Hétvégén ott volt melóm, biztos ami biztos alapon elindultam péntek délután, mégiscsak 500 km... Sajna motorral nem ment a dolog mert sok volt a cumó, és hála a roszhírű román zsaruknak, a pénteki forgalomnak és a csodálatos E60-as útnak, kb. 8 óra alatt értem oda... A szerpentineken óvatoskodtam, meg nézelődtem, de Kolozsvár után már sötét volt, és úgy voltam vele, ha az a kamion be tud kanyarodni azon a szerpentinen annyival, akkor én is... A fenyőillatú rész gyanús volt, aztán hazafelé megnéztem merrefelé is raliztam... 
Jobb is hogy nem láttam. Na szóval felért egy vezetéstechnikai tréninggel...
Érdekesség a lámpánál, hogy náluk a piros elkezd villogni, aztán rögtön zöld lesz, és amikor sárgát látsz, akkor lesz utána a piros. Rendőrautó sok helyen van ácsorgós, keveset láttam olyat ami haladt is, viszont mélyen relaxáló yardokat láttam kétszer is a leállított járgányban. Viszont jól látható helyeken parkolnak, olyankor le is lassul a sor rendesen. Az E60-as egész jó minőségű volt Nagyvárad után, a városokban sok helyen van útépítés, fejlődnek. A körforgalmi megoldásaik valami eklektikusan balkáni... a használata is.
A helyiek baromi jó fejek és maximálisan segítőkészek, le a kalappal előttük. A videós kolléga körbevitt a városban, hogy hol lehet jó képeket csinálni, körbe idegenvezetett, nagyon rendes volt. Nagyon sok helyen beszélnek magyarul, gyakorlatilag minden boltban van valaki aki legalább pár szót tud. Semmiféle magyarutálattal nem találkoztam, a szállodában volt egy román aki nem beszélt magyarul, de ő is lelkesen magyarázta a légkondi működését kézzel lábbal, hogy megértsem, mert sikerült aznap az utóbbi 10 év helyi melegrekordját megdönteni. Angolul kevesen beszélnek, nem igazán tudtam használni.
Van motoros kultúra is ám!
Amikor szóba került a ráérős időkben kinek mi a hobbija, nagy lelkesedéssel mutogattak Ovidiora (nemes egyszerűséggel Ovi -nak becézik), aki ugyan román, de folyékonyan beszél magyarul és bizonyítéka van róla hogy 310 km/h-val szaladgál a szerpentines részen az ezres Hondájával. Ott ahol 50-es táblák vannak kibiggyesztve, a szalagkorlát és a középső betonperem meg végigcsiszatolva...
Ovi meg is hallotta hogy róla van szó, lelkesen el is mesélte a sztorit. Látta a rendőrt ahogy lefotózza őket, aztán a következő faluban már integetett a rendőr, hogy meg kéne állni, végül a második faluban megálltak, mert ott is integetett a rendőr, és hát mégiscsakna... El is vették ott helyben a jogsiját a következő kommenttel: ma már 14 (!)olyan motorost mértek aki 300 felett ment itt, de mivel ők voltak az egyetlenek akik megálltak, akkor most elveszik a jogsit... (ezek az anyatejjel szívják magukba a szerpentinezést) Tanulság Ovi szerint: nem szabad nekik megállni, de sajna már kaptak egy-két nagyon jó autót a zsaruk, azokra figyelni kell mert utolérhetik az embert... Meg most hiába van az egyik legkomolyabb trafizavarója, megint fejlesztettek valamit a zsaruk, mert már hiába van a kütyü a gépen... Másnap nyugodt lélekkel visszaült a gépre, merthogy már úgyse tudnak mit elvenni...
De mostanság ő már nem jár ennyivel persze, mert feleség meg család van, de régebben igen, sajna abból a társaságból már meg is haltak néhányan... ezért nem is mászkál már velük, csak olyan tatásan 200 körül szaladgál... a szerpentinen, meg Brassó felé, mert arra jó az út.
Aztán megmutogattuk egymásnak a mobiltelefonjainkban a motorjainkat (mint más a gyerekéről a képeket), megbeszéltük hogy az itteni és ottani rendőrökkel hogy kell bánni, ellátott hazafelére néhány helyi közlekedési jótanáccsal. Komment a magyar rendszámú autókról: azok olyan lassan mennek, meg minden szabályt betartanak, nézelődnek a hegyekben. Hát ja, csöndesen vigyorogtam, bólogattam és megmutattam neki a videót amit útközben csináltam vezetés közben. Komment: na tessék, ezért haladtok olyan lassan.... Sajna az átszaladó kölyökmacit nem tudtam levideózni, arról lemaradtam.
A büntetésekre nem igazán érzékenyek, az egyik kolléga lejárt jogsival szalagál március óta, azt mondja nem azzal megy az autó... Végül is télleg, a benyának ehhez több köze van...
Visszafelé már 5 óra alatt sikerült megjárni ugyanazt az utat, hála a péntek esti tréningnek és jótanácsoknak. Baromi lelkesen csavarodok lefelé az szerpentinen az 50-es táblánál hetvennel, felfelé dupla sáv, kaptatóval. Büszkén veszem a kanyart az optimális íven (mennyire ügyes is vagyok ám), mire a mögöttem jövő ledudálta a hajamat és elhúzott mellettem a szembesávban úgy 100-al... Ez kicsit lelombozott, de néhány kanyar után már majdnem 80-al megint kezdtem magam a nyeregben érezni, mire egy motoros ugyanezzel a módszerrel megelőzött olyan Ovi-s sebességgel. Gyakorlatilag csak hallottam hogy megelőznek, mire észleltem a hangját már el is ment...
Szóval van még mit gyakorolni....
Jobb is hogy nem láttam. Na szóval felért egy vezetéstechnikai tréninggel...Érdekesség a lámpánál, hogy náluk a piros elkezd villogni, aztán rögtön zöld lesz, és amikor sárgát látsz, akkor lesz utána a piros. Rendőrautó sok helyen van ácsorgós, keveset láttam olyat ami haladt is, viszont mélyen relaxáló yardokat láttam kétszer is a leállított járgányban. Viszont jól látható helyeken parkolnak, olyankor le is lassul a sor rendesen. Az E60-as egész jó minőségű volt Nagyvárad után, a városokban sok helyen van útépítés, fejlődnek. A körforgalmi megoldásaik valami eklektikusan balkáni... a használata is.
A helyiek baromi jó fejek és maximálisan segítőkészek, le a kalappal előttük. A videós kolléga körbevitt a városban, hogy hol lehet jó képeket csinálni, körbe idegenvezetett, nagyon rendes volt. Nagyon sok helyen beszélnek magyarul, gyakorlatilag minden boltban van valaki aki legalább pár szót tud. Semmiféle magyarutálattal nem találkoztam, a szállodában volt egy román aki nem beszélt magyarul, de ő is lelkesen magyarázta a légkondi működését kézzel lábbal, hogy megértsem, mert sikerült aznap az utóbbi 10 év helyi melegrekordját megdönteni. Angolul kevesen beszélnek, nem igazán tudtam használni.
Van motoros kultúra is ám!
Amikor szóba került a ráérős időkben kinek mi a hobbija, nagy lelkesedéssel mutogattak Ovidiora (nemes egyszerűséggel Ovi -nak becézik), aki ugyan román, de folyékonyan beszél magyarul és bizonyítéka van róla hogy 310 km/h-val szaladgál a szerpentines részen az ezres Hondájával. Ott ahol 50-es táblák vannak kibiggyesztve, a szalagkorlát és a középső betonperem meg végigcsiszatolva...Ovi meg is hallotta hogy róla van szó, lelkesen el is mesélte a sztorit. Látta a rendőrt ahogy lefotózza őket, aztán a következő faluban már integetett a rendőr, hogy meg kéne állni, végül a második faluban megálltak, mert ott is integetett a rendőr, és hát mégiscsakna... El is vették ott helyben a jogsiját a következő kommenttel: ma már 14 (!)olyan motorost mértek aki 300 felett ment itt, de mivel ők voltak az egyetlenek akik megálltak, akkor most elveszik a jogsit... (ezek az anyatejjel szívják magukba a szerpentinezést) Tanulság Ovi szerint: nem szabad nekik megállni, de sajna már kaptak egy-két nagyon jó autót a zsaruk, azokra figyelni kell mert utolérhetik az embert... Meg most hiába van az egyik legkomolyabb trafizavarója, megint fejlesztettek valamit a zsaruk, mert már hiába van a kütyü a gépen... Másnap nyugodt lélekkel visszaült a gépre, merthogy már úgyse tudnak mit elvenni...
De mostanság ő már nem jár ennyivel persze, mert feleség meg család van, de régebben igen, sajna abból a társaságból már meg is haltak néhányan... ezért nem is mászkál már velük, csak olyan tatásan 200 körül szaladgál... a szerpentinen, meg Brassó felé, mert arra jó az út.
Aztán megmutogattuk egymásnak a mobiltelefonjainkban a motorjainkat (mint más a gyerekéről a képeket), megbeszéltük hogy az itteni és ottani rendőrökkel hogy kell bánni, ellátott hazafelére néhány helyi közlekedési jótanáccsal. Komment a magyar rendszámú autókról: azok olyan lassan mennek, meg minden szabályt betartanak, nézelődnek a hegyekben. Hát ja, csöndesen vigyorogtam, bólogattam és megmutattam neki a videót amit útközben csináltam vezetés közben. Komment: na tessék, ezért haladtok olyan lassan....
Sajna az átszaladó kölyökmacit nem tudtam levideózni, arról lemaradtam.A büntetésekre nem igazán érzékenyek, az egyik kolléga lejárt jogsival szalagál március óta, azt mondja nem azzal megy az autó... Végül is télleg, a benyának ehhez több köze van...
Visszafelé már 5 óra alatt sikerült megjárni ugyanazt az utat, hála a péntek esti tréningnek és jótanácsoknak. Baromi lelkesen csavarodok lefelé az szerpentinen az 50-es táblánál hetvennel, felfelé dupla sáv, kaptatóval. Büszkén veszem a kanyart az optimális íven (mennyire ügyes is vagyok ám), mire a mögöttem jövő ledudálta a hajamat és elhúzott mellettem a szembesávban úgy 100-al... Ez kicsit lelombozott, de néhány kanyar után már majdnem 80-al megint kezdtem magam a nyeregben érezni, mire egy motoros ugyanezzel a módszerrel megelőzött olyan Ovi-s sebességgel. Gyakorlatilag csak hallottam hogy megelőznek, mire észleltem a hangját már el is ment...
Szóval van még mit gyakorolni....
