Hát, gondoltam írok pár sort a hétvégéről, de elvesztem a Fecsegő olvasásában, úgyhogy tényleg csak pár sor lesz. Fiatalok, annyit össze-vissza viháncoltok már a BuMakó előtt, hogy muszáj lesz kocsiba vágnom magam, hogy jól a körmötökre nézzek, mit műveltek ott a sátorfán!
Szóval: a hétvégén megjártuk Székelyföldet. Igazán fantasztikus az a táj, elképesztő, szédítő energiákat lehet érzékelni. Végigjártuk a "kötelező" útvonalakat: Fogarasok, Gyilkos-tó+Békás szoros, Marosvásárhely, Nagyszeben, Gyergyószentmiklós, Parajd, Sovata. Hát, az utakra túraendúrókat ajánlanék, bár látszik az igyekezet a jobbításra. A hegyeken nagy hangsúlyt fektetnek pld. a kanyarok biztonságossá tételére, arról meg igazán nem tehetnek, hogy a Transfogarason pld. az út közepén tör fel egy patak egyszercsak!
Szívet melengető volt, hogy a teremtés nyelvét a legtisztábban hallottam szólni, nem keverve bele mindenféle ámerikás szlenget. Félre ne értsetek, jó dolog, ha valaki több nyelvet beszél, de riadtan konstatálom napjainkban, hogy 1. máris vannak szavak a mindennapi beszédben, aminek már nem ismerjük a magyar megfelelőjét; 2. a mai gyerekek még nem tudnak helyesen írni, de a chat szobákban máris rövidítéseket használnak a soha meg nem tanult szavak helyett. Riasztó, ahogy elveszik egyik legfőbb kincsünk!
Na, aztán a kaja! Az a borzalom "mícs", amit úton útfélen kapni
. Négy napon át kerülgettek vele a csapattársak,hogy ilyen finom, megy olyan jó, de szerencsére mindenütt van fini (alumínium sótól mentes) sajt meg puliszka, úgyhogy nem fogytam az éhezéstől egy dekát sem!:hi-hi:
Megnyugodva konstatáltam, hogy a kamionnal, lovas kocsival és szakadt Daciával járó népek ott is rendkívül előzékenyen segítik a motorosokat, míg a "nagy" lsd. Audi, BNV, Merci, Passat autósok ugyanúgy bunkóznak, tolnak le az útról, mint itthon. Lehet valami abban, amiről már beszéltünk egy blogon: ezek az autók súlyosan agyrombolók!
Sajna azt vettem észre, hogy ez talán már-már a motorokra is kezd hatni: úgy húzott el mellettünk egy BNW-s magyar(!) túracsapat, hogy még a fejüket sem biccentették meg. Persze az is lehet, hogy csak én nem láttam a nagy fényképeszkedéstől. Jobb lenne a lelkemnek, ha ez utóbbi lenne igaz! Szóval jó volt. Igaz, hogy sz@rrá áztunk odafelé, a Királyhágó pld. szabályosan láthatatlan lett, olyan alacson volt a felhőzet, és még a lehelletünk is látszott a 6 fokban. Valamint picit barna lett a lábam szára a szerpentineken lefelé 80-nal, de ez valószínű csak azért volt, mert hátul ültem
. Biztos jobban csináltam volna a három hetes jogsimmal!
Viszont amikor eltévedtünk, a földuton a kátyúkban csak kétszer akartunk feldőlni Csdodaszéppel, aminek eredményeként már minden pozícióból 2 mp alatt ugrok le és tartom azt a szép nagy fenekét!
De az ő 400 kilója mellett legalább karcsú- filigránnak érzem magam. Megéri, na!
Szóval, jó volt, ajánlom mindenkinek, aki teheti, hogy látogasson ki Erdélybe!
Szóval: a hétvégén megjártuk Székelyföldet. Igazán fantasztikus az a táj, elképesztő, szédítő energiákat lehet érzékelni. Végigjártuk a "kötelező" útvonalakat: Fogarasok, Gyilkos-tó+Békás szoros, Marosvásárhely, Nagyszeben, Gyergyószentmiklós, Parajd, Sovata. Hát, az utakra túraendúrókat ajánlanék, bár látszik az igyekezet a jobbításra. A hegyeken nagy hangsúlyt fektetnek pld. a kanyarok biztonságossá tételére, arról meg igazán nem tehetnek, hogy a Transfogarason pld. az út közepén tör fel egy patak egyszercsak!
Szívet melengető volt, hogy a teremtés nyelvét a legtisztábban hallottam szólni, nem keverve bele mindenféle ámerikás szlenget. Félre ne értsetek, jó dolog, ha valaki több nyelvet beszél, de riadtan konstatálom napjainkban, hogy 1. máris vannak szavak a mindennapi beszédben, aminek már nem ismerjük a magyar megfelelőjét; 2. a mai gyerekek még nem tudnak helyesen írni, de a chat szobákban máris rövidítéseket használnak a soha meg nem tanult szavak helyett. Riasztó, ahogy elveszik egyik legfőbb kincsünk!
Na, aztán a kaja! Az a borzalom "mícs", amit úton útfélen kapni
. Négy napon át kerülgettek vele a csapattársak,hogy ilyen finom, megy olyan jó, de szerencsére mindenütt van fini (alumínium sótól mentes) sajt meg puliszka, úgyhogy nem fogytam az éhezéstől egy dekát sem!:hi-hi:Megnyugodva konstatáltam, hogy a kamionnal, lovas kocsival és szakadt Daciával járó népek ott is rendkívül előzékenyen segítik a motorosokat, míg a "nagy" lsd. Audi, BNV, Merci, Passat autósok ugyanúgy bunkóznak, tolnak le az útról, mint itthon. Lehet valami abban, amiről már beszéltünk egy blogon: ezek az autók súlyosan agyrombolók!
Sajna azt vettem észre, hogy ez talán már-már a motorokra is kezd hatni: úgy húzott el mellettünk egy BNW-s magyar(!) túracsapat, hogy még a fejüket sem biccentették meg. Persze az is lehet, hogy csak én nem láttam a nagy fényképeszkedéstől. Jobb lenne a lelkemnek, ha ez utóbbi lenne igaz! Szóval jó volt. Igaz, hogy sz@rrá áztunk odafelé, a Királyhágó pld. szabályosan láthatatlan lett, olyan alacson volt a felhőzet, és még a lehelletünk is látszott a 6 fokban. Valamint picit barna lett a lábam szára a szerpentineken lefelé 80-nal, de ez valószínű csak azért volt, mert hátul ültem
. Biztos jobban csináltam volna a három hetes jogsimmal!Viszont amikor eltévedtünk, a földuton a kátyúkban csak kétszer akartunk feldőlni Csdodaszéppel, aminek eredményeként már minden pozícióból 2 mp alatt ugrok le és tartom azt a szép nagy fenekét!
De az ő 400 kilója mellett legalább karcsú- filigránnak érzem magam. Megéri, na!Szóval, jó volt, ajánlom mindenkinek, aki teheti, hogy látogasson ki Erdélybe!
