Ígérem, lassan abbahagyom a külsőmről való értekezést, de előbb még feltétlenül be kell számolnom Bölcsiscsoportnéni (volt kollégiumi szobatársam) esküvőjéről.. pontosabban a hajamról. Hátha akad valahol valaki, akinek még jól jön, hogy leírtam e sufnituning módszert. Hajrá lányok!
A rengeteg katasztrófázás után végül úgy döntöttünk, hogy megpróbálom behízelegni magam a fodrászhoz az esemény reggelén, hogy ha kontyot nem is, de valamit kezdjen a hajammal, mert nem tehetem meg, hogy mindenki szép, csak én nem. A lányzó igen kreatív volt, tényleg szép kócot aggatott a fejemre, csak a megvalósítással okozott némi általános meglepetést. Sok kicsi hajgumi helyett ugyanis – a gyorsabb kialakítás és a tartósabb hatás érdekében – sok kicsi kábelkötegelőt helyezett el a fejemen. Bizony, úgy, ahogy mondom: ráhúzta az eszközt a fejemre, foggal rászorította, csipesszel elcsippentette a végét, mint egy gyakorlott villanyszerelő. Egy szavam sem lehet, hajnalig változatlan volt a frizurám állása, pedig esett az eső, és táncoltam is eleget. Nem is ezért vagyok illetlen a képeken, hanem mert nem próbáltam fel előtte a ruhámat, így csak az esküvőn derült ki, hogy annyira kifogytam a szoknyámból, hogy állandóan le akart esni. Minden képen legalább tíz centi villan ki a bőrömből a fűző és a szoknya között, ami azt jelenti, hogy a rózsaszín (!) ruha illesztékei között állandóan vigyorgott ki zöld sárkánykám.
Eljött viszont a hajnal, amikor szerettem volna lefeküdni, méghozzá frizura nélkül. Nosza, a szálláson a portás legnagyobb elképedésére ollót kértünk, és nemtávirat, meg egy lány a násznép szeme láttára az aulában elkezdték kivágni a kábelkötegelőket a hajból. Azazhogy vágták volna, mert nem vitte az olló. Mit volt mit tenni, beálltam a zuhany alá, hogy legalább a lakk nagy részét kimossam, a kötegelő meg maradt.
Másnap Eyendivel volt randim, akinek személyes átadással ígértem naptárat. A megbeszéltek alapján reggeltől kezdtem hívogatni, de nem vette fel a telefont, az smsemre sem válaszolt.. Szomorúan elkullogtunk hát a buszmegállóig, hogy uccu haza. De nem adtam fel: addig hívogattam, amíg fel nem vette.. egy nő. Szóval szokás szerint rosszul írtam fel a számot. Némi telefonálgatás után akadt, aki belép helyettem a fórumra, és utol is értem a célszemélyt, ahogy kb. fél órán belül ő is engem… pár perccel azután, hogy a busz elhagyta Igalt. De a mi hősünk kitartó volt, és addig követett, amíg egy megállóban odaadtam neki a zsákmányt
Hazafelé megint megtanultam, hogy a kamionsofőrök nem egészen normálisak: az előttünk haladó példány erősen konvergált a jobb oldal, az út széle felé, konkrétan a záróvonalon közlekedett, mire a buszsofőr nekiállt balról megelőzni. Ebben a pillanatban a kedves kamionos ráeszmélt, hogy rossz helyen van, és úgy korrigált, hogy elkezdett befelé jönni a sávunkba, és amikor már csak centik (!) választották el a busztól, akkor dudált rá a sofőrünk, amitől a kedves kamionos észhez tért, és végre megtalálta a saját sávját. Szóval mindenki nagyon vigyázzon velük, mert ha egy buszt nem vesznek észre, akkor egy autót, vagy egy motort… (btw természetesen mobiltelefonozott közben, de nem telefonált ám, hanem alighanem smst írt…)
A rengeteg katasztrófázás után végül úgy döntöttünk, hogy megpróbálom behízelegni magam a fodrászhoz az esemény reggelén, hogy ha kontyot nem is, de valamit kezdjen a hajammal, mert nem tehetem meg, hogy mindenki szép, csak én nem. A lányzó igen kreatív volt, tényleg szép kócot aggatott a fejemre, csak a megvalósítással okozott némi általános meglepetést. Sok kicsi hajgumi helyett ugyanis – a gyorsabb kialakítás és a tartósabb hatás érdekében – sok kicsi kábelkötegelőt helyezett el a fejemen. Bizony, úgy, ahogy mondom: ráhúzta az eszközt a fejemre, foggal rászorította, csipesszel elcsippentette a végét, mint egy gyakorlott villanyszerelő. Egy szavam sem lehet, hajnalig változatlan volt a frizurám állása, pedig esett az eső, és táncoltam is eleget. Nem is ezért vagyok illetlen a képeken, hanem mert nem próbáltam fel előtte a ruhámat, így csak az esküvőn derült ki, hogy annyira kifogytam a szoknyámból, hogy állandóan le akart esni. Minden képen legalább tíz centi villan ki a bőrömből a fűző és a szoknya között, ami azt jelenti, hogy a rózsaszín (!) ruha illesztékei között állandóan vigyorgott ki zöld sárkánykám.
Eljött viszont a hajnal, amikor szerettem volna lefeküdni, méghozzá frizura nélkül. Nosza, a szálláson a portás legnagyobb elképedésére ollót kértünk, és nemtávirat, meg egy lány a násznép szeme láttára az aulában elkezdték kivágni a kábelkötegelőket a hajból. Azazhogy vágták volna, mert nem vitte az olló. Mit volt mit tenni, beálltam a zuhany alá, hogy legalább a lakk nagy részét kimossam, a kötegelő meg maradt.
Másnap Eyendivel volt randim, akinek személyes átadással ígértem naptárat. A megbeszéltek alapján reggeltől kezdtem hívogatni, de nem vette fel a telefont, az smsemre sem válaszolt.. Szomorúan elkullogtunk hát a buszmegállóig, hogy uccu haza. De nem adtam fel: addig hívogattam, amíg fel nem vette.. egy nő. Szóval szokás szerint rosszul írtam fel a számot. Némi telefonálgatás után akadt, aki belép helyettem a fórumra, és utol is értem a célszemélyt, ahogy kb. fél órán belül ő is engem… pár perccel azután, hogy a busz elhagyta Igalt. De a mi hősünk kitartó volt, és addig követett, amíg egy megállóban odaadtam neki a zsákmányt
Hazafelé megint megtanultam, hogy a kamionsofőrök nem egészen normálisak: az előttünk haladó példány erősen konvergált a jobb oldal, az út széle felé, konkrétan a záróvonalon közlekedett, mire a buszsofőr nekiállt balról megelőzni. Ebben a pillanatban a kedves kamionos ráeszmélt, hogy rossz helyen van, és úgy korrigált, hogy elkezdett befelé jönni a sávunkba, és amikor már csak centik (!) választották el a busztól, akkor dudált rá a sofőrünk, amitől a kedves kamionos észhez tért, és végre megtalálta a saját sávját. Szóval mindenki nagyon vigyázzon velük, mert ha egy buszt nem vesznek észre, akkor egy autót, vagy egy motort… (btw természetesen mobiltelefonozott közben, de nem telefonált ám, hanem alighanem smst írt…)
