíg szeretném megkapni a virslis nokedli receptjét
Szóval így telt a három nap, igaz a rengeteg élményt és képet nem lehet visszaadni, de néhány képet azért itt meg lehet tekinteni...
http://picasaweb.google.hu/118292047397554558756/Viragkarneval?feat=directlink
http://picasaweb.google.hu/118292047397554558756/MeretezveMamocanal?feat=directlink
És Köszönöm a csodás hétvégét Mamócának és családjának! - ez egy nyílvános köszönőblog lesz még a végén
Kezdődött ugyibár azzal, hogy felkerekedtem pénteken (20.-a), hogy leguruljak debrecenbe a virágkarneválra.
Meg is érkeztem, megebédeltem az étteremben, ami fölött a szállásom volt, és bementem a városba. Na ekkor derült ki számomra, hogy a karnevál az nem ám úgy van, hogy egy senki odamegyen azt megtartják. De nem ám!
Szigorú program vagyon...
Úgyhogy bóklásztam debrecenben, megnéztem a kutat, végül lehuppantam egy söröző teraszra, ahonnan jó kilátás nyílt a felvonulási területre...
Igaz a foglalt tábla kissé gyanús volt, de hát nyilván azért tették ki, mert már vártak!
A Mazsoretteknek külön dicséret! Hiába, minden mazsorettes jányba rögtön szerelmes lettem
A felvonulás végén odajött a pincér, és illedelmesen közölte, hogy akiknek foglalták az asztalt megjöttek. Épp időben
Ezekután a tüzijáték, nagyon jó volt...
Igaz eltünt kovács pistike, de mikor meglett akkor kovács pistike apukáját keresték. Remélem egymásra találtak a végén...
Amit nem értek, miért hoznak az emberek ki csecsemőket, és kutyákat egy tüzijátékra? Ez tuti valami sokkterápia lehet.
Na másnap reggel még lefotóztam pár kocsit, majd nagy lendülettel felhívtam mamócát...
Persze épp kerékpártúrán volt a családdal, így aztán abban maradtunk, hogy este beugrok hozzájuk.
Hogy ne unatkozzam, no meg volt egy kis dolgom is visszatértem pöstre, majd dolgomvégeztével irány Nyíregy.
Miután megérkeztem telefonáltam is, kitörő lelkesedéssel, hogy hát ugyi hova is menjek. Mégiscsak nagy falu az.
Mamóca közölte, hogy hát ők még negyven kilóméterre vannak. 40 kilóméter!!!! Mire biciklivel hazatekernek, addigra én gyökeret eresztek...
Szerencsére megnyugtatott, hogy kocsival vannak
Találkoztunk hát hamarosan, és megismerhettem a családját.
Nem írok nyálas dumákat, hogy szuper, jófej, stb. család, mert nem nyáladzunk itt össze-vissza. Elég annyi, hogy nem zavarta őket a horkolásom, szóval nálam előrre kerűltek a listán.
Másnap Mamócával gurulni mentünk.
Láttunk markolót, amely úgy dolgozott a vízben, hogy csak a fülkéje látszott ki.
Kompoztunk egy jót, majd megnéztük a sárospataki várat.
Itt dupla adag fagyival lettem megvendégelve, majd irány vissza.
Megkaptam az aláírásom is, és a mai nappal miután tegnap birge is aláírta a naptáram, már csak NaNa aláírása hiányzik...
Ja és még mindíg szeretném megkapni a virslis nokedli receptjét
Szóval így telt a három nap, igaz a rengeteg élményt és képet nem lehet visszaadni, de néhány képet azért itt meg lehet tekinteni...
http://picasaweb.google.hu/118292047397554558756/Viragkarneval?feat=directlink
http://picasaweb.google.hu/118292047397554558756/MeretezveMamocanal?feat=directlink
És Köszönöm a csodás hétvégét Mamócának és családjának! - ez egy nyílvános köszönőblog lesz még a végén
