<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w
ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Wingdings; panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:2; mso-generic-font-family:auto; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} a:link, span.MsoHyperlink {color:blue; text-decoration:underline; text-underline:single;} a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed {colorurple; text-decoration:underline; text-underline:single;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Mrs.Kawangyal Olivér balesetét elmesélő blogjára válaszul Zp azt írta, pénteken csak jó híreket szabad írni. Én ezt kiterjesztem az egész hétre, mert mi jól vagyunk, és jobbulást kívánunk minden sorstársunknak.
Először is: Nem tudtam veletek menni pénteken Twister temetésére, mert a csapattal egy lengyelországi motoros találkozóra mentünk. Este mondtam egy imát a békés átkeléséért, remélem a Ti szeretetetek segíti majd őt ebben!
Másodszor: Minden motoros ismerősömtől azt hallottam, kétféle motoros van: aki már esett, és aki ezután fog. Nos, nem "saját jogon", de én már az utóbbiakhoz tartozom. Remélem ez arra az időre is kiterjed, amikor az első ülésen ülök!
Szombaton tettünk egy nagy túrát a hegyekben, fantasztikus volt, a csúcsról néztük a távolban, a szállásunk felett tomboló vihart. Örültünk, hogy szárazon megúsztuk a hazautat is. Tíz percnyire a kempingtől lekanyarodtunk az autópályáról, kényelmesen nézelődtem kis fotelkámból a hátsó ülésen, amikor azt láttam, hogy csillog az út (hiszen egész nap esett), amire rá akarunk fordulni. Épp nyitottam a számat, hogy szóljak, mert az én Drágám nem az a gyors reagálású egység, de már hallottam is, hogy kattan az egyes, és – hogy ne maradjunk el a többiektől, és beférjünk a jobbról közeledő autó elé – már kanyarodtunk is. Mivel az autó is tempósan közeledett, az én Kincsem húzott egy picinyit a gázkaron. Csakhogy a Szépség, amin ültünk, 1800 ccm-es motorral bír, a 118 paci az ostor hatására megugrott, és úgy megriszálta a moci farát, hogy ihajla! Magyarán a parasztgáz miatt magunknak köszönhetjük a „beavatást” és amiért ezt leírom, az csak az, hogy kicsik-nagyok kollektívan emlékezzünk: nedves aszfalton, pici, egyenletes gázadás! Tudom, mindannyian olvastuk ezt a KRESZ-kérdések között, de mi most élőben is meggyőződtünk az a.) válasz helyességéről!
Szóval: megijedni sem volt időm, mikor éreztem, hogy elkezd kicsúszni a motor hátulja, olyan gyorsan történt minden! Az én drágám próbálta korrigálni a csúszást, de esélyünk sem volt. Két flikk-flakk, és már dőltünk is a bal oldalra, velem pedig rendkívül érdekes dolog történt. Csukd be a szemed!- gondoltam/hallottam belülről, tehát így tettem. Tudnék most mesélni a tér- és testérzékelésről (illetve annak hiányáról), valamint a tudat testek közötti áthelyeződéséről, mert halál izgi volt, de azt hiszem, túl exoterikusra sikeredne, tehát nem untatnék vele. Nem tudom, hogy kerültem le a motorról a földre, mert a bal oldalamra érkezésem kimaradt. Pedig oda érkeztem, az tuti, mert piszokul fáj a vállam és a felkarom, megrándult a nyak- és csuklyás izmom. Első észlelésem az volt, hogy erős ütést éreztem a jobb könyökömöm, és azt, hogy – mint egy gumiasztalról – ellökődik a karom az aszfaltról. Megérkezett az első gondolat is: ha nem lenne rajtam protektoros kabát, már nem lenne könyököm! Tiszta hülye vagyok, nem? Aztán érzékeltem, hogy gurulok, meg fordulok valamerre, majd egy koccanás a sisakon, és jött a következő gondolat: le az útról, jön az autó! Felemeltem a fejem, és klasszul keresztben feküdtem a jobb sávban. A férjem épp’ szánkázott a motorral a szembe sáv és az árokpart felé. Megpróbáltam pók (rák?) mászással elkúszni, de valahogy nem működött a bal oldalam, úgyhogy egyszerűen felugrottam, most sem emlékszem hogyan, de már az út szélén álltam. Balra néztem, hol a kocsi? Állt szépen mögöttem, egy fiatal pár ült benne, a srác vezetett. Szemből is közeledett egy autó, egy szemüveges, félhosszú hajú nő vezette, és ő is megállt (az égnek hála a lengyelek nem full gázzal közlekednek, mint mi!). Hogy milyen autók voltak – márka, szín stb – gőzöm sincs, úgy látszik nem volt lényegi információ! Átrohantam gyorsan segíteni, mert közben a férjem elkezdte felszedni Csodaszépet az árokpartról, ahol megállt, és – ha már működött az agyam - a sokkot későbbre halasztottam, és lekommendáltam az út folytatását (felállít, kitol, iszik, lélegez, újraindít, megköszön, fordul, visszaérkező kereső csapatot megnyugtat stb.). Este a remegés és hányinger letudása után megpróbáltam visszaemlékezni, hogy mi történt, de frankón nem emlékszem semmire a dőlés kezdetétől az első fordulat végéig. Úgy látszik a tudatom lelécelt a stresszhelyzetből, viszont este, az ágyban fekve bokától lapockáig bezárólag minden cm-nyi felületről számot tudtam adni, ami az aszfalttal érintkezett ! És csajok, kb. 45-50-ről zúgtunk, fájok itt-ott, de egy karcolás sincs rajtam! Nos, igen, én hálás vagyok, és igyekszem eszembe vésni a tanulságot, mint a kisangyal, hogy legközelebb már automatizmus legyen!
<o> </o>
Nem olyan régen az egyik új klubtársunk azt kérdezte, milyen ruhát vegyen motorozáshoz: most is azt mondom, amit akkor, csak most már tapasztalatból: mindegy, hogy farmer, bőr vagy kordura, de LEGYEN BENNE NYÁRON IS PROTEKTOR!!!!!!!
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Wingdings; panose-1:5 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:2; mso-generic-font-family:auto; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 268435456 0 0 -2147483648 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} a:link, span.MsoHyperlink {color:blue; text-decoration:underline; text-underline:single;} a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed {colorurple; text-decoration:underline; text-underline:single;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Mrs.Kawangyal Olivér balesetét elmesélő blogjára válaszul Zp azt írta, pénteken csak jó híreket szabad írni. Én ezt kiterjesztem az egész hétre, mert mi jól vagyunk, és jobbulást kívánunk minden sorstársunknak.Először is: Nem tudtam veletek menni pénteken Twister temetésére, mert a csapattal egy lengyelországi motoros találkozóra mentünk. Este mondtam egy imát a békés átkeléséért, remélem a Ti szeretetetek segíti majd őt ebben!
Másodszor: Minden motoros ismerősömtől azt hallottam, kétféle motoros van: aki már esett, és aki ezután fog. Nos, nem "saját jogon", de én már az utóbbiakhoz tartozom. Remélem ez arra az időre is kiterjed, amikor az első ülésen ülök!
Szombaton tettünk egy nagy túrát a hegyekben, fantasztikus volt, a csúcsról néztük a távolban, a szállásunk felett tomboló vihart. Örültünk, hogy szárazon megúsztuk a hazautat is. Tíz percnyire a kempingtől lekanyarodtunk az autópályáról, kényelmesen nézelődtem kis fotelkámból a hátsó ülésen, amikor azt láttam, hogy csillog az út (hiszen egész nap esett), amire rá akarunk fordulni. Épp nyitottam a számat, hogy szóljak, mert az én Drágám nem az a gyors reagálású egység, de már hallottam is, hogy kattan az egyes, és – hogy ne maradjunk el a többiektől, és beférjünk a jobbról közeledő autó elé – már kanyarodtunk is. Mivel az autó is tempósan közeledett, az én Kincsem húzott egy picinyit a gázkaron. Csakhogy a Szépség, amin ültünk, 1800 ccm-es motorral bír, a 118 paci az ostor hatására megugrott, és úgy megriszálta a moci farát, hogy ihajla! Magyarán a parasztgáz miatt magunknak köszönhetjük a „beavatást” és amiért ezt leírom, az csak az, hogy kicsik-nagyok kollektívan emlékezzünk: nedves aszfalton, pici, egyenletes gázadás! Tudom, mindannyian olvastuk ezt a KRESZ-kérdések között, de mi most élőben is meggyőződtünk az a.) válasz helyességéről!
Szóval: megijedni sem volt időm, mikor éreztem, hogy elkezd kicsúszni a motor hátulja, olyan gyorsan történt minden! Az én drágám próbálta korrigálni a csúszást, de esélyünk sem volt. Két flikk-flakk, és már dőltünk is a bal oldalra, velem pedig rendkívül érdekes dolog történt. Csukd be a szemed!- gondoltam/hallottam belülről, tehát így tettem. Tudnék most mesélni a tér- és testérzékelésről (illetve annak hiányáról), valamint a tudat testek közötti áthelyeződéséről, mert halál izgi volt, de azt hiszem, túl exoterikusra sikeredne, tehát nem untatnék vele. Nem tudom, hogy kerültem le a motorról a földre, mert a bal oldalamra érkezésem kimaradt. Pedig oda érkeztem, az tuti, mert piszokul fáj a vállam és a felkarom, megrándult a nyak- és csuklyás izmom. Első észlelésem az volt, hogy erős ütést éreztem a jobb könyökömöm, és azt, hogy – mint egy gumiasztalról – ellökődik a karom az aszfaltról. Megérkezett az első gondolat is: ha nem lenne rajtam protektoros kabát, már nem lenne könyököm! Tiszta hülye vagyok, nem? Aztán érzékeltem, hogy gurulok, meg fordulok valamerre, majd egy koccanás a sisakon, és jött a következő gondolat: le az útról, jön az autó! Felemeltem a fejem, és klasszul keresztben feküdtem a jobb sávban. A férjem épp’ szánkázott a motorral a szembe sáv és az árokpart felé. Megpróbáltam pók (rák?) mászással elkúszni, de valahogy nem működött a bal oldalam, úgyhogy egyszerűen felugrottam, most sem emlékszem hogyan, de már az út szélén álltam. Balra néztem, hol a kocsi? Állt szépen mögöttem, egy fiatal pár ült benne, a srác vezetett. Szemből is közeledett egy autó, egy szemüveges, félhosszú hajú nő vezette, és ő is megállt (az égnek hála a lengyelek nem full gázzal közlekednek, mint mi!). Hogy milyen autók voltak – márka, szín stb – gőzöm sincs, úgy látszik nem volt lényegi információ! Átrohantam gyorsan segíteni, mert közben a férjem elkezdte felszedni Csodaszépet az árokpartról, ahol megállt, és – ha már működött az agyam - a sokkot későbbre halasztottam, és lekommendáltam az út folytatását (felállít, kitol, iszik, lélegez, újraindít, megköszön, fordul, visszaérkező kereső csapatot megnyugtat stb.). Este a remegés és hányinger letudása után megpróbáltam visszaemlékezni, hogy mi történt, de frankón nem emlékszem semmire a dőlés kezdetétől az első fordulat végéig. Úgy látszik a tudatom lelécelt a stresszhelyzetből, viszont este, az ágyban fekve bokától lapockáig bezárólag minden cm-nyi felületről számot tudtam adni, ami az aszfalttal érintkezett ! És csajok, kb. 45-50-ről zúgtunk, fájok itt-ott, de egy karcolás sincs rajtam! Nos, igen, én hálás vagyok, és igyekszem eszembe vésni a tanulságot, mint a kisangyal, hogy legközelebb már automatizmus legyen!
<o
> </o>Nem olyan régen az egyik új klubtársunk azt kérdezte, milyen ruhát vegyen motorozáshoz: most is azt mondom, amit akkor, csak most már tapasztalatból: mindegy, hogy farmer, bőr vagy kordura, de LEGYEN BENNE NYÁRON IS PROTEKTOR!!!!!!!
