Az egész azzal kezdődött, hogy Cicct a nyugatiban döntés elé állították: Préselődjön Laller mögé, vagy utazonn Lacival baromi kényelmesen a 600-as moccán. Gondolhatjátok…
Innentől kezdve az út Makóra nekem vigyorgós volt végig. Sajnos nem mindenkinek. 100%-ig. Volt aki annyira felpakolt (részben az alkoholok és ételek okán) hogy nagyon-nagyon szűkösen fért csak fel utassal együtt, volt akit a bőrruha fűtött túl, és volt akinek simán nem a legkényelmesebb túra motor volt a feneke alatt.
Ettől persze szerintem mindenki nagyon élvezte az utat! Első megálló pókék háza előtt volt, ahol csatlakozott a banda másik fele. Majd innen továbbindulva tankolás, és később mégegy, már egészen közel Makóhoz. Én azzal szórakoztattam magam és sofőröm, hogy mindenkit fotózgattam menet közben, meg természetesen videót is készítettem.<object height="480" width="640">
<embed src="http://www.facebook.com/v/3962029126516" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="1" height="480" width="640"></object>
Makón aztán Zé nagyon ráérzett hova menjünk, mert rögtön megtalálta az Évci által már ismert vendéglőt a hagyma-kupolás ház mellett. A kiszolgálás kifogástalan azthiszem ezt mindenki nevében mondhatom, de a menüvel már nem mindenki volt elégedett. Utána a makó-jeruzsálem táblát kerestünk volna, de le volt zárva a víztorony, így ezt buktuk. Bár sokan abban is kételkedtek hogy létezik a tábla, így aztán hogy megnyugtassam a kedélyeket: http://latnivalok.del-alfold.istenhozta.hu/viztorony-mako/158/
Mielött végleg elhagytuk volna a várost, még fotózkodtunk egyet a táblájánál, majd indulás Soltvadkertre.
Mikor kb már oda kellet volna érnünk (én részemről nem nagyon vettem észre az idő múlását, mivel sofőröm teljesen jól elszórakoztatott, pláne az felébresztett mikor tövig húzta
) szóval egyszer csak megállt a csapat. Nézek jobbra, nézek balra, sehol semmi. Aztán hamar rájöttem hogy eltévedni ugyan nem tévedtünk de úgy kb 20-30 km-el korábban el kellett volna kanyarodni, hogy jó irányba tartsunk… Na most merre, előre is, vissza is kb ugyanannyi lesz az út…
Ennek hatására jó későn oda is értünk Soltvadkertre. (Itt jegyzem meg odafelé én egyszer elkezdtem kalimpálni a sofőrömnek hogy villog a benzinmutatója – mert neki olyan is van ám – de csak legyintett hogy van még elég…)
Megérkeztünk, becsekkoltunk, Sátrat állítottunk. Ketten ugyan szorgalmaztuk hogy menjünk már strandolni, de mindenki csak legyintett hogy majd éjszakai fürdőzés… A vége az lett, hogy mentünk bulizni, és amikor már hazafelé mentünk ugrottak be a fiúk lubickolni, pedig azért didergős idő volt már.
De még mielőtt a dolgok elébe mennék: Sátor állítás után beszélgetés a sátrak körül, majd Laci egyszer csak búcsúzik, hogy na akkor ő megy, holnap megígérte valakinek hogy elviszi valahová stb stb. El is indult. Aztán valamivel később gyalog becsattog közénk. „Hát te? „ jönnek az értelmes kérdések. Hamar kiderült, hogy kifogyott a benya. (Nem meg mondtam!
) Szeretett volna valami üveget szerezni tőlünk, hogy elsétál a kúthoz, de hamar meggyőztük, hogy maradjon, mondja le a holnapi programot. Betolta hát a mocit, és jött velünk bulizni.
Az esti buli jól sikerült. A pálinka fogyott, engem silver-re hívtak meg, és a társaság egyre oldottabb hangulatban volt. Zé mondjuk már az este elején kipróbálta milyen traktorozni és helikoptert vezetni, de aztán nem maradt ki a paci elölről hátulról sem…
Sixtee (aki persze ott sem volt igazából) is jól érezte magát, legalábbis nekem úgy tűnt. Az este végén vidáman nyugovóra tértünk, csak Sixtee hangoskodott hogy miért punnyad mindenki, és erre ment is vissza bulizni. Azthiszem Laci is vele tartott, vagy csak arra ébredt fel amikor visszajött? Na ezt a részt csak elmondásokból tudom, mert én alukáltam mint a kis-angyal. Azt mondták hogy volt vele 2 nő meg egy pasi, és hogy végigmutogatta a motorjainkat, meg mindegyikről mondott mindent. A sajátján meg persze üldögélt kicsit. Aztán valamikor azért csak beszundított ő is, kísérete meg gondolom lelépett. A reggel a többieknek valamikor kora hajnalban indult távoli szirénaszóval (én még itt is kis-angyalként szundítottam). A szirénáról kiderült azzal kergetik el a madarakat a szőlősből. 8-kor traktor-hangú kisebb kamionféle pöfögött keresztül a kempingen, minden kukánál megállva, és járó motorral megvárva míg felürítik a platójára. Mindeközben a kerítés túloldalán egy villás targoncát láttam elhaladni a tóparton, majd vissza is, de ebben azért nem vagyok biztos, mert még elég csík szemekkel néztem a világot. (Mindezt másnap is pont ugyanígy megkaptuk)
Reggeli wc, fogmosás után még mindenki alszik (gondoltam én) mikor nézegetem Laci motorját: Derékszíjjal a mellette lévő kis-fához kötve. Érdekes látvány. Gondoltam ezzel max a részeg motor-tolvajoktól védi meg a gépet, de hát az ő baja. (Ekkor még azt hittem Sixtee mellett alszik a sátorban)
Kezdett éledezni a banda, megcsodáltuk a kerítéshez totyogó hattyúkat, akik kajolni akartak minden áron és már épp szedtük volna össze magunkat hogy átmenjünk szokásos reggeliző, kávézó helyünkre, mikor sárga, elöl kosaras kerékpárjával, (motoros csizmában) betekert közénk Laci. Mindeközben az első kosárban 5 l benzin lötyögött, mellőle pedig telefonból szólt a rádió, amire talán még dúdolt is motorosunk. Azt hiszem egy pillanatig megszólalni nem tudtunk az elénk gördült nem mindennapi élmény hatására. Kiderült az is hamar, hogy az öv a motor stabilizálására kellet, merthogy azon aludt szegény.
Na tehát irány a reggelizés, majd egész nap pancsolás, napozás, árnyékban heverészés, beszélgetés. Napközben volt aki ment, és volt aki jött és ment is. Aki ment azt sajnáltuk, aki jött annak örültünk.
Úgy dél tájban Évciék és Sixtee (aki hozzáteszem sztem nem igen józanodott ki reggelre ) elmentek borozgatni, és hát ha már ott voltak végig kóstolgatták a pálinka kínálatot is. A dolog megtette hatását, sajnos főleg arra aki előző napi ebéd óta nem volt hajlandó semmit sem enni… A nyugisabb részleg kettő körül hekkezett egyet, és ezután árnyékba vonultunk, s jött a délutáni szieszta, illetve Évciéknek kis levezető testmozgás.
Este beszélgettünk a sátraknál jó sokat. Szó volt többek között természetesen Twisterről is, aki miatt az egész BuMakó létezik egyáltalán. Sajnos az ő története kapcsán más szomorú életutak is felmerültek (s azért sajnos, mert törékeny lelki világocskám nehezen viseli a témát).
Na de aztán mentünk megint felfedezni a helyi vendéglátó-ipari egységeket. Találtunk is egy helyet mely végre megfelelt Zének is, hisz kritérium volt ma este a lángos! Lángosozás után borozás, sörözés, pálinkázás, és jó kis csocsózás következett. Az estét könnyedén vettük, semmit nem vittünk túlzásba, és mégis sokáig jól éreztük magunkat.
Természetesen a társaság lelke megint Sixtee volt, ki azért tartotta a szintet egész nap, s erre töltött rá az este. Mikor indultunk először csak a „csöcs” szóra tudtuk felébreszteni jól megtalált sörpadjáról. Majd hazafelé sétálva folyamatosan kérdezgette tőlünk hogy hol vagyunk?! Már majdnem hazaértünk mikor egyszer csak hátrafordult és gyermeki lelkesedéssel megörülve s így szólt: „LAJOS! TE VAGY AZ?” (Szakadtunk
)
Ezen az estén azt is megállapítottuk hogy Soltvadkerten gyönyörű szép csillagos eget láthatunk.
A sátrakba vonulva aztán még úgy 5 perces röhögős duma-parti keletkezett, ami engem szépen álomba is ringatott.
A reggel hasonlóan indult mint korábban: sziréna, traktor-hang, és Viki meg is etette a hattyúkat harmadnapos szendvicsekkel.
Reggelizés a szokott helyen, csak most gyógy-söröcske nélkül. Aztán délelőtt punnyadtunk a sátrak mellet, zenét hallgattunk, fotózkodtunk ilyesmi. Végül szó szerint szedtük a sátorfánkat. Soltvadkerten azért még elnyaltunk néhány gombóccal a híres fagyizónál, és mielőtt nagyon nekiindultunk még egy tankolást is útba ejtettünk. Hazafelé már csak Pesten álltunk meg legközelebb búcsúzkodni, ilyesmi; de azért élmény így is volt, mert én sofőröm majdnem csúnyán benézett egy kanyart. De a lényeg hogy baj nem lett, annyi izgalom meg belefér.
Buli!
Ugyanitt!
Mindenkinek!
Augusztusban!
Készüljetek!
Óvszer (nem sok hosszú ó -val kezdődő szó van 
)
Innentől kezdve az út Makóra nekem vigyorgós volt végig. Sajnos nem mindenkinek. 100%-ig. Volt aki annyira felpakolt (részben az alkoholok és ételek okán) hogy nagyon-nagyon szűkösen fért csak fel utassal együtt, volt akit a bőrruha fűtött túl, és volt akinek simán nem a legkényelmesebb túra motor volt a feneke alatt.
Ettől persze szerintem mindenki nagyon élvezte az utat! Első megálló pókék háza előtt volt, ahol csatlakozott a banda másik fele. Majd innen továbbindulva tankolás, és később mégegy, már egészen közel Makóhoz. Én azzal szórakoztattam magam és sofőröm, hogy mindenkit fotózgattam menet közben, meg természetesen videót is készítettem.<object height="480" width="640">
<embed src="http://www.facebook.com/v/3962029126516" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="1" height="480" width="640"></object>
Makón aztán Zé nagyon ráérzett hova menjünk, mert rögtön megtalálta az Évci által már ismert vendéglőt a hagyma-kupolás ház mellett. A kiszolgálás kifogástalan azthiszem ezt mindenki nevében mondhatom, de a menüvel már nem mindenki volt elégedett. Utána a makó-jeruzsálem táblát kerestünk volna, de le volt zárva a víztorony, így ezt buktuk. Bár sokan abban is kételkedtek hogy létezik a tábla, így aztán hogy megnyugtassam a kedélyeket: http://latnivalok.del-alfold.istenhozta.hu/viztorony-mako/158/
Mielött végleg elhagytuk volna a várost, még fotózkodtunk egyet a táblájánál, majd indulás Soltvadkertre.
Mikor kb már oda kellet volna érnünk (én részemről nem nagyon vettem észre az idő múlását, mivel sofőröm teljesen jól elszórakoztatott, pláne az felébresztett mikor tövig húzta
) szóval egyszer csak megállt a csapat. Nézek jobbra, nézek balra, sehol semmi. Aztán hamar rájöttem hogy eltévedni ugyan nem tévedtünk de úgy kb 20-30 km-el korábban el kellett volna kanyarodni, hogy jó irányba tartsunk… Na most merre, előre is, vissza is kb ugyanannyi lesz az út…Ennek hatására jó későn oda is értünk Soltvadkertre. (Itt jegyzem meg odafelé én egyszer elkezdtem kalimpálni a sofőrömnek hogy villog a benzinmutatója – mert neki olyan is van ám – de csak legyintett hogy van még elég…)
Megérkeztünk, becsekkoltunk, Sátrat állítottunk. Ketten ugyan szorgalmaztuk hogy menjünk már strandolni, de mindenki csak legyintett hogy majd éjszakai fürdőzés… A vége az lett, hogy mentünk bulizni, és amikor már hazafelé mentünk ugrottak be a fiúk lubickolni, pedig azért didergős idő volt már.
De még mielőtt a dolgok elébe mennék: Sátor állítás után beszélgetés a sátrak körül, majd Laci egyszer csak búcsúzik, hogy na akkor ő megy, holnap megígérte valakinek hogy elviszi valahová stb stb. El is indult. Aztán valamivel később gyalog becsattog közénk. „Hát te? „ jönnek az értelmes kérdések. Hamar kiderült, hogy kifogyott a benya. (Nem meg mondtam!
) Szeretett volna valami üveget szerezni tőlünk, hogy elsétál a kúthoz, de hamar meggyőztük, hogy maradjon, mondja le a holnapi programot. Betolta hát a mocit, és jött velünk bulizni.Az esti buli jól sikerült. A pálinka fogyott, engem silver-re hívtak meg, és a társaság egyre oldottabb hangulatban volt. Zé mondjuk már az este elején kipróbálta milyen traktorozni és helikoptert vezetni, de aztán nem maradt ki a paci elölről hátulról sem…
Sixtee (aki persze ott sem volt igazából) is jól érezte magát, legalábbis nekem úgy tűnt. Az este végén vidáman nyugovóra tértünk, csak Sixtee hangoskodott hogy miért punnyad mindenki, és erre ment is vissza bulizni. Azthiszem Laci is vele tartott, vagy csak arra ébredt fel amikor visszajött? Na ezt a részt csak elmondásokból tudom, mert én alukáltam mint a kis-angyal. Azt mondták hogy volt vele 2 nő meg egy pasi, és hogy végigmutogatta a motorjainkat, meg mindegyikről mondott mindent. A sajátján meg persze üldögélt kicsit. Aztán valamikor azért csak beszundított ő is, kísérete meg gondolom lelépett. A reggel a többieknek valamikor kora hajnalban indult távoli szirénaszóval (én még itt is kis-angyalként szundítottam). A szirénáról kiderült azzal kergetik el a madarakat a szőlősből. 8-kor traktor-hangú kisebb kamionféle pöfögött keresztül a kempingen, minden kukánál megállva, és járó motorral megvárva míg felürítik a platójára. Mindeközben a kerítés túloldalán egy villás targoncát láttam elhaladni a tóparton, majd vissza is, de ebben azért nem vagyok biztos, mert még elég csík szemekkel néztem a világot. (Mindezt másnap is pont ugyanígy megkaptuk)
Reggeli wc, fogmosás után még mindenki alszik (gondoltam én) mikor nézegetem Laci motorját: Derékszíjjal a mellette lévő kis-fához kötve. Érdekes látvány. Gondoltam ezzel max a részeg motor-tolvajoktól védi meg a gépet, de hát az ő baja. (Ekkor még azt hittem Sixtee mellett alszik a sátorban)
Kezdett éledezni a banda, megcsodáltuk a kerítéshez totyogó hattyúkat, akik kajolni akartak minden áron és már épp szedtük volna össze magunkat hogy átmenjünk szokásos reggeliző, kávézó helyünkre, mikor sárga, elöl kosaras kerékpárjával, (motoros csizmában) betekert közénk Laci. Mindeközben az első kosárban 5 l benzin lötyögött, mellőle pedig telefonból szólt a rádió, amire talán még dúdolt is motorosunk. Azt hiszem egy pillanatig megszólalni nem tudtunk az elénk gördült nem mindennapi élmény hatására. Kiderült az is hamar, hogy az öv a motor stabilizálására kellet, merthogy azon aludt szegény.
Na tehát irány a reggelizés, majd egész nap pancsolás, napozás, árnyékban heverészés, beszélgetés. Napközben volt aki ment, és volt aki jött és ment is. Aki ment azt sajnáltuk, aki jött annak örültünk.
Úgy dél tájban Évciék és Sixtee (aki hozzáteszem sztem nem igen józanodott ki reggelre
) elmentek borozgatni, és hát ha már ott voltak végig kóstolgatták a pálinka kínálatot is. A dolog megtette hatását, sajnos főleg arra aki előző napi ebéd óta nem volt hajlandó semmit sem enni… A nyugisabb részleg kettő körül hekkezett egyet, és ezután árnyékba vonultunk, s jött a délutáni szieszta, illetve Évciéknek kis levezető testmozgás.Este beszélgettünk a sátraknál jó sokat. Szó volt többek között természetesen Twisterről is, aki miatt az egész BuMakó létezik egyáltalán. Sajnos az ő története kapcsán más szomorú életutak is felmerültek (s azért sajnos, mert törékeny lelki világocskám nehezen viseli a témát).
Na de aztán mentünk megint felfedezni a helyi vendéglátó-ipari egységeket. Találtunk is egy helyet mely végre megfelelt Zének is, hisz kritérium volt ma este a lángos! Lángosozás után borozás, sörözés, pálinkázás, és jó kis csocsózás következett. Az estét könnyedén vettük, semmit nem vittünk túlzásba, és mégis sokáig jól éreztük magunkat.
Természetesen a társaság lelke megint Sixtee volt, ki azért tartotta a szintet egész nap, s erre töltött rá az este. Mikor indultunk először csak a „csöcs” szóra tudtuk felébreszteni jól megtalált sörpadjáról. Majd hazafelé sétálva folyamatosan kérdezgette tőlünk hogy hol vagyunk?! Már majdnem hazaértünk mikor egyszer csak hátrafordult és gyermeki lelkesedéssel megörülve s így szólt: „LAJOS! TE VAGY AZ?” (Szakadtunk
)Ezen az estén azt is megállapítottuk hogy Soltvadkerten gyönyörű szép csillagos eget láthatunk.
A sátrakba vonulva aztán még úgy 5 perces röhögős duma-parti keletkezett, ami engem szépen álomba is ringatott.
A reggel hasonlóan indult mint korábban: sziréna, traktor-hang, és Viki meg is etette a hattyúkat harmadnapos szendvicsekkel.
Reggelizés a szokott helyen, csak most gyógy-söröcske nélkül. Aztán délelőtt punnyadtunk a sátrak mellet, zenét hallgattunk, fotózkodtunk ilyesmi. Végül szó szerint szedtük a sátorfánkat. Soltvadkerten azért még elnyaltunk néhány gombóccal a híres fagyizónál, és mielőtt nagyon nekiindultunk még egy tankolást is útba ejtettünk. Hazafelé már csak Pesten álltunk meg legközelebb búcsúzkodni, ilyesmi; de azért élmény így is volt, mert én sofőröm majdnem csúnyán benézett egy kanyart. De a lényeg hogy baj nem lett, annyi izgalom meg belefér.
Buli!
Ugyanitt!
Mindenkinek!
Augusztusban!
Készüljetek!
Óvszer
(nem sok hosszú ó -val kezdődő szó van ) Képek Face-en és a Csamon is vannak!
