Ha már a képek felkerültek, gondoltam, megírom, mi is történt valójában.
Az úgy kezdődött, hogy Spéti írt a csamon a flúgos futamról, amit ők szerveznek. Mi meg elolvastuk, és kitaláltuk, hogy emeljük a rendezvény színvonalát a jelenlétünkkel. Jól össze is szerveztük, lefoglaltuk a szállást, felvettük a kapcsolatot Spétivel. És ha már flúgos futamról van szó, hát legyünk a nevéhez méltók (no meg pluszpontot is ígértek érte): csak úgy záporoztak az ötletek a jelmezeket illetően! Végül a legpraktikusabb mellett döntöttünk, a „strandoló kislány” imidzs mellett, aminek egy része látszik is a fotókon. Ami nem látszik: a vízipisztoly a dobozban, kacsás úszógumi, ami a táborhelyen maradt, mert senkire nem ment rá.
Tervezett indulás szombat reggel 7-kor. Kisvirág lovacskája kedden azért összeismerkedett egy fehér corsával. Biztos azt hitte, hogy a herceg az, csak lecserélte a lovát. Hát nem. Végeredmény: műszerfal megbolondult, az órán kívül semmi nem működött rajta.
Sebaj! Nincs is rá szükség! Végül is csak egy tájékozódási verseny lesz, ahhoz meg minek mérni a megtett távolságot? Különben meg ketten leszünk egy csapatban, mérje a másik! Én meg csak megyek utána, legalább nem én leszek a hibás, ha eltévedünk! Na, szegény Vickeynek jutott a nemes feladat, hogy a világtalan Tücsököt és gazdáját vezesse. De ne szaladjunk előre.
Nevezés a versenyre 9.30-ig, ezért ¾ 7-re megbeszélt találka a szokásos kúton. Negyed 8-ra be is futottunk (ja, a névsor: BoncaDóri; Csacska; Vickey; Ági, aki Kavics, és hősies utas volt Vickey mögött; Tamás, aki Bredi; Gabi, aki a Zuram; és én). Vágta Kisigmánd felé. Nagyigmándon öröm 9:21-kor: a következő Kisigmánd, nem késünk el! A következő Bábolna. Ez nem nyert. Csapat megáll, órára néz: 9.28. Spéti felhív, tájékoztatás kérés, hogy hol is vagyunk és merre kell mennünk. Sebaj, megvárnak a nevezéssel. Csapat visszafordul, Kisigmánd megtalál. Hurrá! Első, versenyen kívüli próba teljesítve.
Bemutatkozások, gyors eszés-iszás, majd nevezés. Elvileg 2 táv közül lehetett volna választani (150 és 250), de mivel kevesen voltunk és késtünk is, maradt a rövidebb. Kétmotoros csapataink: Bi-Kini, Malacok és Tekergők (itt +1 benzintyúk, Ági). Nomen est omen!
Sajnos elég kevesen jöttek el, ahhoz képest, hogy tavaly 80-90 induló csapat volt, idén 5 (!) csapat nevezett. Ebből 3 a miénk, 1 helyi, és 1 bátor lányzó Miskolcról! Képes volt idáig eljönni, ez nem semmi!
Tájékoztatás megtartódik, itiner kiosztódik. Vickey és Kisvirág néz. A többiekről nem nyilatkozom, de Kisvirág életében nem látott még itinerre Hasonlító dolgot sem. Hm... 1.46 km után forduljunk jobbra, meg ilyesmik. Szép kis nyilacskákkal, meg mindenféle számokkal. Hajjaj… és a feladatok…
No, sebaj, indulás. Vickey elöl, szeme az itineren meg a km-óráján egyszerre. Első táv megvan, az elágazást is megtaláltuk. Kanyar. Újra számol a következő kanyarig. Bingó! Még két ilyen és az 1. feladatnál vagyunk. Megállunk. Sehol semmi. Mivaaan??? Számolás veszettül: ha nyócvanhétezeröccázhuszonnyolcon ált az óra, és mentünk először tízet, aztán kettőegész-ötöt aztán ennyit meg ennyit… akkor most nyócvanhétezeröccáznegyvenkilenc-egész-négyen kell állnia az órának. Annyin áll. Akkor jó helyen vagyunk! De HOL A FELADAT???? És hol az ember, akinél meg kell oldani a feladatot és megkapjuk érte a pontunkat? :gyanús:Lehet, hogy Vickey km-órája nem pontos? Hááát, többé kevésbé az (de inkább kevésbé).
Menjünk tovább, hátha kicsit arrébb lesz… nem lett. Mindegy, fél óra tanakodás és kavargás után eldöntöttük, hogy inkább megkeressük a 2. ellenőrző pontot. Itt ugyanez eljátszik, mint előbb. Lehet, hogy annyit késtünk, hogy nem vártak meg? De hát azt mondták, mindenkit megvárnak… vagy lehet, hogy nem is kell minden feladatnál a szervezőket keresni, hanem csak a leírt feladat megoldását? Hoppácska!
Innentől kezdve megy minden, mint a karikacsapás. Szervező keresgélés beszüntet, számolgatás lecsökkent, saccperkábéra megyünk. Meg is találunk minden feladatot azonnal!
Aztán jön szembe egy autó majd megfordul és veszettül integet. A szervezők jöttek elénk, mert másfél órája elment az utolsó(előtti) csapat is, csak minket vártak. Mi élünk, virulunk, Ági hátsó fele már kezd érzéketlenné válni az út egyenetlenségeivel szemben…
2. etap. Változik az itiner, itt már másképp van megadva az útvonal. Vagyis nincs megadva méterre és kanyarra, csak tájékozódási pontok. Átveszem az irányítást. Péntek este 2ésfél órán keresztül nyomtattam és ragasztgattam össze részletes Komárom-Esztergom megye térképet. Milyen jól jön az most! …El is tévedünk. Viszont szerencsére van szánk; meg egy papírunk, amit a kávézóban a fiatalember orra alá dugunk és legszebb bájmosolyunkat elővéve megkérdezzük, hol találjuk Kocs-on a Tél utcát. Nincs. Merthogy Komáromban kellene keresnünk a Tél utcát. Felpattanunk a mocikra (Ági szegény már egyre kevésbé pattog, menet közben az ülésen viszont annál inkább). Megvan a rutinpálya! Telefon a Zuramnak, hogy élünk virulunk. Ők is. Már majdnem be is rúgtak a kaja után.
Rutinpálya teljesít, Tücsök is túléli. Utolsó két feladat már gyerekjáték, secperc visszaérünk a „bázisra”. Még egy feladat, és kész! Teljesítettük! Igaz, hogy 150 helyett 250 km alatt, igaz, hogy 2 órával hosszabb idő alatt, de MEGVAAN!
Eredményhirdetés. 1. a helyi postás és csapata (mily meglepő… ) 2. Bi-Kini (Dóri és Csacska) 3. a Malacok. A miénk pedig a különdíj a kitartásért és a 250 km-es hosszútáv megtételéért.
Ezt meg is ünnepeltük este. A tulajon kívül csak mi heten maradtunk a végére, mi viszont annál jobbat buliztunk a vendégházban meg a helyi falunapon! Volt ott minden, sörsátor, sör, bor, hejderutyutyu-zene, mezítláb táncolás… de ez már egy másik, 18+-os blogba tartozik
A másnapi ébredés meg macskajajos hazaindulás pedig említésre se méltó…
Asszem, ha jövőre megyünk, megint elrontom a műszerfalamat, mert így sokkal izgibb!
<O</O
utóirat: köszönöm a Csajoknak a szülinapi ajándékot, Spétinek szintén! És köszönöm a Zuramnak, hogy eljött! Meg Tamásnak is!
Spéti képei: http://club.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php?c=6851&userid=
Az úgy kezdődött, hogy Spéti írt a csamon a flúgos futamról, amit ők szerveznek. Mi meg elolvastuk, és kitaláltuk, hogy emeljük a rendezvény színvonalát a jelenlétünkkel. Jól össze is szerveztük, lefoglaltuk a szállást, felvettük a kapcsolatot Spétivel. És ha már flúgos futamról van szó, hát legyünk a nevéhez méltók (no meg pluszpontot is ígértek érte): csak úgy záporoztak az ötletek a jelmezeket illetően! Végül a legpraktikusabb mellett döntöttünk, a „strandoló kislány” imidzs mellett, aminek egy része látszik is a fotókon. Ami nem látszik: a vízipisztoly a dobozban, kacsás úszógumi, ami a táborhelyen maradt, mert senkire nem ment rá.
Tervezett indulás szombat reggel 7-kor. Kisvirág lovacskája kedden azért összeismerkedett egy fehér corsával. Biztos azt hitte, hogy a herceg az, csak lecserélte a lovát. Hát nem. Végeredmény: műszerfal megbolondult, az órán kívül semmi nem működött rajta.
Sebaj! Nincs is rá szükség! Végül is csak egy tájékozódási verseny lesz, ahhoz meg minek mérni a megtett távolságot? Különben meg ketten leszünk egy csapatban, mérje a másik! Én meg csak megyek utána, legalább nem én leszek a hibás, ha eltévedünk! Na, szegény Vickeynek jutott a nemes feladat, hogy a világtalan Tücsököt és gazdáját vezesse. De ne szaladjunk előre.
Nevezés a versenyre 9.30-ig, ezért ¾ 7-re megbeszélt találka a szokásos kúton. Negyed 8-ra be is futottunk (ja, a névsor: BoncaDóri; Csacska; Vickey; Ági, aki Kavics, és hősies utas volt Vickey mögött; Tamás, aki Bredi; Gabi, aki a Zuram; és én). Vágta Kisigmánd felé. Nagyigmándon öröm 9:21-kor: a következő Kisigmánd, nem késünk el! A következő Bábolna. Ez nem nyert. Csapat megáll, órára néz: 9.28. Spéti felhív, tájékoztatás kérés, hogy hol is vagyunk és merre kell mennünk. Sebaj, megvárnak a nevezéssel. Csapat visszafordul, Kisigmánd megtalál. Hurrá! Első, versenyen kívüli próba teljesítve.
Bemutatkozások, gyors eszés-iszás, majd nevezés. Elvileg 2 táv közül lehetett volna választani (150 és 250), de mivel kevesen voltunk és késtünk is, maradt a rövidebb. Kétmotoros csapataink: Bi-Kini, Malacok és Tekergők (itt +1 benzintyúk, Ági). Nomen est omen!
Sajnos elég kevesen jöttek el, ahhoz képest, hogy tavaly 80-90 induló csapat volt, idén 5 (!) csapat nevezett. Ebből 3 a miénk, 1 helyi, és 1 bátor lányzó Miskolcról! Képes volt idáig eljönni, ez nem semmi!
Tájékoztatás megtartódik, itiner kiosztódik. Vickey és Kisvirág néz. A többiekről nem nyilatkozom, de Kisvirág életében nem látott még itinerre Hasonlító dolgot sem. Hm... 1.46 km után forduljunk jobbra, meg ilyesmik. Szép kis nyilacskákkal, meg mindenféle számokkal. Hajjaj… és a feladatok…
No, sebaj, indulás. Vickey elöl, szeme az itineren meg a km-óráján egyszerre. Első táv megvan, az elágazást is megtaláltuk. Kanyar. Újra számol a következő kanyarig. Bingó! Még két ilyen és az 1. feladatnál vagyunk. Megállunk. Sehol semmi. Mivaaan??? Számolás veszettül: ha nyócvanhétezeröccázhuszonnyolcon ált az óra, és mentünk először tízet, aztán kettőegész-ötöt aztán ennyit meg ennyit… akkor most nyócvanhétezeröccáznegyvenkilenc-egész-négyen kell állnia az órának. Annyin áll. Akkor jó helyen vagyunk! De HOL A FELADAT???? És hol az ember, akinél meg kell oldani a feladatot és megkapjuk érte a pontunkat? :gyanús:Lehet, hogy Vickey km-órája nem pontos? Hááát, többé kevésbé az (de inkább kevésbé).
Menjünk tovább, hátha kicsit arrébb lesz… nem lett. Mindegy, fél óra tanakodás és kavargás után eldöntöttük, hogy inkább megkeressük a 2. ellenőrző pontot. Itt ugyanez eljátszik, mint előbb. Lehet, hogy annyit késtünk, hogy nem vártak meg? De hát azt mondták, mindenkit megvárnak… vagy lehet, hogy nem is kell minden feladatnál a szervezőket keresni, hanem csak a leírt feladat megoldását? Hoppácska!
Innentől kezdve megy minden, mint a karikacsapás. Szervező keresgélés beszüntet, számolgatás lecsökkent, saccperkábéra megyünk. Meg is találunk minden feladatot azonnal!
Aztán jön szembe egy autó majd megfordul és veszettül integet. A szervezők jöttek elénk, mert másfél órája elment az utolsó(előtti) csapat is, csak minket vártak. Mi élünk, virulunk, Ági hátsó fele már kezd érzéketlenné válni az út egyenetlenségeivel szemben…
2. etap. Változik az itiner, itt már másképp van megadva az útvonal. Vagyis nincs megadva méterre és kanyarra, csak tájékozódási pontok. Átveszem az irányítást. Péntek este 2ésfél órán keresztül nyomtattam és ragasztgattam össze részletes Komárom-Esztergom megye térképet. Milyen jól jön az most! …El is tévedünk. Viszont szerencsére van szánk; meg egy papírunk, amit a kávézóban a fiatalember orra alá dugunk és legszebb bájmosolyunkat elővéve megkérdezzük, hol találjuk Kocs-on a Tél utcát. Nincs. Merthogy Komáromban kellene keresnünk a Tél utcát. Felpattanunk a mocikra (Ági szegény már egyre kevésbé pattog, menet közben az ülésen viszont annál inkább). Megvan a rutinpálya! Telefon a Zuramnak, hogy élünk virulunk. Ők is. Már majdnem be is rúgtak a kaja után.
Rutinpálya teljesít, Tücsök is túléli. Utolsó két feladat már gyerekjáték, secperc visszaérünk a „bázisra”. Még egy feladat, és kész! Teljesítettük! Igaz, hogy 150 helyett 250 km alatt, igaz, hogy 2 órával hosszabb idő alatt, de MEGVAAN!
Eredményhirdetés. 1. a helyi postás és csapata (mily meglepő… ) 2. Bi-Kini (Dóri és Csacska) 3. a Malacok. A miénk pedig a különdíj a kitartásért és a 250 km-es hosszútáv megtételéért.
Ezt meg is ünnepeltük este. A tulajon kívül csak mi heten maradtunk a végére, mi viszont annál jobbat buliztunk a vendégházban meg a helyi falunapon! Volt ott minden, sörsátor, sör, bor, hejderutyutyu-zene, mezítláb táncolás… de ez már egy másik, 18+-os blogba tartozik
A másnapi ébredés meg macskajajos hazaindulás pedig említésre se méltó…
Asszem, ha jövőre megyünk, megint elrontom a műszerfalamat, mert így sokkal izgibb!
<O</O
utóirat: köszönöm a Csajoknak a szülinapi ajándékot, Spétinek szintén! És köszönöm a Zuramnak, hogy eljött! Meg Tamásnak is!
Spéti képei: http://club.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php?c=6851&userid=