hideg januári nap volt, amikor magadhoz vettél...
átöleltél,szeretgettél..
enni adtál,megitattál..estére betakartál..
Mondogattad mindig rám vágytál..
egyszer,jó kedvedben.
még bort is kaptam töled...
érdekes volt az a meleggel,vidámsággal teli,izgö-mozgo világ..
Mindig volt kedvem játszani..
reggelente olyan nehéz szivvel engedtelek el..
annyira mentem volna veled..
vártam az estét,hogy
a lábadhoz érve,beszélj nekem..
olyan boldog voltam veled..
Csak te voltál nekem..
Ahogy nöttem egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is..
egyre több szeretetre vágytam..
rosszalkodtam amikor nem akartál játszani velem..
Ha odamentem egy simiért, sokszor belém rúgtál..
Veled álmodtam,hogy simogatsz..olyankor járt a lábam..
Jo lett volna érezni a kezed a börömön...
Aztán 1 nap beültettetek a kocsiba.
Én olyan boldog voltam...
Végre hetek óta először látok mást is a kennelen kívül.
Az autópálya szélén álltunk meg.
Eldobtad a labdámat.Én futottam utána lelkesen.....
Ujra játszunk..
Mire visszaértem, Te már nem voltál sehol.
Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban.
Az autósok dudáltak,de volt olyan,aki rá is gyorsított.
Ki akartam futni az út szélére..
össze szorult a szivem..
Nagyon-nagyon féltem..
Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni.
minden erömet összeszedve kikúsztam a fény felé...
Próbáltam utánad menni, de nem sikerült..
valamit nagyon-nagyon elrontottam..
Körülöttem mindenhol vér volt.
nagyon fáztam..
sötét volt és egyre jobban féltem..
A labdánkat még mindig fogtam,
biztos voltam benne, hogy visszajössz értem.
Nyüszítettem, ugattam, de senki nem jött segíteni..
Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a
sárral, betett az autóba..
Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.
nem szolt semmit, csak a fejét csóválta...
Új gazdám, aki csak pár perce ismert,
nagyon sírt és megölelt..
Csak akkor engedtem el a Te labdádat...
Hogy megnyaljam a kezét;
Hogy azt tudjam neki mondani:
"Köszönöm!"
Lassan elaludtam.
Az utolsó kép amit magam elött láttam,
az arcod,a mosolyod..
a simogato kezed melege..
Már nem félek..
Már nem fázom..
Már nem fáj semmim sem.
Meghaltam...
Talán, ha nem akarok ennyire menni veled,
nem eszem annyit,
nem rágom szét a cipőket és még mindig élhetnék..."
átöleltél,szeretgettél..
enni adtál,megitattál..estére betakartál..
Mondogattad mindig rám vágytál..
egyszer,jó kedvedben.
még bort is kaptam töled...
érdekes volt az a meleggel,vidámsággal teli,izgö-mozgo világ..
Mindig volt kedvem játszani..
reggelente olyan nehéz szivvel engedtelek el..
annyira mentem volna veled..
vártam az estét,hogy
a lábadhoz érve,beszélj nekem..
olyan boldog voltam veled..
Csak te voltál nekem..
Ahogy nöttem egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is..
egyre több szeretetre vágytam..
rosszalkodtam amikor nem akartál játszani velem..
Ha odamentem egy simiért, sokszor belém rúgtál..
Veled álmodtam,hogy simogatsz..olyankor járt a lábam..
Jo lett volna érezni a kezed a börömön...
Aztán 1 nap beültettetek a kocsiba.
Én olyan boldog voltam...
Végre hetek óta először látok mást is a kennelen kívül.
Az autópálya szélén álltunk meg.
Eldobtad a labdámat.Én futottam utána lelkesen.....
Ujra játszunk..
Mire visszaértem, Te már nem voltál sehol.
Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban.
Az autósok dudáltak,de volt olyan,aki rá is gyorsított.
Ki akartam futni az út szélére..
össze szorult a szivem..
Nagyon-nagyon féltem..
Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni.
minden erömet összeszedve kikúsztam a fény felé...
Próbáltam utánad menni, de nem sikerült..
valamit nagyon-nagyon elrontottam..
Körülöttem mindenhol vér volt.
nagyon fáztam..
sötét volt és egyre jobban féltem..
A labdánkat még mindig fogtam,
biztos voltam benne, hogy visszajössz értem.
Nyüszítettem, ugattam, de senki nem jött segíteni..
Több órás fekvés után megállt mellettem valaki, nem törődve a vérrel és a
sárral, betett az autóba..
Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.
nem szolt semmit, csak a fejét csóválta...
Új gazdám, aki csak pár perce ismert,
nagyon sírt és megölelt..
Csak akkor engedtem el a Te labdádat...
Hogy megnyaljam a kezét;
Hogy azt tudjam neki mondani:
"Köszönöm!"
Lassan elaludtam.
Az utolsó kép amit magam elött láttam,
az arcod,a mosolyod..
a simogato kezed melege..
Már nem félek..
Már nem fázom..
Már nem fáj semmim sem.
Meghaltam...
Talán, ha nem akarok ennyire menni veled,
nem eszem annyit,
nem rágom szét a cipőket és még mindig élhetnék..."
