Évek óta nézegetem a környezetemben a különböző kapcsolatokat, próbálok tanulni, okosodni, nemcsak a saját káromon, bár időnként az is összejön...
Látok ilyet is, olyat is. Fiatal az időssel, idős a fiatallal, korban összepasszolók, amúgy nagyon különbözők, emígy nagyon hasonlók. Van akinek összejön, az jó, nem szól bele senki, örüljetek egymásnak, az a jó, amikor működik.
Aztán vannak kirívó esetek is, és vannak olyanok amik ideig-óráig működnek - és ez a jelző akár még a hosszan működő kapcsolatokra is elmondható. Itt van egyik haverom, 18 év különbség van a csaja javára. A srác negyvenakárhány éves, a nő már nem a mai darab, két különböző életszakaszt éltek 20 éven keresztül egymás mellett. Hiába szedte ki a csaj a piából és a játékteremből a pasit, majd faragott belőle férfit, a korkülönbség most már kijön, és a fickó agyban felnőtt férfiként már szabadulna, mindenáron, hakurássza a korban hozzá illő csajokat, közben menekül otthonról. Inkább megy külföldre dolgozni, és hagy itthon mindent. Ő még élne, és lelkiismeretfurdalása van, de csak nyűglődnek együtt, és most ott tartanak, hogy mindenki robbantana már, de az anyagiakban nehéz megegyezni, mert húsz év alatt baromi nagyok az összefonódások és a papír megvan.
Aztán itt van a másik, a csaj negyvenentúl jóval, (közelötven), a srác minusz 15. A levesben a házasság, a közös gyerek terve is úszkál. A csaj már sokszor megbocsátotta a félrelépéseket, és a srác kibasz kényelmes, mert mindig van hová menni, ezért a kapcsolatért meg sokat nem kell tenni, ugyanis a csaj teper mindig mint az állat. Nem fontos, hogy miért tekintget ki a pasi a kapcsolatból, a csaj baromi lelkes, gondolom a friss hús jól jön, és ráadásul tolhatja magát előre a srác lelkiismeretén keresztül a pénztárcája felé. A srác a főnök, a csaj az alkalmazott.
Szóval most megint félrelépett a fickó és dráma, majd megbocsátás volt, jeggyűrű bűntudatból a csajnak. Jó alap ez egy házasságra, hajrá gyerekek! Ilyenkor fordul meg a fejemben, hogy normálisak a nők, jó nekik a mindenáron baromság? Ha véletlen tényleg összejön egy gyerek, garantált az élethosszig tartó lelkiismeretfurdalás, hiszen anya már öreg, a gyerek ott van, a hormonok meg dolgoznak és a szex fontos, űzni kell az ipart. Ha már eddig is megcsalhatta, ezután is meg fogja, zéró retorzió, visszafogadnak, csak egy kis ajándék kell, fasza ez, működik. A csaj állandó drámában fog élni és nyúzni fogja a srác lelkét, (mint ahogy most is teszi) a srác tűri, majd elkönyveli magában hogy ő mekkora egy szemét és marad lelkifurcsiból, mert már ott a gyerek is, és egyébként is minden közös, az anyagiak meg számítanak. Baromi jó élet lesz, mindenkinek, ilyen a "mi igaz szerelmünk" - a csajt idéztem. A gyerek szopja majd be a legjobban, mert nem lesz egy nyugodt pillanata sem, hallgatja majd ahogy egymást marják a fél életén keresztül, és ül az érzelmi libikókában, úgy, hogy felnőttkorára garantáltan érzelmi nyomorékká teszik. Szépen eltelik 20 év és robbani fog a szarosbili, a felgyülemlett sértett fájdalmak mindenki részéről, és menekülnek majd egymástól, törve-zúzva mindent.
De aztán persze lehet másként is, ki tudja, lehet nekik jó lesz, összejön, de valahogy kételkedem...
Nem tom, én ezt nem értem. Valahogy másként működik ez a világ nekem. Ha valaki menni akar, hát menjen...
... de talán majd egyszer mindenki hazatalál.
Látok ilyet is, olyat is. Fiatal az időssel, idős a fiatallal, korban összepasszolók, amúgy nagyon különbözők, emígy nagyon hasonlók. Van akinek összejön, az jó, nem szól bele senki, örüljetek egymásnak, az a jó, amikor működik.
Aztán vannak kirívó esetek is, és vannak olyanok amik ideig-óráig működnek - és ez a jelző akár még a hosszan működő kapcsolatokra is elmondható. Itt van egyik haverom, 18 év különbség van a csaja javára. A srác negyvenakárhány éves, a nő már nem a mai darab, két különböző életszakaszt éltek 20 éven keresztül egymás mellett. Hiába szedte ki a csaj a piából és a játékteremből a pasit, majd faragott belőle férfit, a korkülönbség most már kijön, és a fickó agyban felnőtt férfiként már szabadulna, mindenáron, hakurássza a korban hozzá illő csajokat, közben menekül otthonról. Inkább megy külföldre dolgozni, és hagy itthon mindent. Ő még élne, és lelkiismeretfurdalása van, de csak nyűglődnek együtt, és most ott tartanak, hogy mindenki robbantana már, de az anyagiakban nehéz megegyezni, mert húsz év alatt baromi nagyok az összefonódások és a papír megvan.
Aztán itt van a másik, a csaj negyvenentúl jóval, (közelötven), a srác minusz 15. A levesben a házasság, a közös gyerek terve is úszkál. A csaj már sokszor megbocsátotta a félrelépéseket, és a srác kibasz kényelmes, mert mindig van hová menni, ezért a kapcsolatért meg sokat nem kell tenni, ugyanis a csaj teper mindig mint az állat. Nem fontos, hogy miért tekintget ki a pasi a kapcsolatból, a csaj baromi lelkes, gondolom a friss hús jól jön, és ráadásul tolhatja magát előre a srác lelkiismeretén keresztül a pénztárcája felé. A srác a főnök, a csaj az alkalmazott.
Szóval most megint félrelépett a fickó és dráma, majd megbocsátás volt, jeggyűrű bűntudatból a csajnak. Jó alap ez egy házasságra, hajrá gyerekek! Ilyenkor fordul meg a fejemben, hogy normálisak a nők, jó nekik a mindenáron baromság? Ha véletlen tényleg összejön egy gyerek, garantált az élethosszig tartó lelkiismeretfurdalás, hiszen anya már öreg, a gyerek ott van, a hormonok meg dolgoznak és a szex fontos, űzni kell az ipart. Ha már eddig is megcsalhatta, ezután is meg fogja, zéró retorzió, visszafogadnak, csak egy kis ajándék kell, fasza ez, működik. A csaj állandó drámában fog élni és nyúzni fogja a srác lelkét, (mint ahogy most is teszi) a srác tűri, majd elkönyveli magában hogy ő mekkora egy szemét és marad lelkifurcsiból, mert már ott a gyerek is, és egyébként is minden közös, az anyagiak meg számítanak. Baromi jó élet lesz, mindenkinek, ilyen a "mi igaz szerelmünk" - a csajt idéztem. A gyerek szopja majd be a legjobban, mert nem lesz egy nyugodt pillanata sem, hallgatja majd ahogy egymást marják a fél életén keresztül, és ül az érzelmi libikókában, úgy, hogy felnőttkorára garantáltan érzelmi nyomorékká teszik. Szépen eltelik 20 év és robbani fog a szarosbili, a felgyülemlett sértett fájdalmak mindenki részéről, és menekülnek majd egymástól, törve-zúzva mindent.
De aztán persze lehet másként is, ki tudja, lehet nekik jó lesz, összejön, de valahogy kételkedem...
Nem tom, én ezt nem értem. Valahogy másként működik ez a világ nekem. Ha valaki menni akar, hát menjen...
... de talán majd egyszer mindenki hazatalál.
