Nagy az Isten állatkertje, szokták mondani, és úgy tűnik a kerítés időnként nekem is túl alacsony... nem kell félteni engem se ha hülyeségről van szó.
A hétvége háromnapos haveri összeröffenéssel telt, szokásos sztori: mire megérkeztünk, már a társaság egy része nem volt szomjas. No persze nagy is a szája ilyenkor a népeknek: ki mer a szőke mögé felülni? Ó hát persze rögtön előjöttek az 1976-os és egyéb motoros sztorik a századelőről, ki mekkora májer volt akkoriban, ésdeperszemégmostismégjobban!
No akkor lássuk a legnagyobb szájút, bár kissé ingatag a járása, végül is túlsúllyal is meg kell tanulni motorozni... Ha nem marad meg, max felgumipókozzuk. Gondolta a célszemély, neki is ugrunk rögtön a Lónak, csak úgy rövidgatyában, pólóban, papucsban, mint anno a Babettán. Visszazavartam, lett belőle foltos terepruci és bakancs, aztán még felerőltettük rá a térdvédőt, mely komoly szuszogások és nyögések árán rögzült is a célszemélyen.
Jött a bukósisak. Vagyis nem jött, beszorult úgy fülmagasságban. Lefeszegettük némi rángatás árán, majd vigyorogva közöltem: ami rajtam van, a flitteres-kavicsos-nőcidíszes az nagyobb, szerintem jó lesz az rád. Vicces volt a tereprucival, de legalább nem szorult rá. Alapinfók átad, jobb kanyar jobbra dől, bal kanyar balra dől, lábat nem bedug küllők közé, ha valami nem szimpi, szem becsuk, száj befog és nyugton kapaszkodik tovább. Na ezt volt felesleges elmondani.
Felmászott. A Lóóó érezhetően megrogyott alattam, ritkán jobbraindexel (az a nemtetszés jele), most eszébe jutott. A balraindexeléssel szokott köszönni, meg a neki tetsző dolgokat megkommentálni. Mondtam neki csak egy kicsit bírd ki, amolyan gyakorlás jelleggel, nem megyünk sokat az extra terheléssel. Nem örült.
Tanulságos volt. Elindultunk billegve az egyenesben, hátraüvöltöm a komának ne egyensúlyozzál, azért billegünk. Abbahagyta, láss csodát, megszűnt a billegés. Jött a kanyar, felgyorsítottam közel hetvenre, hajszálnyit dönteném, hogy szép legyen a dolog, (a Lóóó megint jobbra indexel figyelmeztetésképpen - ez egy külön blogot érdemel majd egyszer hogy miket tud) majd nehézkes reakció, érzem mögöttem húzzák vissza a vasat. Visszavettem a gázt, szögfüggőlegesben elkanyarodtunk, majd jött a következő kanyar a másik irányba. Jobbra dőlnék, figura balra el, hát akkor kiülünk szépen és megvárjuk az üvöltés végét... Üvöltés nem volt, de kapaszkodás ezerrel. No, ennek hiába szép szó, akkor büntetésképpen bejössz szépen a flitteres bukómban a benzinkútra. A kútnál megint jobbkanyarka, balra döntő utassal. Megállok a kútnál, várom hogy lemásszon. Kutas jön ki, füligérő vigyor a bukó láttán, majd rákönyököl a kútra, figura még mindig kapaszkodik. Mondom neki másszál le, különben nem tudok tankolni. Jah, nem tudtam mit csinálunk - de mégis mit lehet egy benzinkútcsapnál csinálni a tankoláson kívül....? Reggelizni? Esetleg dohányozni? Biztos sokkot kapott.
Kutas vigyorog, mondja szép a bukó. Mondom enyém, csak ami rajtam van az rászorult. Tankolunk, közben kommentálom utasomnak, hogy ha még egyszer másik irányba dönt, gyalogolni fog a flitteres bukóban 3 km-t vissza. Mondja bocsi-bocsi a kajakban másként kell, de a biciklin ő is szokott... Mondom neki ez nem kajak, de nem is bicikli, csak üljél mint 2 zsák krumpli (súlyban még stimmel is), ne csinálj semmit és békében leszünk, nem lesz gyaloglás. Kutas röhög, közli vele ez motor, és ha már felült hátulra, akkor kiadta a kezéből a kormányzást, ebbe bele kell törődni... csöndesen dobtam magamban egy hátast a röhögéstől, de komoly arccal bólogattam: lám egy szakértő, és ha nem viselkedsz, kénytelen leszek a segged és a kezed-lábad odapókozni az üléshez hogy ne ficeregjél.
Elindultunk. Jön a kikanyarodás, már megint másik irányba borítana. Üvöltök, a Lóóó engedelmeskedik, az utas visszateszi a seggét a helyére. Felmérgeltem magam, odapakoltam neki az egyenesben. Többszöri váltásdíjazó fejelgetés, egérhangok, kabátvégben kapaszkodás. Jön a nagy kanyar, érzem, hogy utasom már jóindulatúan előre dolgozik - nézem a tükörben persze a másik irányba lóg ki a fél válla bukóstul. Mutatom a másik irányba, úgy végre sikerült egy normálisan bevett kanyart megvalósítani. A következő kanyarban megint mutogatás, merthát a súlypont ugyanott készült maradni - az ellenkező oldalon. Végül az ötödik kilométer után már sikerült a fejébe verni a lényeget, mire visszaértünk már működött a dolog. Most sikerült villámgyorsan lemászni mögülem, a Lóóó fellélegzett.
Jött a nagypofájú duma milyen lájtos volt, mondtam kapaszkodtál is meg vinnyogtál is, jobb helyett balra is döntöttél, meg a kutasnak sikerült jó napot szerezni... Morgás, a társaság röhög, majd az egyik régi barátja elszólta magát, hogy nem véletlen vette el anno apád a JAWA-t...
Tanulság: aki nálad kétszer nehezebb és még ivott is, ne vedd fel utasnak mert képes megdögleszteni.
A hétvége háromnapos haveri összeröffenéssel telt, szokásos sztori: mire megérkeztünk, már a társaság egy része nem volt szomjas. No persze nagy is a szája ilyenkor a népeknek: ki mer a szőke mögé felülni? Ó hát persze rögtön előjöttek az 1976-os és egyéb motoros sztorik a századelőről, ki mekkora májer volt akkoriban, ésdeperszemégmostismégjobban!
No akkor lássuk a legnagyobb szájút, bár kissé ingatag a járása, végül is túlsúllyal is meg kell tanulni motorozni... Ha nem marad meg, max felgumipókozzuk. Gondolta a célszemély, neki is ugrunk rögtön a Lónak, csak úgy rövidgatyában, pólóban, papucsban, mint anno a Babettán. Visszazavartam, lett belőle foltos terepruci és bakancs, aztán még felerőltettük rá a térdvédőt, mely komoly szuszogások és nyögések árán rögzült is a célszemélyen.
Jött a bukósisak. Vagyis nem jött, beszorult úgy fülmagasságban. Lefeszegettük némi rángatás árán, majd vigyorogva közöltem: ami rajtam van, a flitteres-kavicsos-nőcidíszes az nagyobb, szerintem jó lesz az rád. Vicces volt a tereprucival, de legalább nem szorult rá. Alapinfók átad, jobb kanyar jobbra dől, bal kanyar balra dől, lábat nem bedug küllők közé, ha valami nem szimpi, szem becsuk, száj befog és nyugton kapaszkodik tovább. Na ezt volt felesleges elmondani.
Felmászott. A Lóóó érezhetően megrogyott alattam, ritkán jobbraindexel (az a nemtetszés jele), most eszébe jutott. A balraindexeléssel szokott köszönni, meg a neki tetsző dolgokat megkommentálni. Mondtam neki csak egy kicsit bírd ki, amolyan gyakorlás jelleggel, nem megyünk sokat az extra terheléssel. Nem örült.
Tanulságos volt. Elindultunk billegve az egyenesben, hátraüvöltöm a komának ne egyensúlyozzál, azért billegünk. Abbahagyta, láss csodát, megszűnt a billegés. Jött a kanyar, felgyorsítottam közel hetvenre, hajszálnyit dönteném, hogy szép legyen a dolog, (a Lóóó megint jobbra indexel figyelmeztetésképpen - ez egy külön blogot érdemel majd egyszer hogy miket tud) majd nehézkes reakció, érzem mögöttem húzzák vissza a vasat. Visszavettem a gázt, szögfüggőlegesben elkanyarodtunk, majd jött a következő kanyar a másik irányba. Jobbra dőlnék, figura balra el, hát akkor kiülünk szépen és megvárjuk az üvöltés végét... Üvöltés nem volt, de kapaszkodás ezerrel. No, ennek hiába szép szó, akkor büntetésképpen bejössz szépen a flitteres bukómban a benzinkútra. A kútnál megint jobbkanyarka, balra döntő utassal. Megállok a kútnál, várom hogy lemásszon. Kutas jön ki, füligérő vigyor a bukó láttán, majd rákönyököl a kútra, figura még mindig kapaszkodik. Mondom neki másszál le, különben nem tudok tankolni. Jah, nem tudtam mit csinálunk - de mégis mit lehet egy benzinkútcsapnál csinálni a tankoláson kívül....? Reggelizni? Esetleg dohányozni? Biztos sokkot kapott.
Kutas vigyorog, mondja szép a bukó. Mondom enyém, csak ami rajtam van az rászorult. Tankolunk, közben kommentálom utasomnak, hogy ha még egyszer másik irányba dönt, gyalogolni fog a flitteres bukóban 3 km-t vissza. Mondja bocsi-bocsi a kajakban másként kell, de a biciklin ő is szokott... Mondom neki ez nem kajak, de nem is bicikli, csak üljél mint 2 zsák krumpli (súlyban még stimmel is), ne csinálj semmit és békében leszünk, nem lesz gyaloglás. Kutas röhög, közli vele ez motor, és ha már felült hátulra, akkor kiadta a kezéből a kormányzást, ebbe bele kell törődni... csöndesen dobtam magamban egy hátast a röhögéstől, de komoly arccal bólogattam: lám egy szakértő, és ha nem viselkedsz, kénytelen leszek a segged és a kezed-lábad odapókozni az üléshez hogy ne ficeregjél.
Elindultunk. Jön a kikanyarodás, már megint másik irányba borítana. Üvöltök, a Lóóó engedelmeskedik, az utas visszateszi a seggét a helyére. Felmérgeltem magam, odapakoltam neki az egyenesben. Többszöri váltásdíjazó fejelgetés, egérhangok, kabátvégben kapaszkodás. Jön a nagy kanyar, érzem, hogy utasom már jóindulatúan előre dolgozik - nézem a tükörben persze a másik irányba lóg ki a fél válla bukóstul. Mutatom a másik irányba, úgy végre sikerült egy normálisan bevett kanyart megvalósítani. A következő kanyarban megint mutogatás, merthát a súlypont ugyanott készült maradni - az ellenkező oldalon. Végül az ötödik kilométer után már sikerült a fejébe verni a lényeget, mire visszaértünk már működött a dolog. Most sikerült villámgyorsan lemászni mögülem, a Lóóó fellélegzett.
Jött a nagypofájú duma milyen lájtos volt, mondtam kapaszkodtál is meg vinnyogtál is, jobb helyett balra is döntöttél, meg a kutasnak sikerült jó napot szerezni... Morgás, a társaság röhög, majd az egyik régi barátja elszólta magát, hogy nem véletlen vette el anno apád a JAWA-t...
Tanulság: aki nálad kétszer nehezebb és még ivott is, ne vedd fel utasnak mert képes megdögleszteni.