Éreztétek már úgy hogy majd meg fulladtok a saját életetektől? Én már épp kezdtem így érezni magam mire 15.-én a nyelvvizsgám végére nem értem. Fél éve másról sem szólt az életem minthogy meló, utána haza, tanulás, időnként angol tanárral tanulás; meg takaritás,rendrakás amikor már nem tudtam elviselni a környezetem (ennek sűrűbbé tételéhez jelentősen hozzájárult Senki is, aki tipikus agglegény stílusban éli az életét, és alakítja környezetét) jah és néha, nagyritkán főztem is valamit, hogy ne fogyjak el teljesen. Gondoljatok bele, fél éven át, semmi olyat nem csináltam amit igazán szerettem, volna, egyetlen jó dolog a napi melóbajárás az utóbbi 3 hónapban pirosszkával. (Persze 13.-án már megint elromlott, és azóta se jutottunk vele előbbre, na de ez egy másik blog.)
Tényleg kezdtem úgy érezni mint aki megfullad, és erre csak rátett egy lapáttal hogy szűkös fizetésem minden forintját meg kellett fognom, így még egy plussz túró rudira sem nagyon telt. Szar volt na.
Utolsó vizsga 15-én, pénteken. Gondoltam de jó lesz utána a hétvégén semmit sem csinálni. Mármint semmi olyat amit nem szeretnék. Csak lazulni a kertben, időnként kihúzni egy két gazt, ha úgy tartja kedvem, vagy leszedni a meggyet, és jól bekebelezni. Ehhez képest Senki jól beszervezett egy bulit hozzánk. Haragudtam is rá rendesen, és nem is a buli miatt, hanem hogy nem kérdezte meg, vagy beszélte meg velem. Mindegy, ha már buli lesz, gondoltam akkor élvezni fogom én is. Nem jöttek el sokan, de talán pont ez volt most benne a jó. Kaja elött előkerült néhány ördöglakat, és fél óra néma csönd után - ami alatt csak néha egy egy cifra káromkodást lehetett hallani - nagyot röhögtünk rajta, hogy milyen antiszocok lettünk hirtelen. Kaja után kifeküdtünk a nyugágyakra, a lemenő napban sütkérezni, beszélgetni, pihenni. Közben persze fogytak a sörök, meg a pezsgő
Utána aztán hajnalig tartó activity partit játszottunk. Ami tényleg hajnalig tartott mert kelt fel a nap mikor aludni tértünk. Király volt. Senki megint remekelt, és naná hogy alig bírta elviselni ha bárki veszélyeztette a győzelmét 
Időközben előkerült a mezőberényi házi pálesz, amiből a régi hamar elfogyott, de az új olyan erősnek bizonyult, hogy azt félretettük további feldolgozás céljából. ( Ihatóvá kell tenni ) Senki valahonnan cuccai rejtekéből elővarázsolt ágyas szeszeket. Amik állítólag istenik voltak. (Én magam hajnalban már nem vágytam ilyesmire)
A lényeg az, hogy mégiscsak jó volt bulizni, de ez még nem húzott ki a "megfulladok hagy csináljak valamit ami végre jól esik" érzésből. Pláne hogy pirosszka beteg, vagy ahogy Senki mondaná "egy hisztis picsa".
Viszont ez a hét már sokat segített, mostmár azthiszem jól vagyok.
Hétfőn munka után jégkrémet nyaltam el, diófáim hűvöse alatt, Kedden fagyizás és pancsolás volt a program meg persze motorozás, még ha csak utasként is. És aaaannnyira élveztem!
Tegnap meg mozi, MIB 3 amit kivételesen tényleg érdemesnek ítéltem moziban megnézni, mert a sztori jó, a látvány király, hű a korábbi részekhez, csak sajnos a kukacok alig kaptak valami szerepet benne
Szóval amikor már tényleg az alján voltam, és hisztis picsa lettem, aki kiborulós és letargikus, és fél óránként más hangulatú akkor végre vége lett a szenvedésnek, és a körülöttem lévők segítségével úgy érzem sikerült normalizálni magam.
Hogy mindezt miért írtam meg blogban? Hogy tudjátok, amikor már úgy érzed hogy nincs lejebb, na akkor még lesz lejjebb, de a végén azért mindig ott a fény, és akik tényleg szeretnek, azokra bizton számíthatsz hogy kihúznak a gödörből amit maga alá ástál.
Köszönöm mindenkinek aki segített kijönni ebből a gödörből, amiről talán nem is tudtátok hogy benne vagyok...
Tényleg kezdtem úgy érezni mint aki megfullad, és erre csak rátett egy lapáttal hogy szűkös fizetésem minden forintját meg kellett fognom, így még egy plussz túró rudira sem nagyon telt. Szar volt na.
Utolsó vizsga 15-én, pénteken. Gondoltam de jó lesz utána a hétvégén semmit sem csinálni. Mármint semmi olyat amit nem szeretnék. Csak lazulni a kertben, időnként kihúzni egy két gazt, ha úgy tartja kedvem, vagy leszedni a meggyet, és jól bekebelezni. Ehhez képest Senki jól beszervezett egy bulit hozzánk. Haragudtam is rá rendesen, és nem is a buli miatt, hanem hogy nem kérdezte meg, vagy beszélte meg velem. Mindegy, ha már buli lesz, gondoltam akkor élvezni fogom én is. Nem jöttek el sokan, de talán pont ez volt most benne a jó. Kaja elött előkerült néhány ördöglakat, és fél óra néma csönd után - ami alatt csak néha egy egy cifra káromkodást lehetett hallani - nagyot röhögtünk rajta, hogy milyen antiszocok lettünk hirtelen. Kaja után kifeküdtünk a nyugágyakra, a lemenő napban sütkérezni, beszélgetni, pihenni. Közben persze fogytak a sörök, meg a pezsgő
Utána aztán hajnalig tartó activity partit játszottunk. Ami tényleg hajnalig tartott mert kelt fel a nap mikor aludni tértünk. Király volt. Senki megint remekelt, és naná hogy alig bírta elviselni ha bárki veszélyeztette a győzelmét Időközben előkerült a mezőberényi házi pálesz, amiből a régi hamar elfogyott, de az új olyan erősnek bizonyult, hogy azt félretettük további feldolgozás céljából. ( Ihatóvá kell tenni ) Senki valahonnan cuccai rejtekéből elővarázsolt ágyas szeszeket. Amik állítólag istenik voltak. (Én magam hajnalban már nem vágytam ilyesmire)
A lényeg az, hogy mégiscsak jó volt bulizni, de ez még nem húzott ki a "megfulladok hagy csináljak valamit ami végre jól esik" érzésből. Pláne hogy pirosszka beteg, vagy ahogy Senki mondaná "egy hisztis picsa".
Viszont ez a hét már sokat segített, mostmár azthiszem jól vagyok.
Hétfőn munka után jégkrémet nyaltam el, diófáim hűvöse alatt, Kedden fagyizás és pancsolás volt a program meg persze motorozás, még ha csak utasként is. És aaaannnyira élveztem!
Tegnap meg mozi, MIB 3 amit kivételesen tényleg érdemesnek ítéltem moziban megnézni, mert a sztori jó, a látvány király, hű a korábbi részekhez, csak sajnos a kukacok alig kaptak valami szerepet benne
Szóval amikor már tényleg az alján voltam, és hisztis picsa lettem, aki kiborulós és letargikus, és fél óránként más hangulatú akkor végre vége lett a szenvedésnek, és a körülöttem lévők segítségével úgy érzem sikerült normalizálni magam.
Hogy mindezt miért írtam meg blogban? Hogy tudjátok, amikor már úgy érzed hogy nincs lejebb, na akkor még lesz lejjebb, de a végén azért mindig ott a fény, és akik tényleg szeretnek, azokra bizton számíthatsz hogy kihúznak a gödörből amit maga alá ástál.
Köszönöm mindenkinek aki segített kijönni ebből a gödörből, amiről talán nem is tudtátok hogy benne vagyok...
